Cikkek, tanulmányok Források Bibliográfiák Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

Árkádia - a közös hely

Et in Arcadia ego!

Árkádia, igenis, marhalegelő tartomány volt, és éppen azért, minthogy az volt, ottan virágzanak a múzsák mesterségei leginkább. Innen nevezi Virgil is a maga két kedves énekeseit arkásoknak… Árkádiában élni tehát … nem jelent egyebet, mint ezt: Egyike voltam hazám kedvelt énekesinek én is, s boldog életet éltem a mesterség szép régiójában.
(Kazinczy Ferenc Magyarázó jegyzések a Csokonai sírköve iránt tett jelentésre)
Lectori salutem!
 
Amikor Kazinczy Ferenc Csokonai Vitéz Mihály síremlékére szánt felirat miatt magyarázkodni kénytelen az őt félreértő debreceniek előtt, Árkádia egy olyan értelmezésére... [tovább olvasom]
Cikkek, tanulmányok - 7.szám
AZ IRODALMI KULTUSZRÓL
A számot szerkesztette: Milbacher Róbert

Ady Endre a legjelentősebb modern íróink közé tartozik, s az sem kétséges, hogy nemzeti irodalmunk legnagyobbjai között tarthatjuk számon. De vajon annyira magától értetődik ez? Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany a magyar irodalmi kánon megingathatatlan tényezőinek tűnnek, s ugyanez a helyzet Adyval, Babitscsal, Kosztolányival és József Attilával (a sort természetesen folytathatnánk).

[tovább olvasom]

Az elmúlt bő két évtized egyik legtermékenyebb irodalomtudományos módszertani trendjének a kultuszkutatás bizonyult. Dávidházi Péternek a magyar Shakespeare-kultuszt elemző könyve, Margócsy István nagy, megalapozó, kultuszelméleti tanulmánya, illetőleg némileg később Szilasi László Jókai-monográfiája olyan új szemlélet meghonosítását tették lehetővé a magyar irodalomtörténeti kutatásokban, amely aztán viszonylag rövid idő alatt rendkívül termékeny táptalajra találva, a szerteágazó és gazdag kutatási területeken virágzott ki.

[tovább olvasom]

 „NB. [nota bene] Ungarus”, jól jegyezd meg, magyar: ez áll a humanista iskolázottságú reformátor, Bornemisza Péter egyik könyvében, Raphael Volaterranus Nyájas kommentárok című munkájában a Janus Pannoniusra vonatkozó sorok mellett. Bornemisza diákja, Balassi Bálint is használta ezt a humanista enciklopédiát — ez az egyetlen információnk arról, hogy találkozhatott a költő-előd nevével.

[tovább olvasom]

Ha egy író kultuszának nyomait keressük, gyakran érdemes a haláláról fellelhető leírásokat, a temetése kapcsán született tudósításokat, a róla szóló nekrológokat elővenni először. Már a halálleírások is szimbolikusak sokszor (ez nem véletlen, hiszen írók haláláról gyakran írók írnak), és visszamenőleg egyetlen, gyakran krisztusi mintára felépülő szenvedéstörténetté rendezik az író életét.

[tovább olvasom]

Szűz Mária tisztelete az őskereszténységtől kezdve végigkíséri a művelődéstörténetet. A személyéhez kapcsolódó értékek a keresztény ember számára vallásos összefüggésekben nyernek értelmet; de nem kell hívőnek lenni ahhoz, hogy e tartalmak általános, örök emberi vonatkozásai világossá váljanak. 

[tovább olvasom]

1911. november 19-én a Kisfaludy Társaság miskolci díszüléssel ünnepli meg Lévay József társasági tagságának ötvenedik évfordulóját. A jubileumi orációk és gratulációk többnyire „a magyar költők Nesztoraként”, „a mi patriárkánkként” aposztrofálják a nyolcvanhat éves ünnepeltet, de gyakran feltűnik a „Mikes költője”-titulus is. 

[tovább olvasom]

József Attila Születésnapomra című versének mind keletkezéstörténete, mind hatástörténete rendkívül érdekes és tanulságos. A keletkezéstörténet áttekintése során azt láthatjuk, hogy a legkülönfélébb hatásokat volt képes magába olvasztani oly módon, hogy mégis egy teljesen egyszeri versforma jött létre.

[tovább olvasom]
Cikkek, tanulmányok - 6.szám
GYERMEKIRODALOM
A számot szerkesztette: Milbacher Róbert

Jelen összeállításunk nem kíván beleszólni a szerencsére egyre nagyobb figyelemmel övezett, és felkészült szakemberek által művelt tudományágba, amely a gyermekirodalmat tárgyalja. 

[tovább olvasom]

A kötelező olvasmányok, az iskolai olvasmányok kánonja, az olvasóvá nevelés alsó és felső tagozaton – egyre gyakrabban, egyre több szakmai és „civil” fórumon emlegetett témák manapság. S persze ezek újabb és újabb felvetéseket, kérdéseket is szülnek. 

[tovább olvasom]

A roma, cigány közösségek orális hagyománya kapcsán (melynek kutatása: gyűjtése, feltárása és osztályozása több mint egy évszázados múltra tekint) általában az ezzel foglalkozó tanulmányok felütése megállapítja: élő, a közelmúltig (vagy a jelenben is) létező, aktív korpuszról beszélhetünk, olyanról, amely a közösségi emlékezet meghatározója; 

[tovább olvasom]

Az oly sok lehetőség közül, amelyről a regény kapcsán beszélni lehetne, csupán egyet emelnék ki most, azt, amelyet a valóságról való beszédként jelölök meg. Egészen pontosan az érdekelne, ahogyan a valóság problémáját a regény az olvasó számára megjeleníti. 

[tovább olvasom]

Nehéz fába vágja a fejszéjét az irodalmár, ha egy gyerekkönyv értelmezését kíséreli meg. Egyrészt ugyanis nem a felnőtt olvasó a mű célközönsége. Tehát bármennyire is felvértezett szövegértelmező készségekkel, eljárásokkal, módszerekkel, ezek nem lehetnek ugyanazok, mint az a szöveghez közelítő és befogadási komplexum, ami a gyermekolvasók fejében működésbe lép a szöveg olvasása/hallgatása folyamán.

[tovább olvasom]

„Mi baj? Gyere, mesélj!” – búgja a régi sláger. Tényleg ilyen egyszerű volna? A mesékkel foglalkozó szakemberek, pszichológusok, pedagógusok szerint igen. „Érdekes azonban, hogy a gyerekek értik a mesét.” – mondja Boldizsár Ildikó meseterapeuta egy vele készült interjúban

[tovább olvasom]
Cikkek, tanulmányok - 5.szám
APOKALIPSZIS-ÁBRÁZOLÁS AZ IRODALOMBAN
A számot szerkesztette: Pap Balázs

Nagy bajban vagyok, amikor az alábbi hat tanulmány elé előszót készülök írni. Ez nem abból fakad elsősorban, mert e dolgozatok az apokalipszis tárgykörének (bármi legyen is az) egymástól igen távoli részeiről szólnak – ez, érzésem szerint, korántsem lenne baj–, hanem azért, mert kevés kifejezés jelentése módosult annyiszor és annyiféleképpen, mint e görög szóé.

[tovább olvasom]

Másfél évtizede működik egy sikeres finn rock-zenekar, amely elsősorban egyéni hangszer-összeállításáról vált híressé. Az Apocalyptica nevű csapatban általában három vagy négy csellista olykor dob kísérettel játszik heavy metal (!) zenét. A szokatlan hangszerelés sokak számára – mai szóhasználattal élve – már önmagában is „apokaliptikus”-nak tűnhet. Ámde mit is értünk apocalyptica elnevezésen, s tudjuk-e, mit jelent az apokalipszisz?

[tovább olvasom]

Szabó András a következő mondattal zárja egy korai, Károlyi Gáspár Két könyv című művét elemző dolgozatát: „A Két könyv pedig annak a szemléletnek a kialakulását segítette elő nagy mértékben, mely Magyarin és Zrínyin keresztül, s főleg Kölcsey Himnusza által, nemzeti köztudatunk szerves része lett.” (Szabó 1977, 55)

[tovább olvasom]

Az apokalipszis már a Krisztus előtti századokban külön irodalmi műfajként élt, hiszen a korai zsidó apokaliptika egy része bekerült a kánonba is a prófétai látomások részleteiként (Ézsaiás, Ezékiel, Jóél, Dániel könyve). A keresztény apokalipszisek közül csak János jelenéseit találjuk, többen azonban az egyházban nagy tekintélyt élveztek: pl. Hermasz, Péter apokalipszise.

[tovább olvasom]

Jósika Miklós regényíróként elsősorban kora egyik legnépszerűbb szépprózai műfaját meghonosító történelmi regényei által vált a magyar irodalom történetének fontos figurájává. Mivel szerepének kontúrjai már első műveinek megjelenését követően kialakultak, s ez jó előre megszabta az újabb szövegeivel kapcsolatos elvárásokat, így életművének egy jelentős hányada sohasem állt sem a kortárs kritika, sem a későbbi irodalomtörténeti munkák érdeklődésének homlokterében.

[tovább olvasom]

Az európai értelmiség és művésztársadalom jelentős része számára az első világháború – a Nagy Háború – a fojtogatónak érzett, megmerevedett világrendből való kitörés lehetőségét jelentette. Ez a remény hamarosan illúziónak bizonyult: feltárultak a háború borzalmai, a hadszínterek és a hátország embernyomorító, testileg és lelkileg elzüllesztő valósága. Mindennapivá s már tömegessé vált az emberhalál, a biztosnak hitt erkölcsi értékek megrendültek vagy semmivé foszlottak. Számos dokumentum és számos műalkotás tanúskodik erről.

[tovább olvasom]

Tar Sándor (1941-2005) az ezredforduló magyar prózájának egyik meghatározó alakja. Paraszti származású kiskáderként, gyári dolgozóként, a mindennapi anyagi gondok szorításából soha ki nem keveredett munkásként, az alkoholizmussal, magánnyal, válogatott lelki terhekkel és vitatható politikai múlttal birkózó kvázi értelmiségiként valóban ismerte azt a világot, amelynek autodidakta íróként szószólójává lett.

[tovább olvasom]
Cikkek, tanulmányok - 4.szám
A NŐ
A számot szerkesztette: Kucserka Zsófia és Tóth Orsolya

A feminista irodalomkritika illetve a tágabban értett gender studies magyarországi recepciója immár tizenöt-húsz évre tekint vissza. Az elmúlt két évtizedben az alapvető elméleti szakirodalmak bekerültek a tudományos diskurzusba: sorra jelentek meg azok a tematikus folyóiratszámok, tanulmánykötetek és önálló monográfiák, amelyek a nemzetközi (elsősorban angolszász és francia) feminista iskolák és nemzedékek alapvető szövegeit mozgatva tették élővé és termékennyé a gender szempontú elemzéseket, kutatásokat.

[tovább olvasom]

A 19. század Európában és Észak-Amerikában is az emancipációs mozgalmak időszaka, amelyek közül eredményeit is tekintve leginkább a nők életén és társadalmi helyzetén változtatni kívánók küzdelme emelkedik ki. Magyarország nem maradt le a nyugati nőmozgalmak mögött, hazánkban is ebben a században kerültek széles nyilvánosság előtt megvitatásra olyan kérdések, mint a nők hivatása, a nők férfiakéhoz viszonyított jogai, a nők művelődése és oktatása-nevelése, vagy éppen a nők közéleti szerepe és a hagyományos női szerepekből való kilépés lehetőségei.

[tovább olvasom]

„[A] magyarok szeretik a szép fiatal költőnőket, amíg azok gyerekeket nem szülnek, de néha még azon is túl, amíg a szerelem tart”. A némiképp ironikus mondat, mely a nők szerzői szerepvállalásának kérdését a szerelmes kedvű magyar férfiak (férfi irodalmárok) perspektívájából mutatja be, egy A finnugor vámpír című, 2002-ben megjelent magyar regényben olvasható, melynek szerzője Szécsi Noémi – aki történetesen éppen maga is fiatal nő (Szécsi 2002, 123).

[tovább olvasom]

Az Üvöltő szelek befogadásának egyik legérdekesebb vonása, hogy azok a részek maradnak meg legélénkebben az olvasó tudatában, amelyek jóformán jelen sincsenek a regény szövegében (például amint Heathcliff és az első Catherine barangol a lápvidéken), ugyanakkor a regénynek szinte lapnyi pontossággal kiszámított második felére, azaz a második nemzedékre sokkal kevesebben emlékeznek, és sokkal kevesebb értelmezési kísérletet tesznek.

[tovább olvasom]

A szingliregény kétségtelenül új jelenségnek és műfajnak tűnik, nemcsak nálunk, hanem angol nyelvterületen is, hiszen mind az ekként kategorizált szövegek, mind az elnevezés egy-másfél évtizedes múltra tekint vissza. A műfaj újdonsága sokak szemében eleve problematikussá teszi ezt a szövegkorpuszt, pusztán múló, efemer, divatos (ekként lényegtelen) jelenségnek, és – ha a kultúrát elitkultúraként értelmezzük – még csak nem is kulturális jelenségnek tartják.

[tovább olvasom]

Közismert, hogy a Gender Studies recepciója Magyarországon a rendszerváltás után, a kilencvenes években indult be. A legelső feminista tanulmányokat Steven Totosy és Jolanta Jastrzebska publikálták 1991-1994-ben, a legelső feminista irodalomtudományos antológiát, a Helikon egy tematikus számát pedig Kádár Judit szerkesztette 1994-ben. A gender-szemlélet azóta ismertté és elterjedtté vált a magyar egyetemi körökben (még ha az akadémiai elismertsége továbbra is problémás). De mi a helyzet a nem akadémiai, hanem a szépirodalmi szférával?

[tovább olvasom]

Tóth Krisztina verseit kritikusai és rajongói egyaránt a gazdag formakultúrájú, technikailag kifinomult „nyugatos-újholdas” költészeteszmény továbbvivőjének szokták tekinteni: ezzel alaposan leegyszerűsítve, jól csengő, könnyen megjegyezhető „szép” versekként könyvelik egy egész hosszú korszak bonyolult, változékony, egyidejűleg is sokféle költészetét.  A technikai készségek regisztrálása önmagában különben is semmitmondó, ha az esztétikai belátástól, a szövegben megtörténő igazságtól függetlenítjük, ha nem kérdezzük meg, mire szolgál a technika.

[tovább olvasom]