1.     A görög szabadságharc

A görögöket segíti. :

a. A harcban a teljes görög társadalom részt vesz, igazi népfelkelés bontakozik ki.

b. Kedvező diplomáciai helyzet: a nagyhatalmi versengés szerencsés hatása.

c. Az európai közvéleményben erős a görögök iránti rokonszenv, pl. önkéntesek (Byron, Delacroix).

A szerbek a 19. század elejétől harcoltak a törökök ellen. Ennek eredményeként 1817-re korlátozott autonómiát szereztek. Ezt a későbbiekben sikerült bővíteniük, s a török uralmat csak a török helyőrség biztosította. Az 1875-ben kezdődő törökellenes bosnyák-bolgár felkelést a szerbek is támogatták, de csak orosz segítséggel sikerült győzniük a törökök felett 1877-ben. A háborút követő berlini kongresszus független államként ismerte el.

A krími háborút lezáró béke a győztesek protektorátusa alá helyezte a két román fejedelemséget. 1859-ben mindkét fejedelemségben Ioan Alexandru Cuzát választották fejedelemmé, s ez gyakorlatilag egyesülésüket jelentette, Románia megszületését. 1866-ban a Hohenzollern-Sigmaringen-ház hercegét, Károlyt hívták meg uralkodójuknak. Független államként a berlini kongresszus ismerte el.

A bolgárok az 1875-ben kitört törökellenes felkelésben erőteljes orosz támogatást élveztek. Oroszország terve szerint a háború után egy befolyása alatt álló Nagy-Bulgária jött volna létre. A berlini kongresszuson a nagyhatalmak döntése azonban ezt a tervet megsemmisítette. Macedóniát meghagyták a törököknek, Balkán-hegységtől délre eső rész a Török Birodalom autonóm tartománya lett Kelet-Rumélia néven. A Balkán-hegységtől északra eső részen jött létre Bulgária, amely adót fizetett ezután is a töröknek.  Ezután 1885-ben Bulgária megszerezte Kelet-Ruméliát, majd 1908-ban kikiáltották független királyságukat.

Gyakorlatilag a 18. század végétől független, de csak a berlini kongresszus ismerte el független államként.

Az első balkáni háborúban (1912) a függetlenné vált balkáni államok (Szerbia, Bulgária, Görögország, Montenegró) harcoltak a a még török kézen lévő területekért. A törökök számára Konstantinápolyt és környékét a közbelépő nagyhatalmak őrizték meg. Oroszország ugyanis nem szerette volna bolgár kézen látni Konstantinápolyt, Ausztria pedig nem szerette volna, ha Szerbia megveti lábát az adriai partokon. Az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbia hatalmának ellensúlyozására támogatta a független Albánia létrejöttét.

Hamarosan kitört a második balkáni háború (1913), melyben az előző háború győztesei egymás ellen fordultak. Bulgária megtámadta korábbi szövetségeseit, azonban azok a románokkal és a törökökkel együtt vereséget mértek rá, s területeket szereztek tőle. Macedónia nagyobbik része Szerbiához, kisebb része Görögországhoz, Dél-Dobrudzsa Romániához került, Törökország pedig visszaszerezte Drinápolyt és Kelet- Trákia egy részét. A balkáni országok ellenségessé vált viszonya továbbra is lehetőséget adott a nagyhatalmaknak (főként Oroszországnak és Ausztriának), hogy szövetségeseket találjanak a térségben.