Cikkek, tanulmányok Források Tananyagok, modultervek Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás

[A forráshozhoz tartozó tanulmány]

 

Varga Szabolcs

Pécs nemzetiségei a török korban – Források
 
1. A mohácsi szandzsák tahrirdeftere, készítette Csnderlizande Halil budai fődefterdár 1546. körül
Az adóösszeírásokból kiderül a lakosság származása.
„Ekkor 550 őslakos háztartás élt a városban, 12 mahalleban.
Szent Ferenc mahalle: 2 deák, 3 kovács, 30 háztartásfő, 1 testvér, 6 fiú, 7 önálló legény.
Családneveik: Ajtójártó (2), Bálint, Bíró, Csiszár, Dezse, Kalmár, Kerékjártó, Kis, Kovács, Lajos, Nyirő, Pál (2), Pajzsjártó (5), Ötvös, Szíjártó (4), Szabó (2), Tód (2), Török (2), Varga (2)”
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 68.p.
 
2. A pécsi szandzsák 1579. évi részletes adóösszeírása.
„Szent Ferenc ucsa mahalle: 1 deák, 3 kovács, 24 házas, 8 fiú, 1 testvér, 8 szolga.
Családneveik: Barbél, Bakos, Hegedüs, Korsós, Lakatjártó (2), Pajzsjártó (3), Sebestyén, Szabó, Szíjártó (7), Szűcs, Tűjártó, Varga, Zsirai, Tímár.”
Az 1546-os összeíráshoz képest csak a Pajzsjártó, Szijártó és Varga név egyezik meg, de ez egyáltalán nem bizonyít kontinuitást.
Ebben már csak 204 háztartás szerepelt, 773 lakóházzal. 84 török mahalle és 17 középkori magyar utcanév. Csak 6 romos házhely van, 21 üres házhely, 6 templom
A Malomszegben szerepel 2 deák, 2 kovács, 116 házas, 54 fiú, 4 testvér, 11 szolga. Tehát már itt él a magyar nyelvű lakosság zöme.
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 78-79.pp.
 
3. Részlet a pécsi vár martalóc csapatainak zsoldjegyzékéből. Pécs, 1555. ápr. 27. előtt.
„A pécsi vár martalóc csapattestéből: Bigdan Radics Szeroda, Vuk Acsonko, Sztoján Vuk, Vukman Radoszlav, Raduja Ranko, házas Ilok szandzsákjában, Dimitrofcse nájijében Parka nevű faluban, ahol egy lánya van, Dimitri Szemendre, Szendrőben a piac mahalleban egy fia van.”
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 70-71.pp.
 
4. A pécsi török tímár-javadalom birtokosok jövedelemjegyzéke. 1570.
„Haszán bin Ferhád tímárja, a pécsi belső vár kethüdája: Komló falu, tartozik Pécsváradhoz 3500 akcse, Hüszein Ali szerbölük tímár részlete 1800 akcse, Ali Dzsáfer 1700 akcse, Kurd Mehmed 1700 akcse, Yuszuf Abdullah 1700 akcse.”
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 73.p.
 
5. A pécsi török vámnaplók három napos bejegyzései 1572. január 14-16.
Az oszmán kincstárt illető adó- és vámbevételeket általában bérlőknek adták ki bérletrendszerben. Ez az ún. mukátaa intézmény. A vállalkozó a bevételekről részletes jegyzékeket készített a kincstár számára, amit vámnaplónak nevezünk. Az első ismert pécsi mukátaa-defter 1546. márc. 31-től maradt ránk, amikor Musza bin Hüszein boszniai és Mehmed bin Szülejmán edirnei lakos bérelte a vámokat és illetékeket 270 000 akcse értékben. 1558-ban a bérbeadás értéke már 792.518 akcséra emelkedett. Ezekből kiderül, hogy ki milyen áruval érkezett a városba.
„Hétfő, 1572. jan. 16.
Hadzsi Mehmed papír áruból, illetéke 750 akcse
András búza áruból, illetéke 75 akcse
Szinan búza áruból, illetéke 75 akcse
Jancsi zsiradék áruból illetéke 15 akcse
Hoszrev faedény áruból, illetéke 15 akcse
Arika Ali női kendő áruból, illetéke 50 akcse.”
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 75.p.
 
6. Beőki Paczoth Ferenc püspöki helynök jelentése Pécsről Vinkovics Benedek menekült pécsi püspökhöz Zágrábba. Belgrád, 1630. nov. 1.
„ (…) A Pécsi dolgot ami illeti, most mi legyen nem tudom, de Páter Vodopia miatt eljöttömbe támadott volt néminemű zendülés, melyet én az előtt jó idején által láttam volt, és Páter vizitátornak meg is írtam. Oka az zendülésnek az volt, hogy látván közönségesen az páterekkel minémű sok egyenetlenség legyen az Isteni szolgálatba vasárnapokon, mivel az kápolna előtt ugyan azon órába, mikor az magyarknak énekelnek itt kint, ott bent prédikálnak az tótoknak, ott bent vagy prédikálnak, ha hosszú az prédikáció, avagy misét mondanak és így egyik pap az másiknak nagy alkalmatlanságot szerez.”    
A zsitvatoroki béke utáni években jönnek nagy számban horvátok a budai külvárosba. A Mindenszentek templomában horvát hitélet kap teret. A magyarok a temetőben levő fakápolnát használják.
1618. febr. 27. Ahmed kanizsai beglerbég és Graciani Gáspár között megállapodás születik, hogy a pécsi püspök mostantól Pécsett egy szerzetest a helyén helynökként biztosíthat.
1630-ban ő volt beőki Paczoth Ferenc.
A komáromi megállapodás szövegét ld.: Ludwig Fekete: Türkischen Schriften aus dem Archive des Palatins Nikolaus Esterhazy. Bp. 1932. 429.p.
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 82-83.pp.
 
7. A bagdadi győzelem utáni ünneplés a városban, Kazy Ferenc műve alapján. Eredetileg: Franciscus Kazy: Historia Regni Hungariae… Tom. 2. Posonii, 1741. 22–23.pp.
„Amikor a leigázott babiloni területről néhány megbízottat fogadtak, nagyon örültek, sőt a keresztény polgárokat, akik kevésbé örültek esküdt ellenségük sikerének, ugyancsak bevonták az örvendezésbe. Miután ünnepet rendeltek el, az egész város a lakomáknak, játékok és látványosságok élvezetének hódolt. A zászlókat kitűzték a tornyokra, a keresztutaknál sátrakat állítottak fel, az árudákat függönnyel, szőnyeggel és sok más egyiptomi kelmével díszítették, az utakon egész ürüket (a nép kedvence) sütögettek, sok helyütt kinyitották a borospincéket. Ehhez még dob, kereplő, fuvola s másfajta zeneszó járult, ami inkább az őrjöngők, mint a diadalmaskodók jókedvét fokozta. Miután másutt már kiürültek a hordók, a városparancsnok engedélyt adott a katonáknak, hogy a keresztény polgárok magánházaiban garázdálkodjanak.”
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 85.p.
 
8. Hoffmann Pál pécsi püspök kánoni kivizsgálásának jegyzőkönyve. Pozsony, 1649. máj. 17. Eredetileg: Galla Ferenc: Marnavics Tomko János boszniai püspök magyar vonatkozásai. Budapest, 1940. 244-245.pp.
„ a tanú szerint Pécs nagyobb Pozsonynál. Katolikusok, kálvinisták, ariánusok és szakadár rácok lakják…. A katolikusoknak a külvárosban van templomuk. A templomnak nincsen tornya, mert a török nem engedélyezi. Kellően fel van szerelve, van miseruhája, kelyhe, misekönyve s még megvan a régi temető. A gyönyörű püspöki palotát a kerttel együtt muzulmán szerzetesek lakják.”
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 85.p.
 
 
9. Evlia 1663. évi útleírása Pécs városáról
„Muzulmán városrésze van hét, egyetlen keresztény városrésze a Budai kapun kívül fekszik. A városban magyar, bolgár, szerb, görög, örmény és frenk nincs, de zsidó van. Összesen 2200 iszlám háza van.”
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 86.p.
 

10. Az 1664. évi ostrom leírása

A városba betörő magyar és horvát csapatok „…elég sok városlakót, közülük asszonyokat és gyermekeket levágtak, akik késlekedtek a várba bemenni. Jóllehet parancs volt, hogy a keresztény polgárokat kíméljék meg, mégis sokan odavesztek. Többségük azonban kincseik nagy részével bevetette magát a várba. Elég sokan az asszonyokkal, valamint a gyermekekkel és két velük lévő jezsuita szerzetes atyával egy nagy házba húzódtak, és meg is menekültek, majd később a sereggel keresztény földre mentek.”

„Végül úgy határoztak, hogy elvonulnak és felgyújtják a várost. Ez február 11-én meg is történt. Távozásuk után a város hamuvá lett….kalmárairól híres, tekintélyes kereskedőváros volt.”
Georg Kraus: Erdélyi Krónika. A magyar nyelvű kiadást fordította, a bevezetőt és a jegyzeteket készítette: Vogel Sándor. Budapest. 1994.
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 91-96.pp.
 
11. Hadijelentés Bécsből Pécs megrohamozásáról és a városban a horvát csapatok pusztításáról. (1686. szept. 23.)
„Makár János csapataival sajnálatos vállalkozásba kezdett, amely előrenyomulás során négy falvat elhamvasztottak, és Pécs alá érve váratlanul megrohanták. A gyalogosok átmásztak a falun a siklósi kapunál, és elvágták a városban levő török sereg útját, akik fejvesztetten menekültek a várba. Egy erősebb őrcsapat azonban súlyos harcot, és elkeseredetten védekezett a kaputól nem messze fekvő nagy épület mellett emelt sánc mögött. Valamennyit felkoncolták. A városban mindenütt ellenállásra találtak, amelyet azonban gyorsan leküzdöttek, és mindenkit megöltek, katonát, öreget, nőt és gyermekeket. A zsákmány nagy volt, különösen sok állatot hajtottak el, de más értékekben is sokat vittek magukkal. Egy főtisztet is foglyul ejtettek. A nyugati városrészben a Szigeti kapunál nagy tüzet gyújtottak és sok ház elhamvadt.”
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996. 96.pp.
 
12. Beszámoló Pécs város állapotáról. (1687. május 22.)
„ A Mühlberg (Tettye) részeken nyolc jó malom már működőképes, egész napi folyamatos őrlésre rendezkedtek be, amelyet a katonaság ellenőriz. Négy malom a régi magyarok kezébe került vissza, három pedig az itteni helyőrség részére dolgozik, egy pedig egy török ember, egy bizonyos bosnak Gurko nevű polgáré.”
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.106.p.
 
13. A polgárság esküje a katolikus vallás kizárólagosságáról. 1692. húsvét másnapján „Gyümölcsoltó Boldogasszony templomban.
Radanay Mátyás püspök és pécsi főispán.
Cserdy Fábián Pécs város bírója
Stipanics Ferenc városi jegyző és esküdt
Hadik András esküdt
Bartha Ferenc esküdt
Tarnóczy Pál
Puturluki Mihály
Sivtenics Pál
Chulena Ivan
Jankovits Bonaventura
Zijarto György
Kecskemeti János
Franciscus Ravasz s Jézus Társasága renházának főnöke és városi plébános.”
(Latin, magyar, horvát, német nyelven volt az eskü)
Koller VII. 1628–1731. Pozsony, 1812. 160.
Márfi Attila (főszerk.): Pécs ezer éve. Pécs Története Alapítvány, Pécs, 1996.109-110.pp.
 
14. Az 1704-es rácdúlás.
„… az úgynevezett és elképzelt szabadítók mindjárt mészárlásba kezdtek, sokkal kegyetlenebbül mint a kurucok, vagy a törökök, vagy a tatárok. Pécs város polgárait, akik kis részben németek, legnagyobb-részt magyarok és katolikussá vált rácok voltak, írtani kezdték.”
Sümegi József (szerk.): A Pécsi Egyházmegye ezer éve 1009–2009. Pécs, 2008. 93.p.

 

 


<< vissza