Cikkek, tanulmányok Források Tananyagok, modultervek Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás

 

Mátyás király és kora. A király személye és az ország irányítása ­- Források
 
Esztergom, 1468. március 23.
 
Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya híveinknek, a kolozsmonostori egyház konventjének üdvöt és kegyelmet. Az uralkodók kötelessége, hogy alattvalóik érdemeit igazságosan mérlegelve kinek-kinek a cselekedeteit illő viszonzással jutalmazzák, hiszen ezáltal majd bölcsességüket magasztalják, alattvalóik pedig egymást igyekeznek majd az erényekben túlszárnyalni. Tekintettel tehát hívünk, országunk erdélyi részeinek vajdája és a székelyek ispánja, nagyságos Csupor Miklós hűségére és hű szolgálataira, amelyeket a mi hasznunkra és jóhírünkre nagy szorgalommal mutatott fel a hűségére bízott számtalan ügyünkben, hiszen ő, Csupor Miklós vajda volt az, aki, midőn az előző napokban hadseregünkkel behatoltunk Moldva területére és itt az egyik éjszaka István moldvai vajdával megütköztünk, az ellenséggel mindenki mást megelőzve, udvarunk lovagjai sorában, méltóságunk becsületére vakmerő férfiúként vette fel a harcot, ott hét életveszélyes sebet elszenvedve. Emiatt – érdemei valamiféle viszonzása gyanánt – megmutatni kívánva neki királyi bőkezűségünket, hogy szolgálatunkra ezentúl méginkább kész legyen, a Kolozs megyében fekvő Zsuk, Visa, Magyarkályán, Oláhkályán, Magyarsármás, Oláhsármás, Asszonyfalva és Oláhbáré birtokokat, Szovát és Kötelend birtokok felét, továbbá a Doboka megyében lévő Omboz birtokot, amelyek egykor a néhai Zsuki Mihályé voltak, de az ő örök hűtlenséggel történő megbélyegzése miatt – amelyet országunk törvénye értelmében azzal vont magára, hogy a minap Gróf Jánoshoz, korábbi erdélyi vajdánkhoz csatlakozott, aki megfeledkezve arról, hogy e méltóságát nekünk köszönheti, az erdélyiekkel együtt összeesküvést szőtt és fellázadt ellenünk, majd hűtlenként fegyverre is kelt, de nem csak hogy hozzá csatlakozott, hanem még másokat is, akik hozzánk hűek maradtak volna, rossz tanácsaival a hűtlenségbe csábított, és emiatt főbenjáró ítéletet érdemelt ki – országunk régi és jól bevált szokása szerint Magyarországunk szent koronájára, ezáltal pedig eladományozási jogunkra háramlottak, és jóllehet ezeket – Zsuk birtok kivételével – a minap adománylevelünkkel vitézlő Geszti Jánosnak adományoztuk, most őtőle ezeket elvéve és cserébe neki más birtokokat adva, a néhai Zsuki Mihály felsorolt egész és fél birtokait minden haszonvételükkel és bármiféle tartozékukkal együtt ez ügyben kelt adománylevelünk erejével örökbe Csupor Miklósnak és örököseinek s leszármazottainak adományoztuk, minek következtében szeretnénk, hogy a mi és a ti emberetek őt ezek birtokába törvényesen bevezessék. Határozottan megparancsoljuk tehát hűségteknek, hogy küldjétek ki egyik tanúbizonyságra méltó embereteket, akinek jelenlétében Kemény Mihály, Dezső Antal, Kabos György vagy Mocsi Bertalan közül az egyik mint emberünk menjen Zsuk, Visa, mindkét Kályán, Magyarsármás, Oláhsármás, Asszonyfalva, Oláhbére és Omboz birtokokra és Szovát s Kötelend birtokok feléhez, ahol ezek valamennyi, a helyszínre hívott szomszédja és határosa jelenlétében vezesse be Csupor Miklós vajdát ezek birtokába és ezeket minden haszonvétellel és bármiféle tartozékkal egyetemben iktassa az ő részére adományunk jogcímén örök birtoklásra, ha nem történik ellentmondás. Ha lennének ellentmondók, idézze meg őket egy alkalmas időpontra Csupor Miklós vajda ellen személyes jelenlétünk elé, hogy okát adják ellentmondásuknak. Mindezek után a bevezetés és iktatás lefolyásáról – az esetleges ellentmondók és megidézettek, az iktatandó birtokok és az iktatáson jelenlévő szomszédok s határosok nevével, illetve a kitűzött időponttal együtt – ugyancsak a személyes jelenlétnek tegyetek hű jelentést. Kelt Esztergomban, a húsvét előtti negyedik vasárnap utáni szerdán, az Úr 1468. esztendejében, uralkodásunk tizenegyedik, koronázásunk negyedik évében.
[Neumann Tibor fordítása]
 
Boroszló, 1474. szeptember 19.
 
Mi, Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország stb. királya emlékezetül adjuk jelen oklevelünk soraival kinyilvánítva mindenkinek, akit illet, hogy figyelembe és tekintetbe véve hívünk, vitézlő Kinizsi Pál érdemes és dicső szolgálatait, amelyeket előbb Magyarországunk szent koronájának, majd felségünknek a keresztény vallás és a katolikus hit legkegyetlenebb ellenségei, a törökök, a cseh eretnekek és a mi, illetve országunk más ellenségei ellen különböző hadjáratokban, a legkeményebb csatákban és ütközetekben, várak, kastélyok és erődítmények ostromaiban – ahogy csak az idő és a hely különbözősége megkövetelte – zsenge éveitől fogva mindig állhatatos hűséggel, vére bőséges hullatásával rótt le és teljesített, e vitéz tetteire és dicső érdemeire tekintettel, meg kívánva őt kegyesen jutalmazni királyi bőkezűségünkkel, a Trencsén megyében lévő Lietava várunkat a hozzá tartozó, szintén Trencsén megyei Lietava, Szvinna, Sztránszke, Konszka, Gyurcsina, Frivald, Suje, Jeszenove, Zbinyov, Kiscserna, Babkov, Podhorie, Brezani, Rajec, Lehota, Sztrázsó, Hlumec, Báni, Lucska, Kisbisztrica, Visnyove, Trnove, Závodie, Divina, Bitarov, Krasznahorka birtokokkal, az Újhelyen régtől fogva szedett vám felével és ezek minden haszonvételével és tartozékával együtt, azaz művelés alatt álló és nem álló szántóföldekkel, földekkel, rétekkel, legelőkkel, mezőkkel, kaszálókkal, erdőkkel, ligetekkel, hegyekkel, völgyekkel, szőlőkkel és szőlőhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halastavakkal, halászóhelyekkel, vízfolyásokkal, malmokkal és malomhelyekkel, általánosságban pedig minden Lietava várához régtől fogva jogosan tartozó, az igaz és régi határokon belül fekvő minden haszonvétel és tartozék – bármily néven is nevezzék – teljességével együtt Kinizsi Pálnak és minden örökösének s leszármazottjának adtuk, adományoztuk és ajándékoztuk, sőt adjuk, adományozzuk és ajándékozzuk örök joggal és visszavonhatatlan birtoklásra, az idegen jog épségben tartása mellett, jelen oklevelünk erejével és tanúságával, amelyet privilegiummá fogunk szerkeszteni, midőn színünk elé visszahozzák. Kelt Boroszló városunkban, Szent Máté apostol és evangélista ünnepe előtti hétfőn, az Úr 1474. esztendejében, magyarországi stb. uralkodásunk tizenhetedik, a csehországinak pedig hatodik évében.
[Neumann Tibor fordítása]

 

 


<< vissza