Cikkek, tanulmányok Források Tananyagok, modultervek Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás

 A magyar külpolitika a második világháború kitörésétől az ország német megszállásáig

Források
 
 
1.      Teleki Pál személyisége és politikája
 
„Ha Teleki Pált valamelyik magyar politikusi kategóriába egyáltalán be lehet sorolni, akkor legföljebb az erdélyi jelző illik rá – részben. Nemcsak családja révé, hanem azért is, mert ő is párhuzamot látott a török és a császár között egyensúlyozó Erdély, a nácik és az oroszok közé ékelt Magyarország helyzete Között. (…) Egyéb vonatkozásban azonban inkább kivételszámba ment a magyar politikusok között. elsősorban azért, mert mint tudós és pedagógus egyfajta összefüggő rendszerben gondolkodott, és a nevelést a politikus feladatának is tekintette. (…) Hiányzott belőle a kíméletlenül világos logika, amely például Bethlent, vagy az ösztönös taktikázás, amely Kállayt jellemezte. Nem gondolkodott hatalomban, párthívekben, csak hívekben és főleg tanítványokban, nem többségben, hanem befolyásban.  (…) Teleki Pálban rendkívüli egyéni kedvesség volt, és  minden arisztokratikus magatartása ellenére is sok közvetlenség.”
Szegedy-Maszák Aladár, Az ember ősszel visszanéz...  Európa-História, Budapest 1996. I. kötet, 247-250.
 
„Teleki politikai céljai változatlanok voltak: a függetlenség adott körülmények között elérhető maximuma, vagyis a nácifikálódás (…) megakadályozása (…). További cél volt az 1919-20-as status quo felszámolásából ki nem maradva, az erdélyi kérdés megoldása, még magyar-román háború útján is, viszont kimaradás a nagy háborúból és a nyugati kapcsolatok ápolása. Mindennek egyik fontos előfeltétele volt a német  megszállás elkerülése, aminek indokoltságát március 19-e, és ami utána következett, meggyőzően bizonyítja. Ez viszont olyan magyar-német kapcsolatokat követelt, amelyek Berlin részére elfogadhatóak voltak, mert bizonyos előnyökkel jártak – nem csak gazdasági téren. Az egyik nagy kérédés azonban az volt, hogy ez az előfeltétel eleve milyen mértékben zár ki bizonyos célokat.(…) A másik nagy kérdést a célok fontossági sorrendje, sőt összeférhetősége jelentette. Akárhogyan mérlegeli is ezt az ember, arra a fájdalmas következtetésre jut, hogy a revíziót volt a legnehezebb összeegyeztetni a többi céllal, sőt még az előföltétellel is, noha Teleki kormányának gyenge parlamenti pozíciója következtében igen nagy szüksége volt a revíziós sikerre.”
Szegedy-Maszák Aladár, Az ember ősszel visszanéz...  Európa-História, Budapest 1996. I. kötet, 275-276.
 
2.      Bárdossy László személyisége és politikája
 
„Bárdossy a logika és egyértelműség híve volt. Rendkívül nagy súlyt helyezett a kifejezésmódra, a precizitásra és még a lehetőleg irodalmi színvonalra is. Briliáns ember volt, talán sokkal briliánsabb, mint tehetséges. Az ítélőképességével volt egy kis baj: az érzelmi elemek gyorsan közrejátszottak benne. (…)
Bizonyos értelemben hiú volt. Csak profilból volt szabad fényképezni, lehetőleg szó szerint kellett idézni, mondatatinak eleganciájából semmi se vesszen el. Ez az intellektuális hiúság szinte lehetetlenné tette, hogy hogy kétértelmű, homályos válaszokat adjon, vagy hogy akár csak taktikai okokból valamilyen értelmetlenséget mondjon. Könnyen és kitűnően vitatkozott, szeretett is vitatkozni és ilyenkor hamar elvesztette türelmét. Sokat kínlódott gyomorfekélyével, ami ingerlékenységének oka és következménye is lehetett. (…)
 Bárdossy is az átvészelésben, a fennmaradásban látta az adott körülmények között a magyar politika legfőbb célját. De ennek előfeltételét a németekkel való szoros harmóniában látta, mert a német-magyar sorsközösséget nem frázisnak, hanem döntő jelentőségű történelmi tényezőnek tartotta, és mert a Raján túli Nyugatban nem bízott. Az volt a meggyőződése, hogy ha  a németek bíznak Magyarországban, akkor több kilátás van arra, hogy nem avatkoznak be a belső ügyekbe. (…) [Úgy érezte] neki kell személy szerint vállalnia a németekkel való szoros együttműködést, annak minden végső, személyi kockázatával is, mert csak így tudja a náci követeléseket korlátozni. „
Szegedy-Maszák Aladár, Az ember ősszel visszanéz...  Európa-História, Budapest 1996. II. kötet, 19-21.
 
3.      Kállay Miklós személyisége és politikája
 
„Magyar jelenség volt, aki … mindig megtartotta természetes nyugalmát, egykedvűségét. … A ’hintapolitika’, a Kállay-kettős, az erdélyi politikai hagyomány iránt nagyon erős érzéke volt, de nem tartozott igazán az erdélyi iskolához, mert csak a németek és angolszászok között akart hintázni. A németek és oroszok között már nem tudott. Az erdélyi politika következetes végrehajtása ezt követelte volna meg, mert Erdély, ha kellett minden pogányával szövetkezett.”
Szegedy-Maszák Aladár, Az ember ősszel visszanéz...  Európa-História, Budapest 1996. II. kötet, 69.
 
„A kormányzónak Kállay egy öt pontból álló programot terjesztett elő: a még meglévő függetlenséget megőrizni, és az elveszettből annyit helyreállítani, amennyit lehet; ellenállni a német követeléseknek, de a megszállást elkerülni;  a hadsereget épségben megőrizni; az angolokkal érintkezést keresni, és leplezésül az antikommunizmust hangoztatni; eleinte németek bizalmatlanságának eloszlatására németbarát gesztusokat és kijelentéseket tenni.  (…) Bárdossy, akit röviden tájékoztatott elgondolásairól (…) ellenségesen fogadta, terveit veszélyesnek minősítette, és ezt mondta: »szaladni fogsz az angolok után és sohasem fogod elérni őket. Németországgal mi is elbukunk – ez elintézett dolog az első világháború óta. «
Szegedy-Maszák Aladár, Az ember ősszel visszanéz...  Európa-História, Budapest 1996. II. kötet, 70.
 
4.      Jugoszlávia lerohanása és Teleki Pál halála
 
Horthy Miklós levele Mussolinihez a jugoszláviai fordulatról és Teleki Pál öngyilkosságáról
Budapest, 1941. április 3.
 
„Van szerencsém (sic!) nagyméltóságodat az alábbiakban tájékoztatni a március 27-i Jugoszláv rezsimváltozásnak kihatásairól a magyar politikára és Magyarország helyzetére.
Március 27-én délelőtt fél tíz órakor Hitler kancellár magához kérette berlini követemet, és közölte vele azt, hogy a Jugoszláv események következtében elérkezett az  a pillanat, amikor Magyarország Jugoszlávia elleni revíziós igényeit megvalósíthatja, mégpedig  olyképpen, hogy a németek oldalán elintézzük a jugoszláv kérdést.
Sztójay követ még aznap Budapestre repülve jelentette nekem a kancellárnak közléseit.
A birodalmi kancellár által közöltekre a másolatban és fordításban mellékelt, március 28-ról keltezett levélben válaszoltam. Ebben a levélben hálás köszönetemet fejeztem ki az üzenetért, hangsúlyoztam, hogy területi követeléseink fennállnak,  céloztam a birodalmi kancellár tanácsára létrejött közeledésre Jugoszlávia felé, ami  a barátsági szerződésben jutott kifejezésre, de felhívtam a kancellár figyelmét arra, hogy nem téveszthetjük szem elől azon veszélyt, amely minket orosz és román részről fenyeget.
Ezen levél átadása után Budapestre jött egy német tábornok, hogy a Jugoszlávia elleni magyar beavatkozásnak részleteit a magyar vezérkarral megbeszélje. Április hó 1-én egy Minisztertanácson, amelyen magam is részt vettem,  részletekbe menően megtárgyaltuk Magyarországnak rendkívül nehéz morális helyzetét, amely a csak nemrég érvénybe lépett magyar-jugoszláv örök barátsági szerződés következtében adódott elő, továbbá  Magyarország esetleges beavatkozásának következményeit, különösen tekintetbe véve az elemi károk által okozott rendkívül nagy ellátási nehézségeket és azok kihatásait a mozgósított hadseregre. Döntés ezen a Minisztertanácson nem történt, de szükségesnek mutatkozott, hogy a magyar fegyveres beavatkozás bizonyos részletei a németekkel még tisztáztassanak.
Egy nappal a Minisztertanács után Teleki gróf miniszterelnök, aki Nagyméltóságodat annyira tisztelte és becsülte, véget vetett életének. Teleki gróf tragikus halála, amelynek okát csakis egy rendkívüli lelkiismereti konfliktusban látom, mélyen megrendített engem és az egész magyar nemzetet. Teleki gróf a közvetlenül halála előtt hozzám írt levélben vázolja azokat a körülményeket, amelyek a Jugoszláviával kötött barátsági paktumból kifolyólag lelkiismeretét terhelik.
Nagyméltóságod, aki jól ismeri a magyar lelkületet, megérti, hogy Teleki gróf öngyilkossága kifejezője volt annak a lelkiismereti konfliktusnak, amely nemcsak az ő halálát okozta, henm amelyet az egész magyar nemzet vele együtt érez. Ebből a meggondolásból kiindulva, és átérezve azt a történelmi felelősséget, amely a mai időben engem és kormányom minden tagját terheli, a másolatban és fordításban melléklet levelet intéztem Hitler birodalmi kancellárhoz.
Kérem Nagyméltóságodat, hogy ezen rendkívül nehéz időben hazám és népem iránt ugyanazon megértést és jóindulatot mutassa, amelyben Nagyméltóságod minket mindig részesített.
Fogadja Nagyméltóságod őszinte tiszteletem kifejezését.
Horthy Miklós s.k.”
 
Romsics Ignác: Magyar történeti szöveggyűjtemény I. 1914-1945. Osiris, Budapest, 2000. 329-330.
 
5.      A titkos fegyverszüneti tárgyalások, Magyarország brit megítélése
 
A Brit külügyminisztérium Közép-Európa Osztálya vezetőjének feljegyzése a Magyarországgal szembeni brit politika alapelveiről
London, 1943. szeptember 22.
 
„Általános
A magyar kormánynak és a magyar nép nagy többségének legfőbb politikai gondja, hogy
a)      megőrizze a független Magyarországot, és
b)      az 1918-ban elveszített, majd 1938 óta Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától visszanyert területekből megtartson annyit, amennyit csak lehetséges.
Céljai elérésére Magyarország vállalta Németország cinkostársának szerepét, és számos alkalommal megsértette a nemzetközi moralitás törvényeit. Mégis sikerült jelentős mértékben megőriznie függetlenségét a németekkel szemben. (lásd az I. sz. függeléket)
 
Külföldi kapcsolatok
Minthogy a német győzelembe vetett hitük szétfoszlott és félnek a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia hazájuk ellen irányuló szándékaitól, a magyarok most az angolszász hatalmaknál próbálkoznak jövőjük viszontbiztosításával. (…) A jelenlegi opportunista magyar kormánya lehetséges ellenállás maximumát tanúsítja a német követelésekkel szemben, amely még összeegyeztethető a korrekt kapcsolatok fenntartásával. (…)
 
Belföldi helyzet
Ami a belföldi helyzetet illeti, az életkörülmények kisebb mértékben romlottak, mint Európa más részein, ezért háborús fáradtság vagy forrongás jelei nem mutatkoznak. A lakosság többsége azt kívánja, Magyarország őrizze meg erőit a területe ellen irányuló esetleges közvetlen fenyegetés elhárítására, és tartson jó kapcsolatokat az Egyesült Királysággal és az Egyesült Államokkal, minthogy végső fokon ezek a hatalmak rendezik majd Európa jövőjét.
 
A jövő
(…) Az alsóházban, szeptember 21-én a miniszterelnök a következők szerint foglalta összea csatlós államokkal kapcsolatos álláspontjukat:
„A felbujtott vagy megfélemlített csatlós államok, ha hozzásegítenek a háború megrövidítéséhez, esetleg módot kapnak rá, hogy jövőjükért dolgozanak.”
 
I.                   függelék
1.      Finnország kivételével Magyarország a tengely egyetlen országa, amely megőrizte hagyományos parlamentáris intézményeit. A Kommunista Párttól eltekintve csak a náci jellegű pártokat tiltották be, minden más politikai párt viszonylagos szabadságban működhetik.
2.      Magyarországon virágzó szociáldemokrata mozgalom létezik. (…) A Szociáldemokrata Pártnak saját napilapja van, és jelentős szabadságot élvez politikai propagandája kifejtésében.
3.      Az egyházak minden korlátozás nélkül láthatják el feladataikat, és az egyházak vezetőinek nyilvános kijelentései nyíltak és gyakran németellenesek.
4.      Összehasonlítva más csatlós országokkal, figyelemre méltó szabdaságot élvez a szellemi élet. A sajtó figyelemre méltóan szabad.
5.      A német nyomás és a helyi zsidókérdés súlyos problémái ellenére a magyar kormány nem hozott kemény intézkedéseket a magyarországi zsidók ellen, és a miniszterelnök nyíltan utalt rá, hogy ilyesmi nem is áll szándékában.
6.      Ezzel szemben csapást mértek a magyarországi német kisebbségre, mert megfosztották állampolgárságuktól azokat, akik önként jelentkeztek a Waffen-SS-hrz, és ragaszkodtak hozzá, hogy ezek (az önkéntesek) német felügyelet alá kerüljenek.”
Romsics Ignác: Magyar történeti szöveggyűjtemény I. 1914-1945. Osiris, Budapest, 2000. 355-357.
 
6.      Az előzetes brit fegyverszüneti feltételek
 
A.    Eden külügyminiszter számjeltávirata sir H. Knatchbull-Hugessen ankarai brit nagykövetnek, 1943. szeptember 9. 13 óra 10 perc
 
„1282. sz.
Fontos
Szigorúan titkos
 
Az Ön 1536. sz. táviratára (augusztus 23.: magyar béketapogatózások).
 
Az S.O.E. útján az alábbi táviratot küldtük Isztanbulba (Konstantinápolyba):
Kezdete.
Szíveskedjék az üzenetet Veress-el az alábbi szempontok szerint közölni:
a)      Õfelsége kormánya szívesen látna további hitelesebb meghatalmazásokat, amelyek  magyar kormány által tanácsosnak vélt csatornák útján lennének közölhetők velünk.
b)      Õfelsége kormánya elvárja, hogy a magyar kormány a megfelelő pillanatban nyilvánosan bejelenti a feltétel nélküli megadás elfogadását, és a lehető legrövidebb időn belül megteszi a maga részéről azokat az eredetileg javasolt lépéseket, amelyeket az S.O.E. isztanbuli képviselője augusztus 19-i táviratában foglalt össze. [Ebben Veress azon javaslata szerepelt, mely szerint Magyarország kész elfogadni a feltétel nélküli kapituláció formuláját, a hadsereg hajlandó szembefordul a németekkel és együttműködni a szövetségesekkel, hogy számukra az ország megszállását megkönnyítse. – lásd erről: Juhász Gyula: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban. Kossuth Kiadó, Budapest, 1978. 189. oldal 1. sz. jegyzet.]
c)      Amennyiben a magyar kormány úgy érzi, hogy az idő még nem érett meg egy ilyen bejelentésre, a szövetségesek támogatására irányuló jószándékát azzal tanúsíthatja, hogy megszakít minden együttműködést Németországgal és Obstrukciós, késleltető, esetleg kisebb szabotázsakciókat hajt végre.
d)     Amennyiben a magyar kormány egyetért a c) ponttal, Õfelsége kormánya hajlandó előkészíteni a módozatok és eszközök megvitatását egy magyar katonai küldöttel Isztanbulban, amint azt Veres javasolta. Vége.”
Juhász Gyula: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban. Kossuth Kiadó, Budapest, 1978. 236-237.
 
 

<< vissza