Cikkek, tanulmányok Források Bibliográfiák Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás
Kövi Anita
Janus Pannonius: Búcsú Váradtól című versének középiskolai feldolgozása Jankovits László tanulmánya alapján
 
A modul témája, célja:
Janus Pannonius versének tanórai feldolgozása Jankovits László: Ragyogó hegyentúl című tanulmánya segítségével.
A Búcsú Váradtól című versről szinte az összes gimnáziumi tankönyv megállapítja, hogy zsenialitása az élményszerűségben, a személyes mondanivalóban rejlik. Jankovits László tanulmánya filológusi nézőpontból tesz kísérletet a vers megközelítésére. Sorra veszi, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha a kor humanista iskolai hagyományai szerint megírt szövegként kezeljük a művet. Emlékeztet arra is, hogy az eredetiség mint művészi érték csupán a romantika zsenikultusza óta létezik, ezért nem árt csínján bánni saját modern kori értékítéleteinkkel. A tanulmány sok egyéb, a verset érintő kérdésben vet fel új nézőpontot, melyekből ez a modul csupán néhányat kínál feldolgozásra.
Különösen tanulságos Jankovits László látásmódja, hiszen a középiskolában egyszerre szeretnénk ismereteket átadni és élményszerűvé tenni a tananyagot. Vagyis azt szeretnénk, ha a gyerekek számára tudatosodna, hogy az irodalmi szöveg egyrészt élvezhető művészeti termék, amelyhez mindenkinek „köze van”, másrészt izgalmas, tudományos vizsgálódásra alkalmas terepasztal is. Hatványozottan áll ez a régi szövegekre, amelyek iránt nem könnyű a gimnazista korosztály érdeklődését felkelteni.
Természetesen nem mindig van időnk több órán keresztül foglalkozni egyetlen verssel. Ez a modul ezért példatárként is felfogható, amelyből szabadon lehet válogatni.
 
Fejleszthető kompetenciák:
 
Személyes
Szociális
Kognitív
önismeret, fantázia, mérlegelés, állásfoglalás
együttműködés, felelősségvállalás, kommunikáció, mások nézőpontjának elfogadása
problémaérzékenység, történeti érzék, értelmezés, kombináció, következtetés, kritikai gondolkodás, szövegfeldolgozás, dramatizálás, sűrítés, elvonatkoztatás, kreatív szövegírás, különböző álláspontok összevetése, nem tanórai tapasztalatok beépítése a tanulási folyamatba
 
Célcsoport: 9. gimnáziumi osztály
 
Javasolt óraszám: 3 tanóra
 
Előfeltétel-tudás: Erre a versre általában akkor kerül sor, amikor a gyerekeknek már vannak ismereteik a reneszánszról, a humanista értékrendről, Janus Pannoniusról, az elégia és az epigramma műfajáról.
 
Információk a felhasználó tanároknak:
 
 
 
 
Megjegyzések
Lehetséges megoldás(ok)
Ráhangolódás
1.
 
Ezt a nagyon egyszerű játékot mindig örömmel játsszák a kicsik és az egészen nagyok is. Valószínűleg az a titka, hogy személyes információkat osztunk meg másokkal, mégsem kell kitárulkozni. A tanár irányít, de fontos, hogy ő is együtt játsszon a gyerekekkel. A játék nagyon vidám, és csak egy-két percet vesz igénybe.
Egyéni.
2.
A gyerekek három vagy hatfős csoportokban dolgozzanak (Ha hatan vannak, a szakértői játékban vagy felezzék a szövegeket, vagy ketten legyenek a szakértői ugyanannak a témának. Jó, ha nem azonos képességű tanulók kerülnek egy csoportba.
Minden csoport kapjon egy-egy asztalnyi méretű csomagolópapírt, s ha van hely az osztályban, az óra végére elkészült tablókat tegyük ki a falra. A különböző méretű lapokat, kisebb cetliket erre ragasztják fel.
Ez a feladat már a jelentésteremtést készíti elő. Az a) részben szabadon asszociálhatnak, és kérjük meg őket, hogy lehetőleg mindenkinek az ötlete kerüljön fel a papírra.
A b) feladat azt készíti elő, hogy nyilvánvalóvá váljék a fogalom ellentmondásossága.
Csoportonként eltérő.
3.
a-b)
Tisztázzuk az ambivalencia fogalmát, és világítsuk meg minél több példával.
A fogalom kerüljön fel a csomagolópapírra, és minden csoport írjon mellé/alá/köré néhány nekik tetsző példát.
A b) feladathoz két-három percnél több felkészülési időt ne adjunk.
Érdemes előre megírt szituációkkal megkínálni őket (hívjuk fel a figyelmet arra, hogy csak a búcsúzás pillanatára koncentráljanak):
        Két közeli barát alig tudja abbahagyni a beszélgetést, nehezen válnak el.
        Egy szerelmespár búcsúzik a vonat indulása
előtt fél perccel.
        Pökhendi igazgató és alkalmazottja búcsúzik az utcán.
        Táborba készülő gyerek búcsúzik a szüleitől (a haverok már az utcán várják).
        Újdonsült kollégista búcsúzik az anyukájától a szobatársak jelenlétében.
Beszélgessünk arról, hogy megjelenítődött-e valamelyik szituációban ambivalens érzésként a búcsúzás.
Lehet, hogy még él az emlékezetükben Villon: Ellentétek balladája. Shakespeare CXXX. szonettje szép példája a szerelem ellentmondásosságának. Természetesen nagyon sokféle megoldás lehetséges.
Jelentésteremtés
4.
 
Nem szöveggyűjteményt használunk, mert tablót készítünk. Kis lapokra nyomtassuk ki minden csoportnak a szöveget, amelyet majd felragaszthatnak a csomagolópapírra.
A b) feladat feleleveníti azt a tapasztalatukat, hogy Janus Pannonius verseit csupán fordításokból ismerjük, tehát nem a korabeli magyar nyelvet olvassuk. (Ez a tény Balassi tanításakor újból előkerülhet, amikor a gyerekek azt tapasztalják, hogy Janusénál archaikusabb nyelvvel találkoznak.)
a) Csoportonként változó, de általában nem okoz nehézséget felfedezni a versszakok melankolikus-nosztalgikus, múltba tekintő hangulata és a refrén izgatott, a jövő irányába mutató felszólítása közti tartalmi-hangulati különbséget. A refrénnek szerepe van a versritmus alakulásában is.
b) – nincsenek verssszakok
    – az ismétlődő sorok tagolják a verset
     – az eredeti cím sokkal hosszabb, mint a magyar.
5. a-b)
 
Az előző feladathoz hasonlóan ez a feladat ahhoz kívánja hozzásegíteni a tanulókat, hogy egy szempont (búcsúzás) kiemelésével tagolni és ezáltal a maguk számára értelmezni tudják a szöveget, hiszen analizálnak és csoportosítanak.
Bátorítsuk a gyerekeket, hogy a szavak köré ne kör alakú halmazt készítsenek, lehet az ábra a gyűjtőfogalmat felidéző egyszerű forma is. (Pl. egy fa/virág a természet szavai köré.) A csoportokat néhány képpel kínáljuk meg, ne mindegyiket ugyanazokkal, hogy az elkészült tablók változatosabbak legyenek. Amíg a gyerekek dolgoznak, a tanár járja körbe a csoportokat, és beszélgessen a képekről a gyerekekkel.
a)
      –    természet (Körös vidéke,         hőforrások)
        épített környezet (a város, a könyvtár, tudomány, művészet)
        történelem/hagyomány/múlt (aranyba vont királyok)
 
6.
 
A szakértői játék legfőbb erénye, hogy a gyerekek egymástól tanulnak, ami nagyon hatékony tud lenni. Nehéz, de csak kis terjedelmű szöveggel kell megbirkóznia egyenként mindenkinek. Ez a feladattípus titokban tanulási módszert is tanít.
A tanár folyamatosan segít azoknak, akik valahol elakadnak, vagy nem értenek valamilyen fogalmat.
Ha készen vannak a jegyzetek, kérdezzük meg a 2-es és a 3-as számú szakértőket, mit tartottak fontosnak abból, amit az 1-esek elmondtak, és így tovább.
1.      Hőforrások
        forró víz  vs.  téli táj
        források tisztelete (forrásnimfák kultusza)
        antikvitás fürdőkultúrája
(fürdő = természet és ember alkotása)
 
2.      Könyvtár
        humanista könyvtáreszmény (a váradi könyvtár érdekes írásokat rejthet)
        múzsák, Apolló kultuszhelye: Patara
        télen Apolló a szkíták utódainál tartózkodik (Vergilius)
        emberi alkotás
 
3.      Történelem
        Kolozsvári testvérek (Márton és György) szobrai: Szent István, Szent Imre, Szent László
        érintetlen ereklyék
        hely régisége (ahová érdemes elzarándokolni)
        szent uralkodók (csoda)
7.
 
A hetedik feladat alapvetően beszélgetésre épül. Itt nyílhat rá alkalom, hogy a gyerekekkel tudatosítsuk, hogy minden értelmezés visszavetítés is, éppen ezért a szövegeknek nagyon sokféle megközelítése él meg egymás mellett. A műalkotások befogadását sokféle tényező befolyásolja: saját élethelyzetünk, irodalmi-történeti tájékozottságunk, bevésődött esztétikai értékítéleteink, stb. Ráadásul nem árt újból és újból elővenni a már ismert szövegeket, mert ezek a tényezők folyamatosan változnak is.
      tél: elmúlás, halál, negatív érzelmek kivetítése, stb.
1.      versszak: a tél ábrázolása, és a szorongó lekiállapot megjelenítése ezzel párhuzamosan a hagyománynak megfelelően
2.      versszak: teljesen ellentétes a hagyománnyal az, hogy a jeges folyó az utazót elősegítő motívumként jelenik meg.
3.      versszak: a havon sikló lovasszán jobb utazóeszköz, mint a „lenge csónak”, így válik a téli táj emberbarát környezetté.
8. a)-d)
 
Ezt a szövegrészletet a tanár olvassa fel, mert bizonyos részeknél magyarázatra lesz szükség. (Pl. „a kiadó” = V. Kovács Sándor 1972-es kétnyelvű kiadására utal)
Az a) feladatban fontos, hogy lassan, érthetően olvassunk, és megbeszéljük a gyerekekkel, akár többször megállva, az olvasott szöveget, de ne a jegyzetelés érdekében tegyük ezt. A gyerekek hallás után jegyezzék le az általuk fontosnak tartott információkat, majd ezután adjuk a kezükbe (mindenkinek) a szöveget.
A c) feladatban segítsük a munkát azzal, hogy közös megbeszélés alapján a táblára ábrát készítünk.


d) dicsőítés:
(tél), hőforrások, könyvtár, történelem
    az elválás gesztusának ism.:
„isten áldjon”, „ég veled”, Hajrá, fogyjon az út…
   fohász:
„te, nemes lovag, segíts meg…”
9.
Ebben alkalmazzuk az előző feladatban megtanult definíciót, és gyakoroljuk a retorikus beszéd egyik fajtáját.
páronként változó
10.
Minden csoport kapja meg a két verset fénymásolt lapon.
A feladat végén egy csoport szóvivőjét kérjük meg az ismertetésre, a többiek pedig egészítsék ki a hallottakat.
Búcsú Váradtól:
1.      jelen: a búcsúzás, útrakelés pillanata
múlt: a hátrahagyott dolgok listája
jövő: refrén előretekintése
2.      kettősség
        valaminek vége van
        az eljövendők okozta izgalom
3.      –  az elköszönés gesztusai
        refrén minden vsz. végén
 
Siralmas énnéköm…
1.      jelen: a búcsú pillanata
jövő: távoli jövő
2.      – keserűség a búcsút előidéző erők miatt, panasz
        refrén reménytelen felkiáltása
3.      – az elköszönés gesztusai
        refrén
Ó, én édes hazám…
1.      a búcsúzás jelenbeli pillanata kimerevítődik (nincs múltidézés, nincs jövőkép)
2.      az élet pozitív értékeinek felsorolása (vitézség, szerelem) szemben a költészet haszontalanságával
3.      A versszakok utolsó sorai mind az elköszönés gesztusának különféle megnyilvánulásai
Reflektálás
11.
Kis méretű lapokat osszunk ehhez a feladathoz, egyrészt így szabályozhatjuk a képterjedelmet (s némileg a feladattal töltött időt), illetve ha kész, akkor a gyerekek felragaszthatják a csomagolópapírra.
Mivel a csomagolópapíron már nem dolgozunk (legfeljebb a házi feladattal egészítjük ki a következő órán), ezért ha van hely az osztályban, rögzítsük a falra az elkészült tablókat, és szólítsuk fel a gyerekeket, hogy tekintsék meg egymás munkáit.
Csoportonként változó.
12.
A kilépőkártya útmutatást adhat a tanárnak abból a szempontból, hogy milyen fogalmakra, témákra érdemes még visszatérni a következő órákon.
Egyénenként változó.
13.
A házi feladat gyűjtőmunka. Kérjük meg a gyerekeket, hogy külön lapokon hozzák el a szövegeket, hogy a következő órán néhány szövegrészletet fel tudjanak ragasztani a csoport tablójára.
Egyénenként változó.
 
Eszközigény: csomagolópapír minden csoport számára, színes vastag és vékony filctollak, fénymásolt lapokon a szövegrészletek, kisméretű lap az illusztrációhoz, képkivágások, ragasztó.
 
Felhasznált irodalom:
Pethőné Nagy Csilla: Módszertani kézikönyv, Korona kiadó, Budapest, 2005.
Gintli Tibor–Schein Gábor: Az irodalom rövid története. A kezdetektől a romantikáig, Jelenkor kiadó, Pécs, 2003.
Pethőné nagy Csilla: Irodalom 9., Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., Budapest, 2010.
 
Modulterv – tanulói oldal
 
A modul témája, célja:
Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versét dolgozzuk fel az órákon közösen. Személyes és korábban a tanórákon megszerzett tapasztalatokat együttesen mozgósítva értelmezzük a verset.  Egyúttal a témáról való tudományos beszéd megértése is célunk, amiben Jankovits László, Janus Pannonius-kutató tanulmánya lesz segítségünkre.
 
 
Ráhangolódás
 
 
1.feladat
 
Álljon fel az, aki:
– szeret utazni
– leginkább nyáron szeret utazni
– leginkább télen szeret utazni
– alig tud aludni az izgalomtól, ha másnap indul valahová
– szeret búcsúzkodni
– búcsúzott már el valakitől
– nehéz szívvel hagyott ott várost/falut
– örömmel búcsúzott egy helyről
2. feladat
a)
Készítsetek pókhálóábrát a „búcsúzás” fogalma köré!
 
 
b)
Karikázzátok be pirossal a jó érzést keltő, feketével az inkább rossz érzést keltő szavakat!
(Természetesen semleges hangulatú szavak is maradhatnak.)
 
 
3. feladat
a)
A búcsúzás ambivalens érzés, ez azt jelenti, hogy ellentmondásos, mert egyszerre kelt bennünk pozitív és negatív érzelmeket. Tudtok-e feleleveníteni egyéb ambivalens érzéseket, esetleg szituációt vagy olyan műalkotást, amelyben megjelenik ez a kettősség?
 
b)
Minden csoport húzzon egy kártyát, amelyre-egy-egy szituációt írtam. Csoportonként mutassátok be némajátékkal a búcsúzás pillanatát! A többi csoport találja ki, mi lehetett az eredeti szituáció!

 
 
Jelentésteremtés
 
 
 
4. feladat
 
Felolvasom Janus Pannonius Búcsú Váradtól címen ismert versét, ti pedig kövessétek a szöveget a kiosztott lapokon! Figyeljétek meg, hogy érvényesül-e a versben az ambivalencia!
Hogyan mutatkozik ez meg a szöveg tartalmi szintjén és szerkezetileg?
Vitassátok meg a kérdéseket csoportban, készítsetek néhány szavas jegyzetet a vers mellé, majd az egyik csoport számoljon be, hogy mire jutott, a többi pedig egészítse ki.
 
              Búcsú Váradtól
Még mély hó települ a téli földre,
Erdő, mely csak a zöld levélre büszke,
Szürke suly a ködös fagy zúzmarája,
S el kell hagyni a szép Körös vidékét,
És sietni Dunánk felé, urunkhoz.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
Nem tart vissza folyó s az ingovány sem,
Mert fagy fogja hideg vizét keményen.
Hol nemrég evezett a föld lakója
S félt, – most hetyke bizalmu, fürge lábbal,
Megdermedt habokat fitymálva, lépked.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
Nem siklik soha úgy a lenge csónak
Jó sodrásban, erős lapát-csapástól,
Még akkor se, ha fodrozódó Zephyrus
Bíborszínűre festi át a tengert,
Mint ahogy lovaink a szánt repítik.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
Hőforrás-vizeink, az isten áldjon,
Itt nem ront levegőt a kén-lehellet,
Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe,
Mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge,
És nem sérti az orrodat szagával.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
Könyvtár, ég veled, itt a búcsuóra,
Híres könyvei drága régieknek,
Már Phoebus Patarát elhagyta, s itt él;
Költők isteni pártfogói, Múzsák
Többé nem szeretik Castaliát már.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
Isten áldjon, aranyba vont királyok,
Kiknek még a gonosz tűzvész sem ártott,
Sem roppanva dűlő fal omladéka,
Mig tűz-láng dühe pusztított a várban,
S szürke pernye repült a kormos égre.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
S rőt fegyvert viselő lovas királyunk,
Hős, ki bárdot emelsz a jobb kezedben
– Márvány oszlopokon pihenve egykor
Bő nektárt verítékezett a tested –
Utunkban, te, nemes lovag, segíts meg.
Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!
(Áprily Lajos fordítása)
 
b) Figyeljétek meg az eredeti latin szöveget! Milyen szembetűnő formai különbségeket vesztek észre?
Abiens valere iubet sanctos reges, Waradini
Omnis sub nive dum latet profunda
Tellus, et foliis modo superbum
Canae dum nemus ingravant pruinae,
Pulchrum linquere Chrysium iubemur,
Ac longe dominum volare ad Istrum.
Quam primum, o comites, viam voremus.
Non nos flumina, nec tenent paludes,
Totis stat gelidum gelu lacunis.
Qua nuper timidam subegit alnum,
Nunc audax pede contumelioso,
Insultat rigidis colonus undis.
Quam primum, o comites, viam voremus.
Non tam gurgite molliter secundo,
Lembus remigio fugit volucri,
Nec quando Zephyrus levi suburgens,
Crispum flamine purpuravit aequor,
Quam manni rapiunt traham volantem,
Quam primum, o comites, viam voremus.
Non tam gurgite molliter secundo,
Lembus remigio fugit volucri,
Nec quando Zephyrus levi suburgens,
Crispum flamine purpuravit aequor,
Quam manni rapiunt traham volantem,
Quam primum, o comites, viam voremus.
Ergo vos calidi, valete fontes,
Quos non sulfurei gravant odores,
Sed mixtum nitidis alumen undis,
Visum luminibus salubriorem,
Offensa sine narium ministrat.
Quam primum, o comites, viam voremus.
Ac tu, bibliotheca, iam valeto,
Tot claris veterum referta libris
Quam Phoebus Patara colit relicta,
Nec plus Castalios amant recessus,
Vatum Numina, Mnemonis puellae.
Quam primum, o comites, viam voremus.
Aurati pariter valete reges,
Quos nec sacrilegus perussit ignis,
Dirae nec tetigit fragor ruinae,
Flamnis cum dominantibus per arcem,
Obscura latuit polus favilla;
Quam primum, o comites, viam voremus,
At tu, qui rutilis eques sub armis
Dextra belligeram levas securim,
Cuius splendida marmorum columnis,
Sudarunt liquidum sepulcra nectar,
Nostrum rite favens iter secunda.
Quam primum, o comites, viam voremus.
 
 
 
 
5. feladat
a)
Olvassátok el a verset magyarul még egyszer, majd tagoljátok aszerint, hogy a lírai én mi mindentől búcsúzik el. Rendezzétek halmazokba az összetartozó fogalmakat, majd adjatok gyűjtőnevet a halmazoknak!
 
 
b)
Rendeljétek hozzá a halmazokhoz az odaillő képeket!
 
 
6. feladat
Szakértői játék következik. A csoportban egytől háromig számozzátok meg magatokat! Mindenki egy-egy szövegrészletnek a szakértője lesz.
Jankovits László, Janus Pannonius-kutató Ragyogó hegyentúl című tanulmányából ollóztam ki a megszámozott részleteket. Olvassátok el figyelmesen a szöveget, jegyzetelhettek a füzetbe, majd – lehetőleg már papír nélkül – tolmácsoljátok a leglényegesebb információkat a csoport többi tagja felé. A másik két ember jegyzeteljen a csomagolópapírra.
 
 
1.
„Indulni kell hát, s indulni is lehet – kezdődik a búcsúzás. Először is a hőforrásoktól. Miért azoktól? A kutatás több választ kínál. Egyrészt rámutat azokra a helyekre a régieknél, amelyek alátámasztják a források tiszteletét. Mindezek mögött, jól ismert, a forrásnimfák kultusza áll – ezek az istenségek biztosítják a források bűvös hatását. Másrészt a hőforrás a havas világban ismét olyan jellegzetesség, amelynek dicséretére a humanista költészetben Janus előtt nincs példa. Jellemző, hogy a forró Itáliában Janus a hűs forrásvizet magasztalja a Feronia istenasszonyra írt ódájában – itt az ellentét megfordul: északra a termálvizes élményfürdő illik. Harmadrészt az antikvitás fürdőkultúrájából kiindulva elmondható, hogy a fürdő a természet és az ember alkotta világ részese egyaránt, mint fent említettük, átvezetés a könyvtár dicsérete felé.”
 
2.        
„E könyvtár erényei két részre oszthatók. Az egyik első látásra nem szorul különösebb magyarázatra: az időben hátrafelé nyitott, az ókor iránt rajongó humanisták könyvtáreszményéről beszélhetünk. Mégis érdemes figyelembe venni egy sajátosságot. Az északi könyvtárak az itáliai humanisták számára a nem sejtett lehetőségeket jelentik. Janus ismerte, talán még látta is Guarino nemzedéktársát, a nagy kézirat-felfedező Poggio Bracciolinit, aki a konstanzi és a bázeli zsinat alkalmával a francia és a német kolostorok könyvtáraiban megannyi, addig csak töredékesen vagy említésből ismert művet hozott újból napvilágra. Ki tudja, mi rejlik a váradi könyvtárban? A másik erény, amely mintegy megerősíti az előzőt, a költészet istensége, Apollo és az általa vezetett Múzsák jelenléte. Vergilius-tanulmányaiból Janus jól tudhatta, hogy a Kisázsia déli részén, Lükia tartományban álló Patara az város, ahol a költészet istenének egyik legfontosabb kultuszhelye van. Azt azonban valószínűleg ismét Apollóniosz Argonautikájából tudhatta, miként kerül északra télen Apollón: abból a jelenetből, amelyben az Argó-hajósok először találkoznak az istenséggel. Apollón hajnalban, aranyló fürtökkel, ezüst íjjal a kezében suhan észak felé, a hüperboreoszok népéhez. A delphoi Apollón-kultusz hagyománya szerint az istenség a hüperboreoszok közt született, és telente hozzájuk tér vissza. A hüperboreoszokat, ezt a mitológiai népet a humanista hagyományban számos északi vidékkel és néppel azonosították – Vergilius történetesen a hyperboreus hegyeket Szkítiába helyezi. Hol van tehát télen Apollo helye? A szkíták utódainál, egészen pontosan – ennyit egy költőtől elfogadhatunk – a váradi könyvtárban. Végül, így is olvashatjuk, megint átmenet jelenik meg az emberek által teremtett kiválóságok és a kiváló emberek között – a könyvtár olyan emberi alkotás, amely hajdani kiváló emberek munkáival teljes.”
           
3.
„Ezután következnek a város nagy emberei. Aranyba borított királyokról van szó, akik csodaképpen menekülnek meg a tűzvészből. Kikről lehet szó? Királyszobrokról vagy királysírokról? Mindkét esetben zavarba ejtő, amit olvasunk. A filológust egyenesen lényegtelennek tűnő részletek vizsgálatára készteti. Amennyire tudjuk, a 1470 táján készült el a Kolozsvári testvérek, Márton és György három szobra, amely a szent uralkodókat, Istvánt, Imrét és Lászlót ábrázolta. Ez esetben nincs adatunk arról, vajon aranyból vagy arany borítással készültek-e ezek a szobrok. Várad székesegyházában két uralkodó teste nyugodott Janus idejében: Szent Lászlóé és Zsigmond német-római császáré, magyar királyé; a harmadik király, II. István síremléke a helyszínnel, az általa emeltetett premontrei monostorral együtt a tatárjárás során romba dőlt. Tudjuk azt is, hogy Zsigmond császár a székesegyházba helyezte át Prágából névadó szentje, őse, a 6. századi burgundiai szent király, Zsigmond ereklyéit is. Ahogy arra Vadász Géza rámutat, Janus mint a váradi székeskáptalan őrkanonoka sokfelől ismerhette azt a csodát, amely során 1400 körül ezek az ereklyetartók érintetlenek maradtak a tűztől, illetve azt, amely során 1443-ban a székesegyház egyik ledőlt tornya alól az ereklyék érintetlenül kerültek ki – a versszakból mind a két eseményre következtethetünk. Elképzelhető, hogy az »aurati reges« az ő ereklyetartóikra vonatkozik, jóllehet a ma ismert források csak Szent László ereklyetartóira vonatkoznak és csak ezüst tartóról szólnak – a ránk maradt, Zsigmond-kori herma és ereklyetartó is ezüst, illetve ezüst-ötvözet.
            Akárhogy is nézzük, ismét fontosabb, legalább feltételezésként, azt megmagyarázni, miért ők, s miként ekképpen kerülnek a dicséretbe. Először is azért, hogy a hely régiségét mutassa – azt, hogy hajdani uralkodók tiszteletével ékes. Másrészt azt, hogy szent uralkodókról van szó, szentségüket csoda bizonyítja: az a csoda, amely a keresztény szentkultusz egyik legvilágosabb bizonyítéka a szentségre: a pusztítás mellett is épen maradó ereklye csodája. A pogány ókor nyelvén olvassuk a sorokat – abban az időben íródnak, amikor a pápát is az Olympuson uralkodó Jupiter főpapjaként lehet megszólítani humanista levélben. Mégis annak a helynek a leírása jelenik meg itt, ahová utazni, mondjuk ki, zarándokolni érdemes.”
 
7. feladat
a)
Mit gondoltok, van-e ideális pillanata az útra kelésnek? Ha szabadon választhattok, melyik évszakban indulnátok el hosszabb útra?
 
A versbéli elindulás pillanata a tél, amely évszak egyébként nagyon fontos toposz a művészetben.
Készítsetek kettéosztott naplót arról, hogy mi mindent idéz fel a tél fogalma, majd vizsgáljátok meg alaposan az első három versszakot, és fogalmazzátok meg, mennyiben követi a hagyományt, illetve tér el tőle! Csoportban dolgozzatok!
 
 
b)
Tanultuk már, hogy a humanista költészet eszménye az imitációban rejlik, ami természetesen nem szolgai utánzást jelent, hanem a klasszikus minták követését. Mindenesetre évszázadok telnek el, mire megfogalmazódik az az elvárás, hogy a művész mindenképpen eredetit alkosson. Jankovits tanulmánya így ír a korabeli műveltség elsajátításáról:
 
„Egészen egyszerű gyakorlatokkal kezdődött az egész, olyanokkal, amelyek a mai oktatásban is — van példa rá — eredménnyel használhatók. Végy egy mesét, és alakítsd át: írj bele párbeszédet, fűzz hozzá tanulságot, vesd össze más mesékkel, vagy éppen fordítva, alakítsd át minél tömörebbé. Végy egy aranymondást és formáld át, ötvözd egy másikkal. Igazolj vagy cáfolj egy történetet. Dicsőíts egy személyt vagy egy ügyet, majd szidalmazd ugyanazt, ki tudja, mikor melyikre lesz szükség. Vess össze két dolgot, hogy az egyiket dicsőítsd, a másikat gáncsold — s így tovább. Janus epigrammáiban figyelhetjük meg a legjobban ezeknek a gyakorlatoknak a hatását. Az epigrammák forrásait tekintve is látszik: nem gépies ismétlésről van szó, hanem gyakorlatias alkalmazásról. Már ezek a gyakorlatok is arra szolgálnak, hogy a költő vagy a szónok megtanulja: témáját mindig nyersanyagként, újraformálható materiaként érdemes kezelnie, amelyből célszerűen megformált tárgyat, themát alkot.”
           
Janus Pannonius jól ismerte az ókori latin költészetet, ezen belül Horatius műveit is. Figyeljétek meg, miképpen kötődik a tél ábrázolásának klasszikus hagyományához Janus Pannonius verse, illetve mennyiben tér el tőle!
 
Horatius: Thaliarcushoz
Nézd a Soractét! nézd, magas orma hogy
ragyog fehéren! roskad a hó alatt
és nyög az erdő, és a fagyban
a folyamok vize mind beállott.
Fűts hát, hadd oldja vad szigorát a tél,
fűts jó keményen! s hozd ide kétfülű
kancsódat és tölts bőkezűbben,
óh Thaliarchus, a legjavából!
A többit bízd rá, bízd az egekre; ha
legyűrték a tengerkavaró vihart,
megint feláll a karcsu ciprus,
s nem csikorognak a fák a kertben.
Ne bánd, a holnap mit hoz; akármire
ébreszt a sors, vedd tiszta haszonnak; és
ne vesd meg, ne kerüld, barátom,
a szerelem gyönyörét s a táncot,
míg rá nem őszül ifju fejedre a
mogorva vénség! Hívnak a versenyek
s ilyenkor édes sugdolózni
titkon az alkonyi félhomályban,
ilyenkor édes a kacagás, amely
megmondja, merre bújt el a kedvesed,
s a zálogul rabolt gyürű, mit
a keze véd, de a szíve enged.
(Szabó Lőrinc fordítása)
 
8. feladat
a)
Korábban már beszéltünk arról, hogy Janus Pannonius életművét műfajok szerinti felosztásban is tárgyalhatjuk, amely szerint az első időszak az itáliai epigrammák, a második a magyarországi epigrammák és elégiák időszaka. A hagyomány szerint ez a vers egy elégia. Egyetértetek-e ezzel az állítással? Indokoljatok!
Felolvasom Jankovits László álláspontját a témával kapcsolatban, a legfontosabb fogalmakat jegyzeteljétek a füzetbe.
 
„A kiadó a verset elégiának tartja, mert »a líraiságba hajló nosz­talgia finom költői eszközökkel megfogalmazott érzéseit« fejezi ki. Érdemes alaposabban megfigyelni ezt az indoklást. V. Kovács annak az elégia-felfogásnak a hagyományát követi, amelyet Schiller A naiv és szentimentális költészetről-ben tett máig meghatározóvá. A meghatározást megalapozó történetfelfogás szerint az emberi szellem eredeti, a természetes, tudattalanul bizonyos állapotából a szabadságra, önállóságra törekvés révén a tudatos bizonytalanság állapotába kerül. Ez utóbbi állapotnak felel meg az elégikus ábrázolásmód, amelyben »a természet és az eszmény a szomorúság tárgya, ha amazt mint elveszettet, emezt mint el nem értet ábrázolják.« A schilleri elégia-felfogás hagyományának erejét mutatja az, hogy egy jóval korábbi verset így tudunk olvasni és tanítani. Láthatjuk így is: a vers szépségét a Várad tökéletes világának elhagyása miatti nosztalgia és a szabadság, az utazás iránti vágy kettőssége adja.
            Szeretnénk leszögezni: kár volna kizárni az élményköltészetként olvasást, megfosztani diákot, tanárt, bárkit attól, hogy a Várad biztonságából a hideg tél szabad, de a tudatos bizonytalanságába vetett lírai én ellentmondásainak megjelenítését érezze át. Van azonban emellett egy olyan magyarázati lehetőség, amely, ha nem tévedek, közelebbinek látszik Janus iskolájához, jobban mutatja meg, miként mozgósítja a humanista költő, miként tudja technikai tudását leleményesen felhasználva a maga céljára fordítani megszerzett műveltségét.
            Mit tanulhatott a búcsúzás technikájáról Janus az iskolában? Pontosan nem tudni. Mégis, a vers szerkezete alapján úgy tűnik, olyan hagyományt ismerhetett meg, amely a késő ókori búcsúbeszéd műfaját közvetítette. A tankönyvekben időnként a propemptikon, az útnak indító beszéd nevét olvassuk. Ám egy propemptikonban nem Janus búcsúzna, hanem őhozzá szólnának a búcsúztató szavak. A búcsúbeszéd neve a szónok Menandrosz neve alatt fennmaradt kézikönyvben (a propemptikon neve is innen származik) szüntaktikon, »elváláskor mondott« beszéd. Itt, e beszédtípus ismertetésénél olvashatjuk, hogy a búcsúbeszédnek mindenképpen érdemes dicsőítenie az elhagyott helyet. Ám ettől még csupán dicsőítő beszéd volna. Búcsúbeszéddé az teszi, hogy a dicséret mellett folyamatosan tartalmazza a megválás gesztusait. Emellett ajánlatos a beszéd végén imával fordulni az istenségekhez, hogy segítsék a búcsúzót útja során.”
 
b)
Mennyiben változtatta meg a szöveg a véleményeteket?
 
c)
Írjátok rá a csomagolópapírra a legfontosabb fogalmakat és jellemzésüket! (búcsúvers, propemptikon, szüntaktikon)
 
 
d)
Olvassátok el újra a verset, és vitassátok meg, hogy mennyiben felel meg a szüntaktikon szabályainak! Észrevételeiteket jegyezzétek le a szöveg mellé!
 
 
9. feladat

Összefoglalásképpen olvassátok el a már említett tanulmány egy részletét, majd párosával írjatok tízsoros prózai szöveget a szüntaktikon szabályai szerint, amelyben saját városotoktól búcsúztok, mert külföldi ösztöndíjat kaptatok valami egészen szuper helyre. A csoportokon belül olvassátok fel egymásnak az elkészült műveket!
                          
„Rántsuk bogra az eddigieket. A verset a 15. századi előírások szerint is inkább olvashatjuk elégiának, mint epigrammának. Nem azért nem epigramma, mert nem rövid és nincs csattanója, és nem azért elégia, mert nosztalgikus, alkalmasint élményből fakad. Azért válik el a legtöbb epigrammától, s abban hasonlít a legtöbb elégiához, mert teljes beszéd szerkezete határozza meg. Ez a beszéd szüntaktikon szerkezetét mutatja: a búcsúzás mellett az elhagyott hely dicsérete határozza meg. Az elégia verseng az ókori hagyománnyal, mivel az ott kárhoztatott, veszedelmes hegyentúli világot természetében és kultúrájában kiváló, emellett kalandokkal kecsegtető vidéknek mutatja be, és olyan eljárásokkal, olyan műveltség felhasználásával teszi ezt, amelyet a hegyen inneni, itáliai kortársak nagyra tartottak.”
 
 
10. feladat       

A búcsúvers sokáig népszerű műfaj az irodalomban. Hasonlítsuk össze táblázatban Janus Pannonius versét két XVI. századi költő, Balassi Bálint és Bornemisza Péter versével a megadott szempontok alapján!
 
 
Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm…
 
Siralmas énnéköm tetűled megváltom,
Áldott Magyarország, tőled eltávoznom;
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
 
Az Fölföldet bírják az kevély nímötök,
Szerémségöt bírják az fene törökök.
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
 
Engömet kergetnek az kevély némötök,
Engöm környülvettek az pogán törökök.
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
 
Engöm eluntattak az magyari urak,
Kiízték közőlök az egy igaz Istent.
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
 
Legyön Isten hozzád, áldott Magyarország,
Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság.
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
 
Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában,
Bornemisza Pétör az ő víg kedvében,
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!”
 
Balassi Bálint: Ó, én édes hazám…
 
Ó, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki kereszténységnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!
 
Egriek, vitézek, végeknek tüköri,
Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
Régi vitézséghez dolgotokat veti,
Istennek ajánlva legyetek immár ti!
 
Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,
Az kiknek hátokon az jó vitéz ifjak
Gyakorta kergetnek, s hol penig szaladnak,
Adassék egészség már mindnyájatoknak!
 
Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
Katonatalálmány, új forma ékesség,
Seregben tündöklő és fénlő frisseség,
Éntülem s Istentül legyen már békesség!
 
Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem,
Maradjon nálatok jó emlékezetem,
Jusson eszetekbe jótétemről nevem!
 
Vitéz próba helye, kiterjedt sík mező,
S fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő,
Kit az sok csata jár, s jószerencse leső,
Legyen Isten hozzád, sok vitézt legelő!
 
Igaz atyámfia s meghitt jó barátim,
Kiknél nyilván vannak keserves bánatim,
Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,
Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!
 
Ti is, angyalképet mutató szép szüzek
És szemmel öldöklő örvendetes menyek,
Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,
Isten s jó szerelem maradjon veletek!
 
Sőt te is, ó, én szerelmes ellenségem,
Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,
Ki érdemem .........................
......................................
 
Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,
Búnál kik egyebet nekem nem nyertetek,
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,
Mert haszontalanok, jót nem érdemletek.
 
 
 
szempontok
Búcsú Váradtól
Siralmas énnéköm…
Ó, én édes hazám…
 
időszerkezet
 
 
 
 
 
 
a lírai én hangulatának megjelenítése
 
 
 
 
 
ismétlődő elemek
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Reflektálás
 
 
11. feladat
Készítsetek illusztrációt a Búcsú Váradtól egy szabadon választott versszakához!
 
 
12. feladat
Töltsétek ki a kilépőkártyát!
 
Azt a feladatot élveztem a legjobban, amikor…..
 
Az a feladat okozta a legtöbb nehézséget, amikor…
 
Az volt számomra a legérdekesebb információ…
 
Nem pontosan értem…
 
 
 
13. feladat
Házi feladat
Gyűjtsetek a búcsúzás szituációját feldolgozó irodalmi szövegeket, szövegrészleteket!

 


<< vissza