Cikkek, tanulmányok Források Bibliográfiák Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás

 Kövi Anita
Szövegfeldolgozás a fakultációs órán

 
A modul témája, célja:
Ez a modul S. Laczkó András: A kijátszott apokalipszis című tanulmányát dolgozza fel fakultációs csoport számára, vagyis egy kortárs tudományos szöveg értelmezését tűzi ki feladatul. Arra ösztönzi a gyerekeket, hogy az évek során szerzett szövegolvasási, szövegértési tapasztalataikat bátran kamatoztassák egy nehezebb elméleti, tudományos írás értelmezésében. A feldolgozás során olyan fogalmakkal kapcsolatban szélesítik tudásukat, amelyekkel korábbi tanulmányaik során érintőlegesen már találkozhattak.
 
Fejleszthető kompetenciák:
Személyes
Szociális
Kognitív
önértékelés, mérlegelés, állásfoglalás, koncentrálás, összegzés
nyitottság, együttműködés, koncentrálás a másik ember mondanivalójára
különféle álláspontok összevetése, analógiás gondolkodás, sűrítés, elvonatkoztatás, értelmező kibontás, problémaérzékenység, következtetés, szövegfeldolgozás, dramatizálás
 

Célcsoport: 12-es gimnáziumi fakultációs csoport
Javasolt óraszám: 4 tanóra
Előfeltétel-tudás: alapszintű tájékozódó képesség a Bibliában, a gimnáziumi szintnek megfelelő szövegértési jártasság
 
Információk a felhasználó tanároknak:
 
Megjegyzések
Lehetséges megoldás(ok)
Ráhangolódás
1.
 
A gyerekek négyfős csoportokban dolgozzanak!
Az a) feladattal az a célunk, hogy felkeltsük az érdeklődést a tanulmány által érintett műfajok iránt, majd a b) feladattal kijelöljük a tananyag fő csapásirányát, és megtaláljuk az apokaliptikus és a tudományos-fantasztikus szövegek kapcsolódási pontjait.
Jó alkalom ez arra is, hogy elbeszélgessünk az irodalmi definíciók képlékenységéről, a műfajok átjárhatóságáról és a kánonban betöltött szerepükről.
A fotókat és a szövegrészleteket kivágva adjuk oda a csoportoknak, hogy rendezgetni tudják az asztalon.
 
 
a)      erős fikcionalitás, a létező mellett egy másik világ létét tételezi, a fikció vonatkozhat egy lehetséges jövőbeli világra
 
a képek jegyzéke sorban:
Az ötödik elem (Luc Besson rend.)
Terminátor (James Cameron rend.)
Dürer: Az Apokalipszis négy lovasa
A Gyűrűk Ura (Peter Jackson rend.)
H.Bosch: Gyönyörök kertje (részlet)
Csillagok háborúja (George Lucas rend.)
Mátrix (Larry és Andy Wachowsky rend.)
Alien (Ridley Scott rend.)
 
       b)
– mindkettő valamilyen jövőképet mutat fel
 
        gyakori egyezés a földi világvége feltételezése
 
– az apokalipszis-irodalom egyidejű a mitologikus gondolkodással, önálló műfajként a szentírással együtt jön létre, a sci-fi azonban elsősorban XX. századi műfaj.
 
– az apokaliptikus szövegek közül apokrifnak számítanak azok a világ végét jósló írások, amelyek nem kerültek bele a Bibliába, a sci-finek mint műfajnak is problematikus a viszonya az irodalmi kánonnal
 
c)      Csoportonként eltérő megoldások lehetségesek.
 
Jelentésteremtés
2.
A tanár természetesen ismeri az elemzett szöveget (Jósika Miklós: Végnapok). A feladat előtt a tanár rövid tartalmi tájékoztatót tart Jósika Miklós novellájáról, hogy a tanulmány egyes vonatkozásai érthetők legyenek a gyerekek számára.
Ebben a feladatban csoportban dolgoznak, majd frontálisan is sor kerül a megbeszélésre.
Remélhetőleg ezen a ponton tisztázódik és bizonyítást nyer az előző feladatsor feltételezése, miszerint az apokalipszisről való gondolkodás és beszédmód bizonyos pontokon egyezéseket mutat a sci-fi műfajával.
3.
A kérdéssel kapcsolatban valószínűleg vannak már tapasztalataik.
Beszélgessünk a tanulókkal arról, hogy ez a kétféle hagyomány hogyan vált a nyugati kultúra számára tartópillérré.  
        görög-római hagyomány:
kulcsszó az emlékezés,
a történelem történetek, mítoszok sorát jelenti,
a klasszikus ókori mítoszok ritkán beszélnek a jövőről, a történelem céljáról vagy az istenek jövőbeli céljairól
 
        zsidó-keresztény hagyomány:
az ószövetségi prófétikus szövegek megjelenésével eleve jelen van a jövőről való beszéd,
a zsidó kultúra messiás-várása a jövőbe tekint,
a keresztények számára Jézus egy konkrét időpontban élt és feszíttetett meg,
a világvége és a holtak feltámadására tett ígéret határozott jövőképet mutat
az újszövetségi Jelenések könyve az ószövetségi hagyományokat követi
4.
A tanulmány szövegének újabb szeletét ismerik meg a gyerekek, s az előző feladat tapasztalatait kötik össze a jelenlegivel.
Csoportonként eltérő.
5.
A bibliai szövegrészleteket nem kell leírniuk, elég, ha cetliznek, majd kérjük meg őket, hogy szóban igazolják a tanulmány állításait, és illusztrálják egy-egy odaillő idézettel.
Csoportonként eltérő.
6.
Ennél a feladatnál bátorítsuk tanulóinkat arra, hogy koncentrált olvasással elsőre próbálják megérteni a szöveg lényegét, és utána saját szavaikkal számoljanak be társuknak az olvasottakról. Csak ha nagyon elakadnak, akkor térjenek vissza a szöveghez.
Páronként eltérő.
7.
Ennél a feladatnál egyrészt alkalom nyílik arra, hogy a gyerekek korábbi ismereteiket felelevenítsék, illetve rendszerezzék, másrészt arra, hogy a nem szorosan a tananyaghoz tartozó tudásukat bővíthessék. Beszélhetünk Novalis Heinrich von Ofterdingenjéről és a kék virágról, Hölderlin költészetéről, és a kor nagy gondolkodójáról, Kierkegaard-ról, aki egész filozófiát épített arra, hogy az életet miként kellene költészetté változtatni.
a)
Csoportonként kis különbségek adódhatnak.
b)
a költészet ihletettsége
emelkedett lelkiállapot
a költő mint kiválasztott
zsenikultusz
a szerelem mint szintén kitüntetett lélekállapot
a költészet nyelve speciális nyelv, a hétköznapitól eltér
az elvágyódás motívuma
c)
Olvasmányaikból ismerhetik: Goethe: Az ifjú Werther szenvedései, Vörösmarty. Csongor és Tünde, E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép
8.
A szakértői játék nehézségét ebben az esetben az okozza, hogy továbbra is csak részleteket ismernek a tanulmányból, a többszöri ráközelítés azonban meg fogja könnyíteni a szöveg egészének későbbi megértését, és a házi feladat elkészítését.
A tanulmány szövegét négy, nagyjából egyenlő részre ollózzuk szét, hogy mindenkinek ugyanakkora terjedelmű szöveg jusson.
Egyénenként eltérő
Reflektálás
9.
Kínáljuk meg a gyerekeket lexikonból kiírt, vagy az internetről letöltött irodalmi és filozófiai fogalmakkal és azok meghatározásaival, majd az Activity-játékhoz hasonlóan a kapott fogalmat kell „elmagyarázniuk”, a többieknek pedig ki kell találniuk a fogalmat.
A gyerekek kreativitásának megfelelően egyénileg eltérő.
10.
A házi feladat során kapják meg a gyerekek először a teljes szöveget. Az órákon történő feldolgozás hozzásegíti őket a nehéz tudományos szöveg megértéséhez.
Egyénenként változó.
11.
A kilépőkártya a tanár számára visszajelzés és útmutatás. A házi feladat eredményeinek tárgyalásakor visszatérhetünk a tisztázatlanul maradt kérdésekre.
Egyénenként változó.
 
 
 
 
Eszközigény: minden gyerek kezébe Biblia és a tanulmány fénymásolata, páronként egy Filozófiai lexikon, csoportonként egy Idegen szavak szótára.

 
 
Felhasznált irodalom:
S. Laczkó András: A kijátszott apokalipszis. Jósika Miklós: Végnapok
Jósika Miklós: Végnapok, http://www.kiad.hu/bibl/josika_1/index.php
Pethőné Nagy Csilla: Módszertani kézikönyv, Korona kiadó, Bp., 2005.
Tatár György: Pompeji és a Titanic, Atlantisz, Bp., 1993.
Gintli Tibor–Schein Gábor: Az irodalom rövid története, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2003.
Stanis?aw Lem: Kiberiáda, Európa Könyvkiadó, Bp., 1987.
C. S. Lewis: Narnia krónikái. Caspian herceg, M&C. Kft., Bp. 2002.
Szent Biblia (Károli Gáspár ford.), Magyar Biblia-társaság, Bp., 1987.
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak, GABO Könyvkiadó, Bp.,
Benedek Elek: Világszép nádszálkisasszony, in: Arany mesekönyv, Scolar Kiadó, Bp., 2009.
 
Modulterv – tanulói oldal
 
A modul témája, célja:
Az elkövetkező órákon S. Laczkó András: A kijátszott apokalipszis című tanulmányát dolgozzuk fel. A tanulmány Jósika Miklós XIX. századi író Végnapok című novelláját elemzi. Az alapszöveget rendhagyó módon ezúttal csupán ismertetem, nem fogjuk házi olvasmányként elolvasni, csak a róla készült tanulmányt, ám teljes egészében azt is csak témánk vége felé haladva.
 
 
 
Ráhangolódás
 
 
1.
a)
Mi a közös a szövegrészletekben és a képekben?
Hogyan, mi alapján csoportosítanátok őket?
Adjatok nevet a csoportoknak!
 
1. „Prostatikus vogon Jeltz végigvonszolta visszataszító zöld testét a parancsnoki hídon. Mindig maradt benne némi bizonytalan ingerültség, ha lakott bolygókat kellett megsemmisítenie. Szerette volna, ha valaki elmagyarázza neki, milyen helytelenül is cselekedett, s akkor ő kedvére kiüvöltözhetné magát, és megkönnyebbülne.” (Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak)
 
2. „És láték egy fenevadat feljőni a tengerből, a melynek hét feje és tíz szarva vala, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve.
És a fenevad, a melyet láték, hasonló vala a párduczhoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája, és a sárkány adá az ő erejét annak, és az ő királyiszékét, és nagy hatalmat.” (Jel 13,1–2)
 
3. „Hát ahogy keresztülment a vaskapun, nyiladozni kezd a sötétség, s mit látnak szemei? Jön elébe egy szépséges leány, aki nem vala más, mint maga a Hajnal, a Napnak legszebb s legkedvesebb leánya. Hogy történt, mint történt, én bizony nem tudom, úgy láttam, mint ma, elég az, hogy megtetszett Hajnalnak a királyfi, maga mellé ültette az ő szárnyas lovára, s vitte hetedhét ország ellen, emberi szem nem látta gyönyörűséges, szép tartományokon keresztül. Először levitte a rézerdőbe.” (Világszép nádszálkisasszony, magyar népmese)
 
4. „De a növény s állati világ is felsőbb fokozatu. – A növények mérete nagyobb: gyönyörű viasz alakú leveleiket szőnyegnek mondanád, melyek bájos hajlásokban hevernek egymáson, míg hosszú virágfüzérekből a legszebb harangok és kelyhek ömlenek azokon el, lehelve illatukat, mellyekről földi érzékeinknek fogalmuk nincsen.”
(Jósika Miklós: Végnapok. Apokalyptikai novella)
                                                          
5. „És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen.
És lesz ama napon: az Úr másodszor nyújtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől.
És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól.” (Ézs 11,10–12.)
 
6. „Ám a király elunta a bolygóján folytatott hadijátékokat, és távolabbra vetette pillantását. Kozmikus háborúkról és hadjáratokról álmodozott. Bolygójának volt egy nagy, teljesen puszta és vad holdja; a király nagy adókat vetett ki alattvalóira, hogy előteremtse a pénzt, amelyből ezen a holdon hadsereget létesíthet, s így új hadszíntérhez juthat.”
(Stanislav Lem: Kiberiáda)
 
7. „A Földnek lakható része legfellebb nyolczmillió emberrel birt. A faj nem szaporodott ugy, mint egykor, századról századra gyérült ez. – Az utóbbi időkben egy gyermeknek születése az események közé tartozott, s közvigalmak s ünnepélyek által dicsőíttetett.
   Az emberek régóta már nem országokat többé, hanem nagy családokat képeztek. – A városok halkkal romokba dültek, vagy eltntek a föld szinéről – s az emberek roppant, a legfelcsigázottabb kényelemmel s fénnyel ellátott nagy szerű épületekben tanyáztak..
   Az egyéni érdekek eszméje megszünt, ezt csak régi hagyományokból ismerték: s fogalma szánakozást s kellemetlen érzést idézett elő.” (Jósika Miklós: Végnapok. Apokalyptikai novella)
 
8. „Caspian még soha nem érezte ennyire jól magát. Egy gyönyörű nyári reggelen, amikor még harmat csillogott a leveleken, a borz és a két törpe társaságában útnak indult az erdőn és a hegygerincen át a déli, napsütéses lankákra, ahol elébük tárult Archenland mesés vidéke.
– Először a három mézfaló mackót látogatjuk meg – ajánlotta Trumpkin.”
(C. S. Lewis: Narnia krónikái. Caspian herceg)
 
 

 
 
b)
 
Emeljük ki a science fiction műfajához tartozó, valamint az apokaliptikus jellegű szövegeket és képeket!
Milyen azonosságokat és különbségeket találtok?
Mikor alakulhattak ki ezek a műfajok?
Mi lehet a kánonhoz való viszonyuk?
 
 
c)
 
Fogalmazzátok meg saját szavaitokkal a műfajok lehetséges definícióit!
 
 
 
Jelentésteremtés
 
 
 
2. feladat
Olvassátok el S. Lackó András: A kijátszott apokalipszis című tanulmányának második bekezdését, majd értelmezzük együtt az aláhúzott szövegrészt! A számotokra ismeretlen kifejezések megértéséhez használjátok az Idegen szavak szótárát!
 
„A szöveg a science fiction poétikája alapján történő értelmezése természetesen csak retrospektív érvénnyel bírhat, hiszen az mind a műfaj alapvető jellegzetességeit meghatározó klasszikusainak műveit, mind magának a műfaji elnevezésnek a felbukkanását jóval megelőzően keletkezett, ám éppen ezért válhat érdekessé annak alakulástörténete tekintetében. Mivel ugyanis a szerző nem tudhatta maga mögött egy már többé-kevésbé megszilárdult poétikai szabályokkal rendelkező és kialakult befogadói stratégiákat előhívó műfaji kód támogatását, így szövegvilágának kialakítása során nem kezelhette evidenciákként az azt megalapozó elbeszélés-technikai megoldásokat. E szöveg interpretációja tehát azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy azon keresztül feltárhatóvá válnak azok a tudományos fantasztikus elbeszélés lehetőségfeltételeit jelentő jegyek, illetve olyan műfaji kapcsolódások, amelyek segíthetik a szövegcsoport történeti poétikai megértését. Mivel a tudományos fantasztikus elbeszélés egyik alapvető jellegzetessége, hogy az általa ábrázolt jövőbeli világot nem puszta fikcióként, hanem mint a mindenkori jelenből levezethető reális lehetőséget kívánja elfogadtatni olvasóival (vö. Butor, 1973, 284–285), így az e műfajba tartozó szövegeknek conditio sine qua nonja egy ezt lehetővé tevő történelemszemlélet melletti állásfoglalás. Annak feltárásához tehát, hogy mennyiben előlegezi, vagy valósítja meg a Végnapok a science fiction jellegzetességeit, annak vizsgálatából érdemes kiindulni, hogy miféle – a történelem majdani alakulására vonatkozó – elképzelések alapján próbálja meg a szerző legitimálni az ábrázolt világot.”
 
 
3. feladat
Filozófiai tanulmányaitok alapján és egy kapott szöveg segítségével fogalmazzátok meg, mi a különbség a görög–római hagyomány és a zsidó–keresztény tradíció történelemszemlélete között. Észrevételeiteket kettéosztott naplóba jegyezzétek le!
 
„A görög-római történetírás az emberi múltról való tudás előadása kronológiai rendben. A történetíró minden mozdulatával történetek egész görgetegét indítja el, miközben a terepnek magának, melyen halad, nincsen története. A valóság e történettelensége magyarázza az antik történetfilozófia hiányát. A valóság egészének mint történeti valóságnak a tapasztalatát a kereszténység hozza be a Nyugat tudatába: a görög számára ahhoz, hogy a keletkező és elmúló időbeli történések illékony-szerterajzó történetekből történelemmé váljanak, azaz merő időbeliségük ellenére megmaradó örök érvényre tegyenek szert, az örökre és egyedül maradandónak kellett testet öltenie ebben az illékony-egyszeri közegben. A történeteket történelemmé emelő esemény egy földrajzilag lokalizálható, időben pontosan datálható, tökéletesen egyszeri történés, amely ugyanakkor az emberi létet egy olyan történetfeletti perspektívába fogja, amely felé az összemberi élet tart. (…) A kereszténységet alapító esemény két irányban hatja át történetiséggel a nyugati gondolkodást. A múlt felé azzal, hogy a Golgotáról belátható egész múlt, az ószövetségi történet egésze mint a Golgota által betetőzött saját múlt jelenik meg. A jövő irányában pedig azzal, hogy miközben datált eseményként – az előrehaladó időben – mindjobban távolodik a mindenkori jelentől, ugyanakkor szakadatlanul abszolút jelen van, örökkévalósága nem távolodik, s minden kettejük közé eső történést ugyanezzel a feszültséggel tölt el. A történetiség nem más, mint ez a feszültség, amely mihelyst egységes nézőponttá szerveződik, szükségképpen látni fogja az általa történelemnek tartott valóság időbeli kezdetét és végét, vagyis ahol ez a feszültség elkezdődött, és ahol majd feloldódik.”
 
(Tatár György: Történetírás és történetiség)
 
 
 
 
4. feladat
Újabb két bekezdést kaptok S. Lackó András tanulmányából. Az előző feladat kettéosztott naplóját egészítsétek ki a szövegből vett idézetekkel, valamint esetleges észrevételeitekkel!
 
 
„A Végnapok szövegében megjelenített jövőképet formáló elgondolások közül a zsidó-keresztény vallási hagyományokból eredő történelemszemlélet jelenléte a legszembeötlőbb. Az, hogy miként is segítheti elő e tradíció egy az emberiség jövőjét ábrázoló irodalmi mű világának kiépítését könnyen belátható, hiszen a történelem áttekinthetősége s végének előreláthatósága konstitutív jelentőségű feltétele e narratívának. Az utolsó időkről szóló tanítások a nyugati kultúrába való erős beágyazottságuk okán remek kiindulópontot jelentenek a jövőt megjeleníteni szándékozó szerző számára, hiszen az elbeszélés e tekintetben egy már jól ismert narratíva újrafogalmazása volna, vagyis támaszkodhat a hagyomány „hitelesítő” erejére. Nem kizárólag a cím és a szöveg műfaját (apocalypticai novella) is megjelölő alcím utal ugyanis az eszkatológia tanításaira, hanem az elbeszélésbe valóban beépülnek a bibliai apokalipszis-történet bizonyos elemei. Így a novella cselekményének »az isten-kormány« utolsó századaiba helyezése, »hol a jósok-hirdette egy akol és egy őr ideje bekövetkezett« (Jósika, 1847, 33) egyértelműen az Ezer Éves Birodalomra vonatkozó khiliasztikus elképzeléseket jelöli ki a szöveg értelmezhetőségét meghatározó kontextusként, de ugyanerre a hagyományra utal a végítéletet megelőző előjelek említése, illetve ezek egyikének közvetlen elbeszélése is.”
 
„A tudományos diskurzus bevonásának legfontosabb hozadéka, hogy általa megváltozik a Végnapok fikcióján belül a történelemhez, a történelmi időhöz való viszony, hiszen magát a jövőbeli fejlődés tudományos hitelesítését éppen az teszi lehetővé, hogy az már nem mint a kinyilatkoztatás által eleve elrendelt eseménysor, hanem mint olyan processzus jelenik meg, amelynek mindenkori aktuális pontjáról, az addigi fejlődésmenet tendenciájának és tanulságainak számbavételével prognosztizálhatóak a következő lépések. Ez a megváltozott időtapasztalat – amely szerint a jövőre nem csak számítani lehet, hanem azt kiszámítani is – a múlt, jelen és jövő közötti kauzális viszonyt feltételező, haladáselvű, temporalizált történelemfelfogás jelenti végső soron a science fiction narratíva szempontjából konstitutív jelentőségű tudományos anticipáció lehetőségfeltételét is.”
 
 
5. feladat
Olvassátok el a kapott szövegrészletet, majd keressetek a Bibliából profetikus megszólalásokat, és idézetekkel támasszátok alá a tanulmány állításait!
 
„Mivel a jövőről, a végső időkről szóló kinyilatkoztatások a szent szövegekben hagyományosan egy speciális figura, a próféta személyén keresztül jutnak el a közösséghez, így a zsidó-keresztény tradíció nem csupán hitelesítő gondolati támaszt jelent a szerző számára, hanem készen kapja abban a jövő elbeszélését lehetővé tevő, szentesített elbeszélői pozíciót is. A narrátor az elbeszélést indító sebláza, illetve az ez által előidézett rendkívüli tudatállapotban átélt élményei erősen emlékeztetnek a Bibliában megtalálható egyes jövendölések születési körülményeire. Ahogy a világtörténelem alakulására vonatkozó talán legismertebb prófécia (Dániel álomlátása a négy világbirodalomról és az emberfiának örökkévaló országáról) esetében, a Végnapok fikciója szerint is egyfajta éber álomban jelenik meg az eljövendő idők történelme az elbeszélő számára (Jósika, 1847, 6). A Végnapok elbeszélője a műben felrajzolt jövőkép megalapozására nem csupán a zsidó-keresztény hagyomány próféciáinak egyes tartalmi elemeit használta, hanem az ezeket hitelesítő pozíciót is imitálni igyekszik, s ez nem kizárólag a beszélő személyének legitimálása tekintetében tesz jó szolgálatot, hanem lehetőséget ad az elbeszélés kronológiai síkján a hagyományos epikai pozíció helyreállítására is. A szerző ugyanis e szerepbe helyezkedve nemcsak látja a jövőt, hanem át is éli, hiszen számára az már megtörténtként, múltként idéződik fel az elbeszélés pillanatában: »mint álomkép átderengve mérhetetlen multból, sötét fátyolképletek szűrődnek át elmémen: úgy tetszik nekem, mintha valaha – ki tudja mikor? – átéltem volna azokat«.  (Jósika, 1847, 6) Az effajta elbeszélésmódnak szintén fellelhető a bibliai előképe, mégpedig éppen a kereszténység számára legfontosabb próféciákat tartalmazó újszövetségi részben, János apostolnak mennyei jelenésekről való könyvében. Míg Dániel a világ jövőbeli történetét pusztán (előre) látja, s így az számára sem jelenvalóként, hanem majdan eljövendőként értelmeződik, s ezért elbeszélésében következetesen jövő idejű formát használ, addig János saját maga által egy »lelki utazás« során valóban »átéltnek« tünteti fel a könyvében leírt végső idők történetét, s így azt múlt időben beszélheti el. Jósika ehhez hasonlóan az elbeszélés idejéhez képest jövőbeli események leírását emlékezésként – saját terminusával »előemlékezésként« (Jósika, 1847, 30) – határozza meg. Ennek jelentősége pedig a novella szempontjából korántsem lebecsülendő. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy ilyen módon az elbeszélő visszanyeri az epikában hagyományos pozícióját, és ezáltal az olvasó számára is könnyebben befogadhatóvá válik a szöveg, hanem ezen túlmenően, az időben való »helyzetváltoztatás«, vagy még inkább az időből való kilépés képességével ruházza fel az elbeszélő személyét. A zsidó-keresztény tradíció tehát nagyban hozzájárul a narratíva kialakításához, hiszen annak a világ és a történelem végéről alkotott elképzeléseiben Jósika készen kapta a mű eseményeinek keretét, ahogy az e hagyomány által szentesített elbeszélői pozíciót is.”
 
 
6. feladat
Alkossatok tanulópárokat, majd a páros egyik tagja olvassa el a tanumányrészleteket, a másik pedig a filozófiai lexikon utópista szocializmus szócikkét. Meséljétek el egymásnak az olvasottakat, majd írjatok rövid, maximum öt pontból álló jegyzetet a megszerzett ismeretek alapján!
„…talán érdemes megjegyezni, hogy a novella jövőképének kialakításában jelentős szerepet játszó utópista szocialista irányzat két legjelentősebb francia teoretikusának – Charles Fourier-nak és Claude-Henri de Saint-Simonnak – koncepciójában is klimatikus változásokhoz kapcsolódik a – földi – »történelem vége«. Saint-Simonnál a bolygó kiszáradása (vö. Saint-Simon, 1963), míg Fourier álláspontja szerint az általános lehűlés okozza a földi élet megszűnését. (vö. Fourier, 1977) Mindezek a jövőbeli világ ábrázolásában olyan összefüggő rendszert alkotnak, ami valóban a tudományos anticipáció kritériumainak eleget tevő elbeszélésként teszik értelmezhetővé a műnek a Föld majdani történelmét bemutató szakaszait.”
„A jövőre vonatkozó »konkrét« prognózisok, úgy tűnik, javarészt az utópista szocialista tanokból kerültek a szövegbe. Ide tarozik az egyetlen személyhez köthető társadalmi reformok gondolata, az emberek családszerű közösségekbe való szerveződése, a lakóhelyek falanszterszerű kialakítása, vagy a gazdaság működésének a közös termelés és igazságos elosztás alapjára való helyezése. De talán ugyanilyen gyökerekre vezethető vissza az emberi történelem végének a környezeti viszonyok kedvezőtlenné válásával való összefüggésbe hozása is.
Megjegyzendő, hogy az utópista szocializmus, jövőképe – szándéka szerinti –  tudományos megalapozottsága ellenére, nem áll feltétlenül ellentétben a zsidó-keresztény történeti gondolkodással. Hiszen annak ellenére, hogy a történelmi processzus jövőbeli menetének átláthatósága tekintetében elsősorban nem a kinyilatkoztatás erejére támaszkodik, s ezáltal arról a bibliai próféciákhoz képest jóval differenciáltabb képet tud adni, ám alapvetően nem helyezkedik szembe annak apokaliptikus tanításaival, hiszen – ha természettudományos hipotézisek alapján is – feltételezi a földi élet, s az emberi történelem végét. Sőt az irányzat egyik legfontosabb szerzőjének, Charles Fourier-nek A négy mozgás és az általános rendeltetések elmélete című főműve a jövőt éppen azért állítja prognosztizálhatónak, mivel a történelem alakulását isten által megszabott törvények határozzák meg, amelyek feltárásával az a maga teljességében pontosan kiszámíthatóvá válik. Az utópista szocialista elmélet tehát miközben lehetőséget teremt a jövő tudományos jellegű extrapolációjára, mégsem érvényteleníti a szakrális hagyományt, hanem jóval inkább e kettő átkötésének modelljéül szolgál.”
 
 
7. feladat
a)
Olvassátok el a tanulmány további részletét, és húzzátok alá azokat a mondatokat, amelyek az elemzés új szempontjait kínálják fel!
 
„Az elbeszélés világának távoli jövőjében ugyanis az emberiség két csoportra oszlik. Az úgynevezett »földiek« mellett, akik csak annyiban különböznek a 19. század emberétől, hogy erkölcsileg nemesebbek, intellektuálisan magasabb rendűek, vezető kasztként megjelenik az állati magnetizmus adottságát tudatosan használni képes, »delejesnek« nevezett emberfajta is. Ez utóbbi csoport kialakulása és „uralomra” jutása ugyan még beilleszkedik az eddigi történeti-metonimikus sorba – hiszen az önmagában nem több mint Franz Anton Mesmer elméletén alapuló extrapoláció –, ám az így létrehozott társadalmi tagozódás pusztán megismétli az emberiség a novella megírásának jelenében is létezőnek tételezett megosztottságát. A jövőbeli „delejesek” tulajdonságai ugyanis a jelenbeli költő(k)ével analóg módon szerveződnek. Mindkét csoport tagjai velük született adottságként olyan különleges tulajdonságokkal bírnak, mint a jövőbelátás és az anyagi léttől való függetlenedés, továbbá sajátos, az »átlagember« számára érthetetlen nyelvet használnak, illetve képesek a földi lét bajainak orvoslására. Ha azonban arról van szó, hogy a költők és a delejesek képességeik és »társadalmi« szerepük alapján megfeleltethetőek egymásnak, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy az eddigiekben csupán egy lehetséges jövőt anticipáló történet a továbbiakban a költészet és magának a költő figurájának funkcióját megjelenítő allegóriaként olvasható. Az erős analógia okán a »delejesek« szerepeltetése annak ellenére, hogy elhelyezhető a 19. század közepének tudományos (vagy pszeudo-tudományos) elképzeléseit anticipáló, filozófiai és szakrális szövegekre való utalásokon keresztül önmagát hitelesítő »jóslatszerű«, »sci-fi« narratíva által kialakított metonimikus sorban, azon belül, vagy azon túl egy újabb trópust, az allegóriát juttatja a szövegvilág értelmezését meghatározó helyzetbe. Ez pedig a továbbiakban azzal a következménnyel jár, hogy ismét megváltozik az elbeszélésnek az időhöz való viszonya. Hiszen amíg az anticipációban az egyes események időbeli pozíciója központi jelentőséggel bír, mivel annak tétje éppen egy lehetséges jövőbeli történelem »menetrendjének« minél pontosabb meghatározása volna, addig az allegorikus értelmezés esetében ugyanez az időindex irrelevánssá válik.”
 
„Maga a »földiek« jövőbeli nyelve ugyan jócskán eltér az elbeszélés keletkezésének idején használttól – s éppen az eljövendő korok magyar nyelvének kapcsán jegyzi meg Jósika, hogy az nagymértékű fejlettsége miatt érthetetlen lenne a »jelenbeli« olvasó számára –, ám ez a késői nyelvállapot mégis történeti szituáltságában jelenik meg, vagyis olyanként, ami az ismert nyelv(ek)ből – még mindig az anticipáció logikája mentén – levezethető/megjósolható fejlődési stádium csupán. Noha a Föld és Ehoim közti distanciát sok esetben pusztán a hyperbole alakzatának használatával érzékelteti a szerző  – Ehoim egén »három nap világított s három hold vont liliomléhet éjeleire«;  »a növény és állati világ is felsőbb fokozatú. – A növények mérete nagyobb«; maga a bolygó pedig »ezerszer nagyobb a földnél« (vö. Jósika, 1847, 41–47) –,  ám a kvantitatív különbségeken túlmenően fény derül arra is, hogy a két világ egymástól eltérő alaptörvényekkel bír. Ehoim a Földön ismeretlen anyagokból áll, tengereiben a »víz más természetű«, a tűz pedig »sok növényben kipótolá e bűvös csillagban a vizet, s a tűz lőn a lángnedv, melly a növényi élet egyik osztályában szivárgott, s okozá, hogy e tűzvirágok világítottak és szikráztak« (vö. Jósika, 1847, 45–46), az általunk ismert hét alapszín helyett ott hetven található stb. Ezekben az estekben már olyan minőségi különbségekkel van dolga az olvasónak, amelyek a »földi« értelem számára elképzelhetetlenek (csak elgondolhatóak, ám meg nem jeleníthetőek), így az elbeszélés eddigi eszközeként használt »földi« nyelv (mint arra több ízben is utal az elbeszélő) alkalmatlannak bizonyul az idegen bolygó leírására, hiszen nem képes nevet adni az ott tapasztalható jelenségeknek, s ebből következően képtelen annak világát értelmezni (vö. Jósika, 1847, 47–48). Az új világ tehát saját feltételeinek megfelelő, a földitől független nyelvi rendszert igényel. A szöveg egyetlen utalást tesz erre, amiből kiderül, hogy az ehoimiak egyfajta affektív kommunikációs formát használnak. »E világnak, mellyet lakói Ehoimnak neveztek, egyetlen ösztönszerű nyelve volt, melly ott e felfokozott magasb rendű lényekkel született.« (Jósika, 1847, 49)
            A nyelvek különbözőségének két következménye van az elbeszélés szövegének értelmezése tekintetében. Egyfelől a nyelv problematikájának ürügyén ismét hangsúlyozódik Ehoim nem időben való létezése, hiszen míg az ismert, konszenzuson alapuló földi nyelv történeti meghatározottságú, van – ha nem is pontosan datálható – eredete és változik, addig az idegen bolygó ösztönszerű, affektív kifejezésmódjára mindez nem igaz, hiszen ennek lényege minden bizonnyal az lenne, hogy az egyes dolgok megnevezése azok éppen aktuális észlelésével egy időben szülessen meg, s ennek ellenére – a nyelv használata a faj egyedeivel veleszületett képesség lévén – mégis mindenki számára érthető maradjon. Az idegen világot leírni képes nyelvi rendszer konstans volta pedig egyben azt is implikálja, hogy maga az általa megjelenített világ sincs kitéve a változásnak. Másrészt újonnan megfogalmazza az emberiség két részre szakadásának tételét, mégpedig az eddigieknél magasabb szinten. A »delejesek« és földiek között ugyanis most már nem pusztán az jelent különbséget, hogy a földi világ keretein belül képviselik az emberi létezés magasabb illetve alacsonyabb rendű formáit, hanem az is, hogy az »értőknek« is nevezett »delejesek« számára – éppen a nyelvi differencia okán – nyitott a földi létből való kiszakadás lehetősége is. A delejesek ugyanis nem szorulnak rá egymással való kommunikációjuk során a konvencionális nyelvre, hiszen közvetlenebb formában – egyfajta telepátiával, vagyis az ehoimiak nyelvéhez hasonlóan nem egyezményes jeleken alapuló érintkezés útján – is képesek gondolataik egymás közötti kicserélésére. Aila – a legkiválóbb »delejes« – pedig teljes egyértelműséggel képes értelmezni Ehoim világát, ami – tekintve, hogy ott számos földi nyelven leírhatatlan jelenséggel találkozik – nem képzelhető el az ennek megfelelő nyelv birtoklása nélkül. Ugyanez mondható el a novella elbeszélőjéről is, aki nem egyszerűen azt állítja magáról, hogy látta az idegen bolygó világát, hanem, hogy élt abban, vagyis Ailához hasonlóan értenie kell(ett) annak rendszerét. Az idegen planéta leírása során az elbeszélő saját funkcióját a nyelvi közvetítéshez köti, olyan fordítóként, tolmácsként határozva meg önmagát, aki egy teljességgel idegen kommunikációs rendszer által megjeleníthető világot próbál az azt megérteni képtelen „földiek” nyelvére átültetni. Ugyanakkor tudatosítja Ehoim tökéletes megértésének ebben a közegben való lehetetlenségét is: »sokak által hihetetlent mondandok; de a költő lelke s kedélye érteni fog engem: mert a költő lelke magasból szállt alá, s mert a költő kedélye egy szentély, hová a profanum vulgus lábai be nem térnek soha«. E világ megértésének feltétele és a pusztulásra ítélt földi létből való menekülés egyetlen lehetősége tehát a – magával az ehoimi beszéddel azonosítható – költői nyelv birtoklása volna. Ez azonban nem tanulható, hanem – ahogy az ehoimi affektív nyelv is – isteni adományként birtokolt képesség, amely csak a magasabb rendű, az anyagtól független szellemi szférákba emelkedni képes lények sajátja lehet. A tudományos anticipáció és az annak megfelelő metonimikus jellegű elbeszélés háttérbe szorulásával egy időben tehát az ezeket hordozó konvencionális nyelvi kód maga is leértékelődik, mint Ehoim – a létezés magasabb formáját képviselő – világának leírására és megértésére alkalmatlan közeg. A költői nyelvvel azonosított ehoimi beszéd puszta megértése azonban korántsem elegendő a létezés magasabb fokára való emelkedéshez, hiszen az »értők« legkiválóbbika, Aila kivételes képességei ellenére mindaddig nem nyerhet bebocsátást oda, míg maga is költővé nem válik a szerelem hatására.”
 
 
b)
Jósika Miklós a magyar romantikus irodalom egyik jelentős szerzője, a magyar regény műfajának megteremtői közt is számon tartják. Idézzétek föl a romantikáról tanultakat, és mondjátok el, hogy a tanulmány állításai miképpen kapcsolódnak a romantika művészetfelfogásához!
 
c)
Írjatok le minél több romantikus műcímet, amelyekben az imént megbeszélt elvek megfogalmazódnak vagy megjelenítődnek.
 
 
8. feladat
Szakértői játék következik, melynek során most már a tanulmány teljes szövegével foglalkozunk. Számozzátok meg magatokat 1–4-ig, majd a négyfelé ollózott szövegeket osszátok el egymás között, így mindenki egy-egy szövegrészlet szakértője lesz. Olvassátok el figyelmesen a saját szövegeteket, és alkalmazzátok a saját tanulási módszereteket, aláhúzhattok, jegyzetet készíthettek, a cél az, hogy úgy tudjatok beszámolni az olvasottakról, hogy azt a másik három ember a lehető legjobban megérthesse.
 
 
 
 
Reflektálás
 
 
9. feladat
Minden csoportnak kártyákon lévő fogalmakat osztok ki a hozzájuk tartozó definícióval. A csoportban mindenki húz egy kártyát, majd miután elolvasta a szöveget, az Activity-játékhoz hasonlóan kell először egy, majd egyre több mondatban körülírnia a fogalmat úgy, hogy a többiek kitalálhassák, miről van szó. Ha sikerült kitalálni a fogalmat, olvassátok fel a definíciót!
 
eszkatológia
eszkatológia (a gör. eszkaton, 'végső, legutolsó' szóból), de novissimis (lat.): a teológiának az egyén és az emberiség végső sorsát tárgyaló része, a rendszerezett dogmatika utolsó fejezete, mely a végső dolgokkal kapcsolatos kérdéseket foglalja magába. Az egyéni ~n kívül, amely jórészt az egyén halál utáni életével foglalkozik, a Szentírásban szó van a választott nép jövőjével foglalkozó nemzeti, az egész emberiség végső sorsát bemutató általános ~ról is. Amikor a jövendő üdvösség áttevődik a túlvilágra, transzcendentális ~ról szokás beszélni. A nemz. és az ált. ~t lehet tágabb és szűkebb értelemben venni. A szűkebb értelemben vett ~ra jellemző a világtört. dualisztikus fölfogása; a tágabban értett ~ a mai eón végét taglalja, ami az üdvösség új és örök idejét vezeti be. Ez az egész kozmosz teljes átalakulását és fölemelését fogja jelenteni, ahol bűnnek, szenvedésnek és mulandóságnak semmiféle formában nem lesz helye.
(lexikon.katolikus.hu)
 
apokaliptikus iratok
A Jelenések könyve az apokaliptikus iratok sorába tartozik, szoros rokonságban van az Ószövetségnek azokra a jövőre vonatkozó látomásaival, melyekkel Ezékiel, Izajás, Zakariás vagy Dániel könyveiben találkozunk. Az apokalipszis szó eredetileg feltárást jelent, ószövetségi és újszövetségi összefüggésben egyaránt az isteni titkok önfeltárulkozásaként, kinyilatkoztatásaként érthetjük. A szó jelentése később felvette az apokaliptikus iratok gyakori tartalmát, és a történelem végítélet felé tartó végső korszakának elbeszélésével, valamint egy új világkorszak, az üdvösség korának eljövetelével azonosult. Az apokaliptikus próféciák elbeszélésének hamar kialakultak a konvenciói, így az apokaliptika irodalmi műfajjá is vált.
(Gintli–Schein: Az irodalom rövid története)
 
 
 
sci-fi
A sci-fi (az angol science fiction kifejezés rövidítése (jelentése: tudományos-fantasztikus); vagy más néven tudományos-fantasztikus mű olyan művészeti (irodalmi, film stb.) alkotás, mely legtöbbször valódi vagy képzeletbeli tudomány(ok)nak a társadalomra, vagy egyes egyénekre gyakorolt hatását mutatja be. Ezeknek a műveknek a közös jellemzői, hogy egy lehetséges jövőben játszódó képzeletbeli történetek. Megnyilvánulási formájuk lehet könyv, képregény, festmény, televíziós sorozat, film, rajzfilm, játék, színdarab és egyéb média.
Azt a spekulatív formát tekintjük science fiction-nek, amely a jelenben lehetetlennek tudományos vagy pszeudo-tudományos eszközökkel a lehetséges látszatát adja. Emellett spekulációit a modern tudományos világkép felismerhető vonatkozásaival s annak alapján kell megvalósítania.
http://hu.www.wikipedia.org/
 
 
utópikus szocializmus
Utópista szocializmus néven a közösségi tulajdonon alapuló ideális államra vonatkozó korai, 1848 előtti elméleteket foglaljuk össze. A legismertebb utópista szocialista gondolkodók Henri de Saint-SimonRobert Owen és Charles Fourier voltak. Az utópista szocialisták maguk nem használták ezt az elnevezéstKarl Marx és Friedrich Engels használta először ezta meghatározást a Kommunista kiáltványban, 1848-ban, majd később a szocialista gondolkodók széles körben alkalmazták ezt a terminust azokra a korai szocialista vagy kvázi-szocialista gondolkodókra, akik elméleti modelleket dolgoztak ki egyenlősítő, kommunista államalakulatok létrehozására anélkül, hogy foglalkoztak volna ezen társadalmak létrehozásának konkrét lehetőségével, megvalósítási módjaival.
http://hu.www.wikipedia.org/
 
 
10. feladat
Házi feladat: Olvassátok el a tanulmány teljes szövegét, és készítsetek vázlatot hozzá!
 
 
11. feladat
Kilépőkártya
 
A legérdekesebb információ az volt,…
 
Az a feladat okozta a legtöbb nehézséget, amikor…
 
A legtöbb nehézséget az okozta, hogy…
 
Az a feladat tetszett a legjobban,…
 
 

<< vissza