Cikkek, tanulmányok Források Tananyagok, modultervek Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás

FORRÁSOK
Majoros István: A liberalizmusról
című tanulmányához

Idézetek:

„szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit, hanem azt, hogy egyedül mi döntjük el, mit csinálunk vagy mit nem csinálunk meg”. – LA BRUYÈRE, Caractères, XII. 104. In: FLAMANT, Maurice: Le libéralisme, PUF, Paris 1979. 12.

 „… nincs még egy olyan szó, amely annyiféle jelentést kapott volna, és oly különböző módon mozgatta volna meg az elméket, mint a szabadság” – MONTESQUIEU, Esprit des Lois, XI. II. FLAMANT, Maurice: Le libéralisme, PUF, Paris 1979. 11.

„a politikai szabadság egyáltalán nem az, hogy azt csinálunk, amit akarunk”
– MONTESQUIEU, Esprit des Lois, XI. III. FLAMANT, Maurice: Le libéralisme, PUF, Paris 1979. 12.

„A szabadság azt jelenti, hogy minden megtehető, ami másnak nem árt: ennélfogva minden ember természetes jogai gyakorlásának csak olyan korlátai vannak, amelyek a társadalom más tagjai számára is biztosítják ugyanezen jogok élvezetét. Ezen korlátokat csak a törvény határozhatja meg”.
- Emberi és polgári jogok nyilatkozata, 1789, augusztus 26. In: HAHNER Péter (szerk.): A nagy francia forradalom dokumentumai, Osiris, Budapest 1999. 85. (24. dok.).

„Negyven éven át ugyanazt az elvet védtem: a szabadságot mindenben, a vallásban, a filozófiában, az irodalomban, az iparban és a politikában, s szabadságon pedig az individualitás győzelmét értem a despotizmus által uralkodni akaró tekintélyen éppúgy, mint a kisebbség leigázásának jogát követelő tömegeken.”
– Benjamin CONSTANT: Mélanges de littératures et de politiques, Előszó, 801. In: FLAMANT, Maurice: Le libéralisme, PUF, Paris 1979. 13.

„Az igazi modern szabadság, ismétlem, az egyén szabadsága. És erről a politikai szabadság kezeskedik: a politikai szabadság tehát elengedhetetlen.” – Benjamin CONSTANT: A régiek és a modernek szabadsága, Atlantisz, Budapest, 1997. 254.

„A hatalomnak bele kell ebbe nyugodnia; szabadságra vágyunk, s szabadok is leszünk; de minthogy az a szabadság, amelyre vágyunk, más, mint az ókoriaké, a mi szabadságunknak másféle szervezettségre van szüksége, mint amilyen az ókori szabadságnak felelt meg. Akkoriban minél több időt és erőt szentelt politikai jogainak gyakorlására az egyén, annál szabadabbnak hitte magát; mi olyan szabadságra vagyunk fogékonyak, amelyben minél több szabadidőt hagy magánérdekeink kibontakoztatására politikai jogaink gyakorlása, annál becsesebbnek tekinthetjük szabadságunkat.” - Benjamin CONSTANT: A régiek és a modernek szabadsága, Atlantisz, Budapest, 1997. 257.

„A szabadság egyetlen fajtája, mely megérdemli ezt a nevet, ha saját javunkra a magunk módján törekedhetünk mindaddig, míg nem próbálunk másokat ugyanebben megakadályozni, vagy gátolni ezt célzó erőfeszítéseiket. Saját testi, lelki vagy szellemi egészségének mindenki maga a legjobb őrzője. Az emberiség többet nyer, ha eltűri, hogy mindenki úgy él, ahogy neki tetszik, mint ha arra kényszerítik egymást, hogy úgy éljenek, ahogy a többieknek tetszik”
– John Stuart MILL: A szabadságról, 1859. In: DIÓSZEGI István (szerk.): Egyetemes történeti szöveggyűjtemény 1789 - 1914, Korona Kiadó, Budapest 2001. 364.

„A liberalizmus alapjában véve nem volt egy elméletileg kieszelt rendszer, mely az emberiséget megragadta, és amelyet elvi előnyeinél fogva akartak ezután a gyakorlatba átültetni, hanem keletkezett bizonyos kulturális és gazdasági tényezők eredményeként, melyek új szellemet teremtettek meg az egész világon. Előbb csak negatív természetű volt, lerombolván a régi bálványokat, pozitív rendszerré csak később alakult ki. Történelmileg véve a liberális törekvések oda irányultak, hogy szétverjék azokat a hatalmas béklyókat, melyekkel az abszolutisztikus rendszerek lekötve tartották az emberiséget.” – GRATZ Gusztáv: A társadalmi fejlődés iránya, in: Magyar liberalizmus, válogatta: TÕKÉCZKI László, Századvég Kiadó, Budapest, 1993. 256.

 


<< vissza