Cikkek, tanulmányok Források Bibliográfiák Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás

  [A tananyaghoz kapcsolódó tanulmány]

Baloghné Biró Mária

A holokauszt ábrázolásának problémái az irodalomban és a társművészetekben

Kisantal Tamás A csenden innen és túl – a holokauszt kifejezésének problémái című cikkének irodalomórai feldolgozásához
 
Tanári modul
 
A modul témája, célja:
 A tanórákon a holokauszt művészetekben való megjelenítésének/megjeleníthetőségének problémáit vizsgáljuk. A még napjainkban is sok vitát, indulatot kiváltó történelmi téma változatosan jelenik meg az irodalomban, film- és képzőművészetben. Hol vannak a kifejezés, a bemutatás határai? Milyen nyelvi, esztétikai problémák merülhetnek fel ezzel kapcsolatosan? A feldolgozás során több művet, műrészletet ismerünk meg, hasonlítunk össze, hogy láthatóvá váljék az ábrázolás sokszínűsége, nehézsége. Végül, de nem utolsó sorban arra is keressük a választ, miért lehet ma is aktuális, „népszerű” téma a XX. század talán legdöbbenetesebb, legmegrázóbb eseménye. A cél az, hogy ne legyen tabutéma a holokauszt, a többféle megjelenítési mód alapján mindenkinek legyen közvetett tapasztalata a témáról.
A téma feldolgozása részben a középszintű szóbeli érettségi követelményeinek is megfelel akár a kortárs irodalom, akár az irodalom határterületei témakörökben.
 
 
Fejleszthető kompetenciák:
Személyes
Szociális
Kognitív
 
-       empátia
-       önismeret
-       kommunikáció
 
 
-       nyitottság
-       vitára, érvelésre való képesség együttműködés
 
-       a különböző művészeti ágak formanyelvének felismerése, megkülönböztetése
-       különböző vélemények értékelése, összevetése, ezek alapján egyéni álláspont kialakítása a témával kapcsolatosan
-       kritikai gondolkodás nézőpontok megkülönböztetése
 
Célcsoport: 12. évfolyam
 
 
Javasolt óraszám: 4 (vagy igény szerint több) tanórában a házi feladatok közzétételével együtt
 
Előfeltétel-tudás: történelmi és egyéb ismeretek a holokausztról
 
 
 
Információk a felhasználó tanároknak:
 
Megjegyzések
Lehetséges megoldás(ok)
Ráhangolódás
1.
 
   
A csoportok megalakítása: a feladatok megoldásának egy része 4 fős csoportokban zajlik. Ezek a foglakozások 7 X 4 főre tervezettek. (Amikor nem csoportos munka van, akkor sem szükséges megbontani ezt a formát, páros és egyéni feladatokat is oldanak majd meg a diákok.)
A csoportalakításhoz előkészítjük a kártyákat, mindenki húz egyet, majd megkeresi a csoporttársait. Előfordulhat, hogy olyan adat, név szerepel egy-egy kártyán, ami hirtelen ismeretlennek tűnhet, de a keresgélés során minden egyértelművé válik – ezt közöljük előre a gyerekekkel.
Csoportalakító kártyák:
  1. Raoul Wallenberg – Magyarországon tevékenykedő svéd diplomata, aki ezernél több magyar zsidót mentett meg – Wallenberg emlékmű Budapesten (kép 1) –Wallenberg dombormű (kép2)
  2. Schindler listája című film – A film egyik alkotója Steven Spielberg, négyszeres Oscar-díjas amerikai filmrendező – a rendező a filmből befolyó összeg jelentős részét egy alapítványnak ajándékozta – a filmkritikusok szerint ez a film a holokauszt témájának egyik leghatásosabb feldolgozása
  3. Anna Frank – zsidó származású német kislány volt, aki családjával 25 hónapig bujkált, de végül elhurcolták őket a németek – híres naplóját édesapja adatta ki 1947-ben – a kislány naplójából később színdarabot, filmet és operát is írtak
  4. Kertész Imre – eddig az egyetlen Nobel-díjas magyar írónk – legismertebb regénye egy fiatal fiú deportálásának és hazatérésének történetét mondja el személyes élmények alapján – 14 évesen deportálták Auschwitzba, ahonnan hazatért Budapestre
  5. Koltai Lajos – 2005-ben rendezte a Sorstalanság filmes adaptációját – nemzetközileg is elismert magyar operatőr, filmrendező – filmjében Köves Gyuri szerepét Nagy Marcell alakította, a zenét Ennio Morricone szerezte
  6. Pilinszky János – legismertebb lágerélményt feldolgozó verse a Francia fogoly – Harmadnapon című kötetében jelentek meg a koncentrációs tábor ihlette versei – Pilinszky síremléke (kép3)
Primo Levi (1919 -1987) – olasz író, akit Auschwitzba deportáltak – megdöbbentő memoárja (visszaemlékezése) az auschwitzi láger tapasztalatait mondja el Ember ez? ( Se questo e un uomo?) címmel – 1987-ben elkövetett öngyilkosságáig szülővárosában, Torinóban élt, kivéve a 2. világháború éveit
2.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
3.
 
Szóforgó
A diákok az asztalra helyezett nagyméretű lapra írják fel asszociációikat a holokauszt fogalmával kapcsolatosan. A közzététel, megbeszélés szükséges
Elvárható, hogy személynevek, filmcímek, alkotók, esetleg szereplők nevei kerülnek fel a lapokra.
A munka végeztével először csoporton belül beszéljék meg, ki mit miért írt.
 
 
Asszociáció, kapcsolatteremtés képek, szövegrészletek között 
A csoportok egy-egy borítékban képeket, szövegrészleteket kapnak, amelyek kapcsolhatók egymáshoz, természetesen a holokauszt témájához is. Keressék meg és fogalmazzák meg 2-3 mondatban az összefüggéseket, illetve ahol csak egy-egy szöveg van, azt önmagában értelmezzék a megismerendő cikk, az óra témájának függvényében. A feladatok szétosztása lehet véletlenszerű. Közzététel a képek kivetítésével szükséges.
 
A 7 borítékban a következők vannak:
  1. Betlen Oszkár Élet a halál földjén című írásának kétféle könyvborítóját kapja ez a csoport (kép4, kép5)
  2. Can Togay- Pauer Gyula: Cipők a Duna-parton című emlékmű és Pilinszky Négysoros című verse (kép6 és bármelyik szöveggyűjtemény, amelyben benne van a vers)
  3. A holokauszt fogalmának alapján a nukleáris holokauszt és az öko-holokauszt fogalmának magyarázata a feladata ennek a csoportnak– lásd a cikk 1. pontja
 „Bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ.” (Kertész Imre: Sorstalanság)- idézet értelmezése a feladata ennek a csoportnak
  1. „Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem;…föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét."-- Kertész Imre (szöveg1) – idézet értelmezése a feladata ennek a csoportnak a Sorstalanság születésével kapcsolatosan.
  2. „Tizenhat esztendeig várt Jorge Semprún, hogy az idő megérlelje benne A nagy utazás-t. Várt türelemmel, önfegyelemmel, hogy emlék és gondolat, és mindaz, amit közölni akar az emberiséggel, megtisztuljon az esetlegesség salakjától, tiszta és természetes kapcsolatokba, hajlékony és szigorú rendbe rendeződjön. Négy napig utazik Jorge Semprún, a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Ennek a négy napnak a története A nagy utazás.” – részlet egy könyvismertetőből Jorge Semprún A nagy utazás című könyvéről (szöveg2) Feladat: vajon miért kellett ennyit várni a regény megírásával az írónak? Mi lehet a várakozás eredménye a szerző feltételezhető szándéka szerint?
f.      Kép és szöveg Roman Polanski A zongorista című filmjéhez (kép7) + rövid ismertető a film főszereplőjének eredeti sorsáról:
W?adys?aw Szpilman valóban zongoristaként tevékenykedett a Lengyel Rádiónál, míg a németek 1939-ben le nem rohanták Lengyelországot, és el nem foglalták Varsót. A németek kijelölték a városban a gettó helyét, és a zongorista családjával szintén ide kényszerült. A zsidóság megsemmisítését jelentő holokauszt elől elmenekült, és Varsóban különböző helyeken bujkálva várta a háború végét.
Azt, hogy túlélte a háborút, furcsa módon éppen egy német kapitánynak köszönhette, aki szégyellte nemzete náci nézeteit. A kapitány, aki később egy szovjet munkatáborban halt meg, látta el étellel és menedékkel, amíg a szovjetek fel nem szabadították a lengyel fővárost. Miután véget ért a háború, Szpilman folytatta zenész tevékenységét. Az egyik legtermékenyebb zeneszerzővé vált Lengyelországban.
1945-ben, a háború vége után nem sokkal megírta túlélésének történetét. A könyvet Lengyelországban adta ki, ?mier? Miasta ("A város halála") címmel, majd közel fél évszázad elteltével angolul is megjelent A zongorista címmel. Ennek alapján készült el Roman Polanski világhírűvé vált filmje.
Feladat: Hogyan befolyásolhatja a filmbeli ábrázolást, ha egy valós személy sorsát örökíti meg a film, nem fiktív az alak
 
 
Elvárható, hogy személynevek, filmcímek, alkotók, esetleg szereplők nevei kerülnek fel a lapokra.
A munka végeztével először csoporton belül beszéljék meg, ki mit miért írt.
Jelentésteremtés
4.
 
 
 
Szócikk készítése egy képzeletbeli értelmező szótárba.

 
A cikk alapján a holokauszt fogalmának, jelentésének, eredetének megértése, pontosítása, a használt szinonimák megismerése a feladat. Megbeszélés csoporton belül.
Közzététel szükséges. A tanár a munka közben folyamatosan figyeli a készülő szócikkeket.
 
 
 
Lásd Kisantal Tamás A csenden innen és túl cikkének 1. pontja
5.
 
A holokauszt összehasonlíthatóságának problémái
 
T-táblázat kitöltése párban:
 
A holokauszt abszolút egyediségének hangsúlyozása
A holokauszt összevetése más népirtásokkal, rezsimekkel
 
 
 
 
 
A párok egyik tagja az egyik, míg a másik tagja a másik oszlopba gyűjtsön érveket a megjelölt bekezdésből. Párban beszéljék meg az eredményt. Végül állásfoglalás: kit melyik érv győzött meg jobban – megbeszélés párban.
 
 
Lásd Kisantal Tamás A csenden innen és túl cikkének 3. pontja
6.
 
 
Érvelés
 
Az ábrázolhatóság kérdései, problémái
 
Az első cikkből kiemelt idézetekhez kapcsolódóan az ábrázolhatóságról vitatkozunk. A Lehet-e a szenvedés esztétikai tárgy? kérdés megválaszolásához írjanak össze a tanulók érveket, ötleteket, majd rövid érvelés következik. Közzététel csoportokban szükséges.
 
 
 
 
 
 
 
Lásd Kisantal Tamás A csenden innen és túl cikkének 3. pontja
7.
 
 
Rövid esszé
 

 
Értelmezzük a cikk 3. bekezdésében olvasható mondatok közti különbséget egy rövid, „5 centis” esszében
Választható a következő mondatpár:
a. „Auswitz után verset írni barbárság” (Theodor W. Adorno) --- „Auswitz után nem lehet verset írni.”
Választható még:
b. „Auswitz világa túl van a nyelven, ahogy túl van az értelmen is.” (George Steiner)
 
Közzététel: a választható feladatokból egy-egy meghallgatásával.
 
 
 
 
 
 
 
 
Lásd Kisantal Tamás A csenden innen és túl cikkének 3. pontja
                                                                 Reflektálás         
8.
 
 

 
Könyvismertető készítése egyéni olvasmányélmény alapján megbeszélt határidőre.
Választható pl. Anna Frank naplója, Elie Wiesel: Az éjszaka, Jorge Semprún: A nagy utazás, Tadeusz Borowski: Kővilág stb.
 
 
 
 
 
 
 
 
A könyvismertető tartalmi, formai jegyeinek betartása fontos.
 
9.
 
 
Plakát vagy poszter készítése a holokausztot feldolgozó művekhez
 
 
 
A cikkből megismert művek bármelyikéhez, vagy egyszerre akár többhöz is összefoglaló poszter készítése előzetes felkészülés, anyaggyűjtés alapján.
A csoport munkájának szóbeli értékelése a bemutató végén. Kiállítás rendezése a poszterekből.
 
 
 
Várható az egyéni koncepció kialakítása, a csoporton belüli megegyezés arról, mi hogyan kerüljön fel a poszterre
10.
 
 
„Miniportfolió” összeállítása
 
 
Túlélni(?) címmel saját gyűjtemény összeállítása a témához kapcsolódóan. A portfolió a következő dokumentumokat tartalmazza:
    1. saját illusztráció bármely, a cikkben megemlített művekhez, vagy más, a témához kapcsolódó alkotáshoz
    2. Egy Pilinszky-vers értelmezése a Harmadnapon című kötetéből a nézőpont, a beszédhelyzet és képalkotás szempontjából.
    3. Érvelj a következő állítás mellett vagy ellen egy rövid fogalmazásban:
„Ám sokak szerint csak annak lehet joga megszólalni, aki valóban ott járt, csak a túlélők mutathatják be szenvedéseiket, mindenki más óhatatlanul hamisan, hiteltelenül ábrázolhatja az eseményeket.” (cikk 3. pont)
4. Értékeld saját munkádat, a portfoliód elkészítésének folyamatát, annak eredményét!
 
Ez a produktum értékelhető az előzetesen megadott szempontok szerint.
 
 
A portfolió összeállításának és értékelésének szempontsorát előre megbeszéljük a diákokkal.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
11.
 
 
Kilépőkártya kitöltése a csoportra és egyéni munkára vonatkozóan.
 
 
Az önértékelés elősegítése, a személyes benyomások megfogalmazása a cél.
 
 
 
Eszközigény: csoportalakító kártyák, részletek a cikkekből kimásolva, papír és tollak, filcek a plakátok és egyéb írásbeli munkák elkészítéséhez, tanulói füzetek, projektor a képek kivetítéséhez, szöveggyűjtemény Pilinszky-versekkel
 
Szemléltetés:

 
Kép2 (1. feladat):
Kép4 (3. feladat):
kép5 (3. feladat):
kép6 (3. feladat):
 szöveg1 (3. feladat): http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kk/0/30160/1 Sorstalanság- oktatási segédanyag
 
 

 

 
Fejlesztő értékelés:
A munka során a közzétételek után, valamint a munkák közben is folyamatosan van lehetőség a szóbeli értékelésre. A feldolgozás végén a kilépőkártya alkalmazása javasolt. A házi feladatok és reflektáló feladatok egy részénél is lehetőség van a fejlesztő értékelés alkalmazására.
 
 Felhasználható irodalom/bibliográfia:
 
 
  1. Kisantal Tamás: A csenden innen és túl – a holokauszt kifejezésének problémái
  2. Spencer Kagan: Kooperatív Tanulás Önkonet, Budapest, 2004 Magvető
 
 
Tanulói modul
 
A tanóra célja:
 
A következő néhány tanórában egy rendkívül kényes, sokakban sokféle érzelmet, indulatot kiváltó téma ábrázolásáról, irodalmi és egyéb művészetekben való megjelenéséről, megjeleníthetőségéről beszélünk, gondolkodunk. A témánk a holokauszt. Ezekhez társulnak még filmrészletek, egyéb dokumentumok is. A holokauszt ábrázolásának eddigi tipikus eseteit Kisantal Tamás kortárs irodalmár cikkének segítségével próbáljuk majd áttekinteni, értékelni. Néhány szélsőségesnek nevezett példát is látunk, ezekről majd ti magatok is megfogalmazhatjátok véleményeteket, illetve ha van egyéb film, könyv, kép stb., amiről most nem esik majd szó, azokról is tudtok majd írni, beszélni a házi feladatokban, vagy esetleg már a tanórák során is.
 
A holokauszt ábrázolásának problémái az irodalomban és a társművészetekben
           Kisantal Tamás A csenden innen és túl – a holokauszt kifejezésének problémai című cikkének irodalomórai feldolgozásához
 
RÁHANGOLÓDÁS
 
1.              Csoportok megalakítása
 
Az asztalon található kártyákból húzzatok egyet. A feladat az, hogy keressétek meg a társaitokat, akiknek a ti kártyátokhoz kapcsolódó információ áll a papírjukon. Ha jól találtatok egymásra, 4 fős csoportoknak kell létre jönniük. Elképzelhető, hogy olyan név vagy adat áll a lapon, ami hirtelen ismeretlen számotokra, de a keresgélés során meg fogjátok találni a hozzá illő információkat. Ha összeállt a csoport, foglaljatok helyet az egyik asztalnál.
 
 
2.              feladat  
 
Szóforgó
 
 
a. A lapotok közepén a holokauszt szó olvasható. Egymás után írjátok fel a lapra, milyen információtok van erről az eseményről, fogalomról.
 
 
 
b. Ha már mindenki beírta, amit tudott, beszéljétek meg, válaszaitokat indokoljátok.
c. Hallgassuk meg mindegyik csoportból a szóvivőt, hogy mik kerültek a lapokra!
 
3. feladat
 
Asszociáció, kapcsolatteremtés képek, szövegrészletek között
 
 
Az asztalotokra tettem egy-egy borítékot. Ebben találtok feladatokat, képeket, szövegrészleteket. A feladatotok az lesz, hogy keressetek kapcsolatot a holokauszttal, illetve ahol több dokumentum is van, azok között is próbáljatok összefüggést találni.
 
a.     Betlen Oszkár Élet a halál földjén című írásának kétféle könyvborítója.
b.     Can Togay- Pauer Gyula: Cipők a Duna-parton című emlékmű és Pilinszky Négysoros című verse
c.     A holokauszt fogalmának ismerete alapján tisztázzátok, fogalmazzátok meg, mit jelenthet a nukleáris holokauszt és az öko-holokauszt– lásd a cikk már korábban idézett részlete.
d.      „Bárhol, bármikor, bárkivel megfordulhat a világ.” (Kertész Imre: Sorstalanság)- idézet értelmezése a feladatotok - nem csak a regényhez kapcsolódóan.
e.     „Tizenhárom évig tartott, amíg a regény első gondolatától a regény utolsó mondatáig értem;…föl kellett dolgoznom az élményeimet, ki kellett alakítanom a víziómat az egész történelmi háttérről. Tapasztalnom kellett, majd el kellett képzelnem ennek a két apokaliptikus embertípusnak, a rettenet előidézőjének és a borzalom elszenvedőjének a karakterét."1
Idézet Kertész Imrétől, ennek az értelmezése a feladatotok a Sorstalanság születésével kapcsolatosan.
f.      „Tizenhat esztendeig várt Jorge Semprún, hogy az idő megérlelje benne A nagy utazás-t. Várt türelemmel, önfegyelemmel, hogy emlék és gondolat, és mindaz, amit közölni akar az emberiséggel, megtisztuljon az esetlegesség salakjától, tiszta és természetes kapcsolatokba, hajlékony és szigorú rendbe rendeződjön. Négy napig utazik Jorge Semprún, a politikai fogoly, a buchenwaldi koncentrációs tábor felé. Ennek a négy napnak a története A nagy utazás.”2
     Részlet egy könyvismertetőből Jorge Semprún A nagy utazás című könyvéről.
g.     Kép és szöveg Roman Polanski A zongorista című filmjéhez
W?adys?aw Szpilman valóban zongoristaként tevékenykedett a Lengyel Rádiónál, míg a németek 1939-ben le nem rohanták Lengyelországot, és el nem foglalták Varsót. A németek kijelölték a városban a gettó helyét, és a zongorista családjával szintén ide kényszerült. A zsidóság megsemmisítését jelentő holokauszt elől elmenekült, és Varsóban különböző helyeken bujkálva várta a háború végét.
Azt, hogy túlélte a háborút, furcsa módon éppen egy német kapitánynak köszönhette, aki szégyellte nemzete náci nézeteit. A kapitány, aki később egy szovjet munkatáborban halt meg, látta el étellel és menedékkel, amíg a szovjetek fel nem szabadították a lengyel fővárost. Miután véget ért a háború, Szpilman folytatta zenész tevékenységét. Az egyik legtermékenyebb zeneszerzővé vált Lengyelországban.
1945-ben, a háború vége után nem sokkal megírta túlélésének történetét. A könyvet Lengyelországban adta ki, ?mier? Miasta ("A város halála") címmel, majd közel fél évszázad elteltével angolul is megjelent A zongorista címmel. Ennek alapján készült el Roman Polanski világhírűvé vált filmje.
 
JELENTÉSTEREMTÉS
 
 
  1. feladat
 
Szócikk írása
 

 
Szócikk készítése egy képzeletbeli értelmező szótárba adott szövegrészletek alapján.
Olvassátok el Kisantal Tamás cikkének részletét, melyben a holokauszt szó jelentéséről, eredtéről, lehetséges változatairól ír. Az alapos tanulmányozás után párosával készítsetek egy szócikket a holokauszt szóhoz.
 
„A görög terminus eredeti jelentése: egészen elégő, átvitt értelme pedig égőáldozat. A kifejezés több helyütt előfordul a Septuagintában, a Biblia görög fordításában, s az Istennek bemutatott áldozatot jelölik vele. Mindez azért lehet fontos, mivel az elnevezéshez óhatatlanul társul némi vallási konnotáció, sőt, a legtöbb nyelvben valami idegenszerűség is, hiszen az eseményt nem a nyelv saját eredeti szava, hanem egy nemzetközi szó jelöli. A szóhasználat persze eredetileg a második világháborús népirtás egyediségére, történelmi idegenségére utalt, később azonban ez is köznevesült, egyfajta „népirtás” vagy „katasztrófa” jelentéssel általánosabbá vált: az elsőre jó példa lehet az „örmény holokauszt”, a másodikra pedig a „nukleális holokauszt” vagy az „öko-holokauszt” kifejezés. Az elnevezés fokozatosan terjedt el, jellemző módon egyébként a köztudatba kerülésében nagy szerepet játszott egy 1978-as amerikai tévésorozat, a Holocaust, mely hatalmas sikere révén döntő módon hozzájárult a szó elterjedéséhez.
Az esemény másik gyakori, bár hazánkban talán kevésbé használatos, elnevezése a soá (más írásmód szerint: shoah), mely a héber „hásoá” szóból ered, s jelentése: katasztrófa, csapás, veszedelem. Természetesen ez a terminus sem mentes a bibliai konnotációktól, ugyanis a Szentírás eredeti, héber változatában legtöbbször olyan helyeken szerepel, ahol Isten, általában büntetés gyanánt, valamilyen csapással sújtja választott népét (pl. Ézsaiás 6: 11; 10: 3; 47: 11; Zofóniás 1: 15). A magyar nyelvben még a „vészkorszak” elnevezés is előfordul, melynek azonban van némi eufemisztikus zöngéje, de olykor még az eredeti náci kifejezéssel is találkozhatunk: végső megoldás (Endlösung, angolul: final solution), melyet inkább történészek használnak a náci korszak faji politikáját jelölve vele.
Mint látható, a holokauszt nyelvi problémát is jelent, hiszen egyik elnevezés sem megfelelő. Míg az első kettő alapvetően idegen és vallási mellékjelentésekkel terhelt, a „vészkorszak” – nyilván nem véletlenül – nem tudott igazán meghonosodni nyelvünkben, a legutolsó terminus pedig szélsőségesen a nácik szemszögét fejezi ki. Használatos még egy szinekdochikus megnevezés is: Auschwitz mint az eseménysorozat egyik helyszíne (a legnagyobb megsemmisítő tábor-komplexum) gyakorta az egészre utal, mintegy az eseménysor emblémájává válik.” 3
 
 
 
  1. feladat
 
T-tábla
 

 
A holokauszt más eseményekkel való összevethetőségének problémáját vizsgáljuk meg a következőkben a cikk segítségével. Olvassátok el az alábbi szövegrészletet, majd párokban dolgozva töltsétek ki az azt követő T-táblát!
Beszéljétek meg, hogy ki melyik oszlopba írja majd be a cikk írója által említett problémákat, veszélyeket a holokauszt összehasonlításával kapcsolatban!
 
Ha kitöltöttétek a saját oszlopotokat, beszéljétek meg az eredményt a párotokkal, majd vitassátok meg, kit melyik érvek győztek meg inkább!
 
 
2. A holokauszt mint egyedi esemény – az összehasonlíthatóság kérdése
 
A nyelvi problémából egyenesen következik egy újabb kérdés: ha a holokauszt különálló elnevezést kapott, és mint láttuk a megnevezések önmagukban is problémásak, ebből elvileg adódik az, hogy az esemény valamiféleképp egyedi, semmi mással nem összehasonlítható – hiszen eszerint nyelvünk fogalomkészlete nem kielégítő jelölésére. E kérdés a háborút követő időszaktól egészen napjainkig gyakori viták tárgya, amelyekben olykor igen szélsőséges vélemények is hangot kapnak. Az egyik véglet a holokauszt abszolút egyediségét, semmi mással össze nem hasonlíthatóságát hirdeti, míg a másik általában a szovjet rezsimmel vagy más népirtásokkal méri össze, s ezek kontextusában vizsgálja. Amennyiben végletessé válik, mindkét oldal sajátos problémákkal bír. Az elsővel az a veszély járhat, hogy túlságosan kiemeli a történelemből a holokausztot, mintegy metafizikai eseménnyé teszi (vagyis olyanná, mely „kilóg” a történelemből, nem volt, és nem is lehet semmilyen hasonló). Ez azonban több szempontból is megkérdőjelezhető. Egyfelől, ha a holokauszt totális egyediségét hangsúlyozzuk, ez erőteljesen megakadályozza a történelmi magyarázatot – hiszen ha az eseménysor nem része a történelemnek, akkor nem is lehetünk képesek történeti fogalmakkal, ok-okozati logikával megindokolni létrejöttét. Ha pedig megmagyarázhatatlanságát hangoztatjuk, ezzel lemondunk arról, hogy kiváltó okait elemezve esetleg megakadályozzuk, hogy valami hasonló újra megtörténhessen. Magyarul az egyediség gyakran ismét a vallási értelmezéshez vezet, s a holokauszt afféle „negatív transzcendenciaként”, sátáni eseményként értelmeződik. Hangsúlyoznám, hogy itt nem az a probléma, hogy az eseménysorozat borzalmát valamiféle soha nem látott jelenségként szemléljük, hanem inkább hogy ezzel hajlamosak lehetünk a holokauszt történetiségét mellőzni, figyelmünket elterelni arról a jelenségről, hogy bizonyos történelmi korszakban, emberek követték el más emberek ellen.
Másfelől, az előzőekből adódóan a holokauszt kivételessége egy még veszélyesebb konklúziót is magában hordozhat: egy kivételes eseményt csak kivételes gonosztevők követhették el, vagyis az áldozatok felmagasztalása e nézőpont alapján az elkövetők démonizálását is magával hozhatja. Ez utóbbi a késztette például a német filozófusnőt Hannah Arendt-et arra, hogy az 1961-62-es Eichmann-pert elemezve bevezesse a gonosz banalitása-koncepcióját. Arendt a zsidódeportálásokat szervező Eichmann tetteit elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a Harmadik Birodalom képviselőit éppen hogy nem a démonikusság jellemezte, inkább az, hogy korlátolt kispolgárokként, bürokratákként „tették a dolgukat”, s a felsőbb parancsoknak engedelmeskedve lehetőséget biztosítottak a népirtásokra. Arendt (és az őt követő történészek, filozófusok) szerint ez nem kisebbíti bűnüket, sőt, éppen ellenkezőleg: korunk egyik jellegzetessége éppen az, hogy bürokratizáltsága, hierarchizáltsága révén megszűnteti a személyes felelősségvállalás eszméjét. Egy lengyel származású amerikai szociológus, Zygmund Bauman híres holokauszt-könyvében például az eseménysort kiváltó emberi tényezőket vizsgálva az 1960-as és 1970-es évek szociálpszichológiai kísérletei, Stanley Milgram és Philip Zimbardo kutatásai felől próbálja megtalálni a magyarázatot. A két pszichológus az emberi engedelmességet és a különböző társadalmi szerepek működését vizsgálta. Milgram kísérletében önként jelentkező hétköznapi emberek azt a feladatot kapták, hogy bizonyos tananyagot más kísérleti alanyoknak megtanítsanak. A tanítást elősegítendő egy gombnyomással áramütést mérhettek az adott tanulóra, s az áram nagyságát fokozatosan növelhették (természetesen ez nem volt valódi, de ezt a kísérletben részt vevők nem tudhatták). Miután a vezető tudós biztosította a kísérletben résztvevőket a vizsgálat fontosságáról, valamint arról, hogy minden esetleges felelősséget ő vállal, az alanyok jelentős hányada a nagy fájdalmat okozó, sőt esetenként a halálos áramütést kiváltó gombot is hajlandó volt megnyomni. Zimbardo kutatása hasonló: itt az alanyok egy börtönszituációt modelleztek – ki rabként, ki pedig őrként. A kísérletet félbe kellett szakítani, mert gyorsan elfajult: mindkét csoport alkalmazkodott szerepéhez, s gyorsan felvette a „szükséges” attitűdöt (az őrök szigorúak, olykor túl kemények, a rabok pedig egy idő után engedelmesek lettek). Bauman szerint a holokauszt bekövetkezének és az emberi felelősség kérdésének magyarázatában az ilyen vizsgálatok megvilágító erejűek lehetnek, mivel jól megmutatják az egyén csoportos szerepek szerinti viselkedését, a lelkiismeret funkcionális működését.
A holokauszt egyediségének kérdését érintő másik nézőpont végletes változatában éppen az ellenkező hatást érheti el, s válhat veszélyessé. Ha a holokausztot „csupán” egy népirtásnak tekintjük „a sok közül”, ezzel mintegy relativizáljuk jelentőségét – és nem csak a holokausztét, hanem esetleg a népirtásokét általában véve. Sőt, azt hiszem, némiképp ízléstelen lenne annak taglalásába belemenni, hogy egy tömeggyilkosságot mi alapján hasonlítunk össze egy másikkal, milyen kritériumok szerint tekintjük „nagyobb szabásúnak”, „kivételesebbnek” mondjuk a GULAG-ot a holokausztnál – vagy fordítva. Így az összehasonlíthatóság szélsőséges hívei legtöbbször megpróbálják csökkenteni a holokauszt bekövetkeztének borzalmát (hangsúlyozva például, hogy a sztálini büntetőtáborok korábban jöttek létre, vagy szélsőségesebb esetben, mint például a jobboldali német történész, Ernst Nolte, a náci koncentrációs táborokat egyfajta GULAG-ra adott válaszreakcióként értelmezi).
Bizonyos nézőpontok pedig a két véglet közt valamilyen „középutat” próbálnak meg képviselni. Például a bolgár származású francia irodalmár-eszmetörténész Tzvetan Todorov szerint például a holokauszt egyedi, amennyiben minden esemény egyszeri és megismételhetetlen, ám egyszersmind összehasonlítható is, mivel csak más történelmi eseményekkel együtt vagyunk képesek értelmezni. Szerinte a nácizmus és a kommunizmus rémtetteinek összevetése során alapvetően egy radikális különbséget fedezhetünk fel: a náci koncentrációs táborokat a faji ideológia működtette, s a gyilkos ideológia következményeként, mintegy az alapján egy (illetve több) népcsoport teljes megszűntetésére törekedtek, míg a sztálini (vagy mondjuk a Rákosi-féle) munkatáborok nem egy faj megsemmisítését, hanem a korlátlan terror fenntartását voltak hivatva biztosítani. Vagy ahogy ugyanezt egy szövegében Esterházy Péter szellemesen megfogalmazta: a nácik „megígérték, hogy kiirtják az emberiség egy részét, és kiirtották az emberiség egy részét, ezzel szemben a kommunisták megígérték, hogy mindenki egyenlő lesz, és kiirtották az emberiség egy részét.” Hangsúlyozandó, hogy mindez Todorov és Esterházy szerint nem menti fel egyik rezsimet sem, és nem is tekinti egyiket sem jobbnak (vagy kevésbé rossznak) a másiknál, csupán szerkezeti és ideológiai különbségről van szó – olyan különbségről azonban, mely döntő e rendszerek megértésében.4
 
 
T –tábla:
 
A holokauszt abszolút egyediségének hangsúlyozása
A holokauszt összevetése más népirtásokkal, rezsimekkel
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
  1. feladat 15 perc
 
Érvelés
 
 
 
a. Olvassátok el ugyanennek a cikknek néhány újabb gondolatát arról, hogy lehet-e, kell-e, szabad-e ábrázolni a szenvedést, az ember által ember ellen elkövetett borzalmat.
 
„A holokauszt mint nyelvi fogalom, illetve mint történelmi esemény kérdésköreinek tárgyalása átvezet minket a következő témához: a holokauszt ábrázolhatóságának problematikájához. A holokauszt mint esztétikai probléma korántsem elhanyagolható, hiszen ha belegondolunk több olyan kérdést is felvet, ami a művészet lényegét valamint a valósághoz való viszonyát érinti. A műalkotás célja az esztétikai élmény – hogy csak a legközkeletűbb (már-már közhelyszámba menő) művészet-definíciót említsük. De miféle élmény az, ami emberek szenvedését és halálát mutatja be? Lehet-e a szenvedés esztétikai tárgy? Joga van-e a művésznek esztétizálni a haláltábort, s jogunk van-e a gyönyörködni benne – legyen ez akár a klasszikus szépség vagy a fenséges (melyet egy 18. századi teoretikus, Edmund Burke „rettegéssel árnyalt élvezetként” határozott meg) esztétikai kategóriája? A művész miközben anyagát alkotássá formálja, óhatatlanul át is alakítja: mindez elfogadható, etikus tett a holokauszt esetében is? Egy író (festő, filmes stb.) szabadon bánhat-e a tényekkel, miközben a holokausztot jeleníti meg? Mennyiben lehet a holokauszt eseményeit fikcionálisan ábrázolni? Minden műforma alkalmas-e a holokauszt bemutatására? Lehet-e (szabad-e) például musical, burleszk vagy mondjuk kalandregény formában bemutatni a szörnyű eseményeket?
Ilyen, s ezekhez hasonló problémák merülhetnek fel, ha a holokauszt művészi megjelenítésének problémáján töprengünk. A kérdésekből is látható, hogy a téma elsősorban a holokauszt körüli társadalmi beszédmódot érinti, hiszen általánosságban mindegyik fenti dilemma a műalkotás mibenlétére, mű és valóság viszonyára, illetve a holokauszt körüli (gyakran nyíltan ki nem mondott) kulturális-etikai előfeltevésekre kérdez rá. A téma olykor igen jellemző és esetenként szélsőséges vélekedéseket váltott ki. A német filozófus, Theodor W. Adorno például 1949-ben egy írásában egyenesen így fogalmaz: „Auschwitz után verset írni barbárság” („Nach Auschwitz noch ein Gedicht zu schreiben ist barbarisch”). Adorno itt elsősorban a szenvedés esztétikai megjelenítését kritizálta, s fontos, hogy a gondolkodó később hangsúlyozta, hogy kijelentése nem szó szerint értendő. Az mindenesetre tanulságos, hogy Adorno mondata hamar szállóige lett, gyakorta idézik, s meglehetősen sokszor rosszul, általánosabb jelentést tulajdonítva neki (például így: „Auschwitz után nem lehet verset írni”). Így az adornoi kijelentés számos alkalommal vagy a holokauszt művészi ábrázolhatóságát kétségbe vonó, vagy egyenesen a „művészet végét” hirdető apokaliptikus értelmet kapott.
Hasonlóan radikális az amerikai irodalmár-filozófus George Steiner megjegyzése, aki szerint „Auschwitz világa túl van a nyelven, ahogy túl van az értelmen is.” A gondolkodó elsősorban azt emeli ki, hogy a hagyományos irodalmi eljárások nem alkalmasak a holokauszt megjelenítésére, sőt, a nyelv önmagában sem – hiszen, ahogy az elnevezés kérdését vizsgálva láthattuk, szavaink olyan, korábbi tapasztalatokból származó jelentésekkel terheltek, melyek nem képesek lefedni a holokauszt borzalmának radikalizmusát. Másrészt, Steiner szerint maga a nácizmus (és általánosabban a totális diktatúrák 20. századi jelensége) kompromittálta és elhasználta a nyelvet egészen addig, hogy rémtetteit már a szavak nem képesek megfelelő módon közvetíteni. Steiner szerint a koncentrációs táborok világa lényegében elmondhatatlan, így a leghitelesebben a csend képes az iszonyatot és a gyászt megjeleníteni.
A kimondhatatlanság tapasztalata azonban együtt járt azzal is, hogy az eseményeket valami módon mégiscsak közvetíteni kell, hírt kell adni a világnak a holokausztról. Ám sokak szerint csak annak lehet joga megszólalni, aki valóban ott járt, csak a túlélők mutathatják be szenvedéseiket, mindenki más óhatatlanul hamisan, hiteltelenül ábrázolhatja az eseményeket.” 5
 
 
b. Beszéljétek meg a párotokkal az olvasottakat, majd rögzítsétek a füzetetekbe saját érveiteket a Lehet-e a szenvedés esztétikai tárgy? kérdéssel kapcsolatosan. Gyűjthettek érveket ellene és mellette is.
Miben értettetek egyet, miben nem? Beszéljétek meg a csoport másik két tagjával is!
 
 
 
ÉRVEK MELLETTE
Igen, lehet, mert…
                       
ÉRVEK ELLENE
Nem lehet, mert…
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
7. feladat  5 perc
 
Rövid esszé
 
 
A következő feladatban a cikk 3. bekezdésének pár mondatát értelmezzük. Választhatsz az alábbi gondolatok közül:
 
    1. „Auswitz után verset írni barbárság” (Theodor W. Adorno) --- „Auswitz után nem lehet verset írni.”
    2. „Auswitz világa túl van a nyelven, ahogy túl van az értelmen is” (George Steiner) 6
 
A választott mondat(ok)ról írj egy „5cm-es” esszét a füzetedbe. A feladat végeztével néhány véleményt meghallgatunk. Készülj fel a felolvasásra!
 
 
 
REFLEKTÁLÁS
 
  1. feladat
 
Könyvismertető
 

 
Készíts könyvismertetőt egyéni olvasmányélményed alapján a megbeszélt határidőre.
Választható pl. Anna Frank naplója, Elie Wiesel: Az éjszaka, Jorge Semprún: A nagy utazás, Tadeusz Borowski: Kővilág stb.
Ügyelj az ismertető tartalmi és formai jegeinek megtartására!
 
 
  1. feladat
 
Plakát/ poszterkészítés  
 

 
 
A megismert művek bármelyikéhez, vagy egyszerre akár többhöz is készíthettek összefoglaló poszter.
A csoport munkáját szóban értékeljük közösen a bemutató végén, majd egy kiállítás keretében a többi csoport munkájának további tanulmányozásra is lehetőség lesz.
 
 
  1. feladat
 
„Miniportfólió” összeállítása  
 
 
 
Túlélni(?) címmel gyűjtemény összeállítása a témához kapcsolódóan.
Ezt a feladatot az előzetesen megadott szempontok szerint értékeljük.
 
A portfólió tartalmazzon:
 
a. egy önálló illusztrációt bármilyen technikával bármely műhöz, amelyről eddig szó volt a cikkben, vagy egyéb tanulmányaid során
 
b. egy szabadon választott Pilinszky-vers értelmezése a Harmadnapon című kötetből a nézőpont, a beszédhelyzet és képalkotás szempontjából.
 
c. Érvelj a következő, a cikkben említett vélemény mellett vagy ellen egy rövid fogalmazásban!
„Ám sokak szerint csak annak lehet joga megszólalni, aki valóban ott járt, csak a túlélők mutathatják be szenvedéseiket, mindenki más óhatatlanul hamisan, hiteltelenül ábrázolhatja az eseményeket.”
 
d. Reflektálj röviden saját munkádra, a munkafolyamatra és annak eredményére!
 
 
11.           feladat      5 perc
 
Töltsd ki a következő kilépőkártyát!
 
 
A téma feldolgozásában számomra a/az ……………………………………………………………………............ volt a legérdekesebb.
 
A legfontosabb, amit a témáról megtudtam…………………………………………………….
 
A csoportfeladatok közül a /az ………………………………………feladat megoldásban voltunk a legötletesebbek, legeredményesebbek
 
Az egyéni és páros feladatok közül nekem a ……………………….feladat sikerült legjobban.
 
Ha a csoporton belül véleménykülönbség volt, meg tudtunk egyezni. 
 
Ha jó ötletem volt, a többiek szívesen elfogadták.
 
A csoport hatékonysága úgy lenne növelhető, ha ……………………………………………
 
 
 
Felhasznált irodalom:
 
  1. http://hu.wikiquote.org/wiki/Kert%C3%A9sz_Imre
  2. http://www.libri.hu/konyv/a-nagy-utazas.html     
  3. Kisantal Tamás: A csenden innen és túl – a holokauszt kifejezésének problémái
  4. ua.
  5. ua.
  6. ua.
 
 
 

 


<< vissza