Cikkek, tanulmányok Források Tananyagok, modultervek Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás

 Modulterv a Rákosi-korszak tanításához

a gimnázium 12. évfolyama számára, (2 tanóra, összefoglalás)
 
készítette: Bánkuti Gábor
 
Tartalmi célok:
-        A Rákosi-korszak árnyalt, többféle nézőpontú vizsgálata,
-        a belső rendszercezúrák sajátosságainak feltárása,
-        új, a tankönyvekben kevésbé érintett témák beemelése a tanulási folyamatba
 
Módszertani célok:
-                 különböző típusú forrásokból információk gyűjtése és feldolgozása önállóan és kiscsoportban,
-                 ismerjék meg a korszakban született források speciális elemzési-értelmezési szempontjait
-                 osszák meg véleményüket egymással,
-                 szakszókincs bővítése, fogalmi váltás létrejöttének elősegítése
 
Tartalmi követelmények:
-                  Tudja elhelyezni időben és tudja a nemzetközi eseményekkel szinkronban szemlélni a Rákosi-korszakot,
-                  legyen képes bemutatni a rendszer ideologikus meghatározottságát, jellemezni a fontosabb társadalmi csoportok életében beálló változásokat 
 
Tanulási készségek fejlesztése:
-        Aktívan és együttműködően vegyen részt a tanulási folyamatban,        
-        kövesse nyomon saját tanulási folyamatát, tudatosítva, hogy mi az, amit eddig tudott a korszakról és mely pontokon bővült az ismerete, esetleg mely területeken módosult a benne eddig a korszakról élő kép,
-        kritikus és árnyalt képet alkosson a korszakról, melyet legyen képes megfogalmazni és megindokolni társai előtt is.
 
1. tanóra
 
Ráhangolódás – 5 perc
 
A tanár ismerteti az óra témáját: A Rákosi-rendszer periodizációja és a korszak jellegzetességeinek értelmezési lehetőségei
A téma az események többféle nézőpontú közelítésével és értékelésével a megszerzett ismeretek problémaközpontú újragondolását célozza. A munkaforma együttműködésen alapuló, kooperatív, a tanulók 3 fős csoportokat alkotnak.
 
1.       feladat (csoportban) -10 perc
 
A csoportok készítsenek pókhálóábrát a Rákosi-korszak jellemzőiről. Az ábrát 10 olyan kulcsszóval töltsék ki melyet a korszakra leginkább jellemzőnek tartanak. (diktatúra, egypártrendszer, pártállam, tervutasítás, iparosítás, munkásosztály, ÁVH, terror, kollektivizálás, propaganda, személyi kultusz stb…) A csoportok ismertessék válaszaikat, a táblára a 10 leggyakrabban szereplő kifejezés kerüljön fel.
 
Jelentésteremtés
 
1.       feladat (csoportban) -10 perc
Az alábbi szövegek alapján a csoport foglalja rendszerbe, hogy az 1945-ös nemzetgyűlési választásokat követően 1. az MKP milyen eszközökkel semlegesítette a Kisgazdapárt törvényhozásban szerzett többségét („korrekció”), 2. a Kisgazdapárt hogyan próbálta választási eredményeit a végrehajtó hatalom alsóbb szintű intézményrendszerében érvényesíteni („arányosítás”)! A feladatot úgy oldjuk meg, hogy a csoport minden tagja más-más szövegrészletet vizsgál, majd a táblázatot közös megbeszélés alapján töltik ki.
 
A.
A pártharcok kiéleződése szempontjából alighanem nagyobb volt a jelentősége az 1945-ös parlamenti választások kimenetelének. A szavazásra jogosultak körét számottevő mértékben kiterjesztő voksolás hozadékaként megszűnt a törvényhozásban annak a párttriásznak (MKP, SZDP, NPP) a kétharmados többsége, melyet nevezettek az ideiglenesség időszakában magukénak mondhattak. A számarány szerinti erőviszonyok érdemleges átrendeződése azonnal – s ekkor még moszkvai bátorítás nélkül is – arra indította Rákosit, hogy minden lehetséges eszközt felhasználva szerezze vissza az MKP korábbi, jóval kedvezőbb akaratérvényesítési pozícióját. Ezt szolgálta egyfelől a fenti három párt politikai blokkba tömörülése (Baloldali Blokk), másfelől az ún. pártközi tárgyalások és a rendeleti kormányzás kombinációjának intézményesítése. Ez a politikai kombinációsorozat formálisan ugyan nem sértette a rendszer demokratikusnak látszó működési rendjét („arculatát”), mindazonáltal sikeresen fosztotta meg a parlament többségét adó Független Kisgazda Pártot (FKgP) attól, hogy számszerű többségét az érdemi döntésekben akár csak átmenetileg is érvényesíteni tudja. (Gyarmati György: A Rákosi-korszak – másképp szemlélésének – vázlata (1945-1956). www.arkadia.pte.hu)
 
B.
[Az 1945-ös parlamenti választások után] a törvényhozástól eltérően az államélet végrehajtó hatalmi intézményrendszerének alsóbb szintjein – dekoncentrált kormány-alárendeltségű szervek, törvényhatóságok és önkormányzati kulcspozíciók –, a parlamenti választások nyomán is folytatólagosan megőrizték „blokkpárti” dominanciájukat. E pozíciók pártok közötti koncessziója szintén az ideiglenesség idején alakult ki, a parlamenti választások eredményei szerinti „újraosztását” (arányosítás) éppúgy megakadályozták a kommunisták, mint ahogy az önkormányzati választások kiírását is sikeresen szabotálták el. Azokban a diszkrét esetekben pedig, amikor a kisebbségi pozíció felülírásához nem látszott elégségesnek a nyilvános blokkpolitika, a kulisszák mögött mindenkoron segítségére volt az MKP-nak egyfelől a kezdettől kommunista dominanciájú politikai rendőrség, másfelől a SZEB szovjet vezetése.   (Gyarmati György: A Rákosi-korszak – másképp szemlélésének – vázlata (1945-1956). www.arkadia.pte.hu)
 
C.
Az 1947-es országgyűlési választásokat felidézve – a kortörténeti összefoglalók és tankönyvek – mindmáig a „kékcédulás” csalásokat szokták volt hangsúlyozni. Az újabb kutatások viszont feltárták, hogy az ideiglenes névjegyzék-kivonatokkal (kékcédulákkal) történt visszaéléseket sokszorosan meghaladták a választási eljárásban közreműködő belügyi szervek hatósági, adminisztratív csalásai. Az a jól konspirált, a politikai rendőrség (ÁVO) hathatós közreműködésével véghezvitt – és az egész országra kiterjedő – politikai-igazgatási machináció nevezhető adminisztratív csalásnak, melynek következtében közel félmillió polgárt ütöttek el attól, hogy a szavazóurnához egyáltalán eljusson. Tömegességét tekintve ez sokkal inkább befolyásolta a választások kimenetelét és az új parlament összetételét. Az eredményeket kisebb mértékben eltérítő – mintegy hatvanezernyi – „kékcédulázás” amiatt rögzült hangsúlyosabban a későbbi emlékezetben, mivel azonnal lelepleződött. Az 1947. évi országgyűlési választásokat tárgyalva hitelesebben jeleníti meg a történteket a „többszörösen elcsalt választások” formula, semmint a kékcédulák imamalomszerű emlegetése. (Gyarmati György: A Rákosi-korszak – másképp szemlélésének – vázlata (1945-1956). www.arkadia.pte.hu)
 
„Korrekció”
 
„Arányosítás”
 
 
 
 
 
 
Megoldás:


„Korrekció”
„Arányosítás”
- Baloldali Blokk
- pártközi értekezlet
- rendeleti kormányzás
- politikai rendőrség
- a SZEB szovjet vezetése
- többszörösen elcsalt választások
- kormány-alárendeltségű szervek, törvényhatóságok és önkormányzati kulcspozíciók újraosztása
- önkormányzati választások kiírása
 
ellenőrzés – 5 perc
Az elkészült táblázat ellenőrzése szimultán módon: a tanár felszólítja az egyik csoport valamely tanulóját, hogy ossza meg a megoldás egy-egy elemét a többiekkel. A többi csoport figyel, kiegészítést tesz, ha szükséges.
 
Reflektálás
 
1. feladat (egyéni) – 10 perc
A tanulmányrészlet és a táblázat segítségével írjon mindenki önállóan egy 6-8 soros esszét, melyben állást foglal a demokratizálás kontra presztalinizálás kérdésében. A tanulók fele az egyik, másik fele a másik állítás mellett kell érveljen.
Álláspontom szerint az 1945 és 1948 közötti időszak demokratikusnak tekinthető, mert…
Álláspontom szerint az 1945 és 1948 közötti időszak presztalinizációnak tekinthető, mert…
 
A háború utáni első évek felidézése során a korabeli történések jellege kínálja – vagy éppen követeli meg – a „kettős mérce” alkalmazását. Az ország de facto szuverenitáshiánya közepette kiépülő többpárti politikai berendezkedés működését tekintve álkoalíció, a többpártiság álpluralizmus volt. Ezen évek káprázatosan pergő, egymást rohanvást követő belpolitikai fejleményei – a hidegháborút gerjesztő nemzetközi események által kondicionáltan – torkollottak a kommunista hatalomátvételbe. A történések annyiban értelmezhetők a maga idején jórészt a kulisszák mögött zajló presztalinizálás nyomvonalán, hogy ez a céltételezettség – a végkifejlet visszamenőleges bizonyító erején kívül – immár forrásokkal is kellőképpen dokumentálható. Ennek ellenére is fontosak voltak ugyanakkor ugyanezen években azok a társadalom döntő többségét érintő – s a korábbi korszakhoz képest – demokratikus (demokratizáló) változások, amelyek az 1945-ös rendszerváltás részeként intézményesültek, még akkor is, ha ezek az újabb rendszerváltás (1948), a kommunista hatalomátvétel nyomán kérészéletűnek bizonyultak. Ez a kétarcúság – demokratizálás kontra presztalinizálás – együttesen alkotja a koalíciós évek korképét.  
 
A demokrácia reménye  és / vagy  presztalinizálás
 
 
népi szervek
pártpolitikát szolgáló „népi pogromok”
demokratikus választási törvény
és annak közigazgatási-politikai megcsúfolása
1946/I. köztársasági „alaptörvény”
az ezt felülíró 1946/VII. törvény
népbíráskodás
és annak közigazgatási felülbírálata
dunatáji megbékélés
és dunatáji acsarkodás
parlamenti többség
 
és annak kormányrendeletekkel való felülírása, ellehetetlenítése
többpárti, koalíciós kormányzás
egypárti titkosszolgálati megfigyelés
a beiskolázás demokratizálása
az iskolák államosítása
a magántulajdon kiterjesztésének ígérete
és annak mindinkább kiteljesedő megvonása

(Gyarmati György: A Rákosi-korszak – másképp szemlélésének – vázlata (1945-1956) www.arkadia.pte.hu
 
ellenőrzés: - 5 perc
Mindkét álláspont mellett olvastassunk fel 1-1 kisesszét! Ha az idő engedi, vitának is helyet adhatunk.
 
 
 
 
 
2.       tanóra
Ráhangolódás:
Az órán a diktatúra működését, társadalomra- és gondolkodásra gyakorolt hatását foglaljuk össze.
 
1.       feladat (frontális, egyéni munka) – 10 perc
 
A forrás a diktatúra következményeit foglalja össze. (célszerű minden diáknak lemásolni a forrást)
 
„A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének teljes ülése megállapítja, hogy az utóbbi évek folyamán a párt vezetése, élén Rákosi Mátyás elvtárssal, politikai irányvonalában és gyakorlati munkájában komoly hibákat követett el. E hibák kedvezőtlenül hatottak ki a lakosság, s nem utolsó sorban a munkásosztály életszínvonalára, lazították a párt viszonyát a munkásosztállyal, megrontották általában a párt, az állam és a dolgozó tömegek viszonyát, és súlyos nehézségeket okoztak a népgazdaságban.
A legfontosabb hibák a következők voltak:
1. A párt vezetése a túlzottan gyors iparosításra, s különösen a nehézipar túlzottan gyors fejlesztésére vett irányt, nem számolva az ország reális helyzetével és a munkásosztály, a dolgozó nép életszükségleteivel.[…]
2. A párt vezetése elhanyagolta a mezőgazdasági termelést, és túlzottan gyors ütemben folytatta a mezőgazdaság társadalmasítását. […]
3. A párt vezetése elhanyagolta és háttérbe szorította a lakosság életszükségleteinek kielégítését, helytelen gazdaságpolitikája folytán csökkent a dolgozók életszínvonala. […]
A túlzottan gyors ütemű iparosítás, s mindenekelőtt a nehézipar és a honvédelmi ipar túlzottan gyors fejlesztése, valamint a mezőgazdasági termelés fejlesztésének elhanyagolása és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek s az állami gazdaságok fejlesztésének túlzott üteme a lakosság szükségletei kielégítésének elhanyagolásához vezetett. Szerepet játszott abban a fegyveres erőknek a szükségesnél nagyobb mértékű és gyorsabb ütemű fejlesztése, valamint az államapparátus felduzzasztása is. […]
4. Az adminisztratív módszerek elharapódzása, a bírósági és kihágási eljárások túlzottan nagy száma, önkényeskedés a lakossággal szemben.
A párt általános irányvonalában és a gazdaságpolitikában elkövetett hibák nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a dolgozó tömegekkel szemben széles mértékben alkalmaztak és alkalmaznak adminisztratív módszereket, a rendőrség, a bíróságok tömegesen büntetnek, és a hatóságok ridegen bánnak a lakossággal, s gyakoriak az önkényeskedések. […]
Az összes elkövetett hibák és tévedések egyik fő forrása: a kollektív vezetés hiánya, a kollektív vezetés helyettesítése személyi vezetéssel, holott nyilvánvaló, hogy a kommunista pártban a kollektív vezetés az egyedül helyes vezetési módszer. A személyi vezetés személyi kultusszal, és a párt, valamint a népi demokrácia fejlődésére káros vezérkedéssel párosult. Ez a helytelen módszer megakadályozta, hogy a párt politikáját az egész vezetés aktív közreműködésével dolgozzák ki, és megnehezítette az elkövetett hibák gyors felismerését, idejében való kijavítását.”
Az MDP KV 1953. júniusi határozata. 1953. június 28.
 
Kérdések: Miben látja a határozat az elmúlt időszak legfőbb hibáit? Mivel magyarázza a helytelennek ítélt lépéseket? Kit tart a hibák fő felelősének? Milyen konkrét tények igazolják a megfogalmazott kritika jogosságát? Milyen körülmények között született a dokumentum? Mivel egészítenéd ki a torzulások listáját?
 
Jelentésteremtés:
1.       feladat (frontális, egyéni) – 7 perc
 
A kortárs diagnózist vessük össze a történész visszatekintő értékelésével!
A politikatörténeti nézőpontú koridézés közepette is szükséges kitérni a történtek társadalmi kihatásaira, illetve arra, hogy miként reagált a folyamatos átgyúrást és a vegzálások garmadáját elszenvedő társadalom a változó körülményekre. A repressziók számbavétele során – a számottevően gyarapodó új kutatások hozadékát hasznosítva – mód nyílik túllépni azon a korábbi közelítésen, mely jószerével csak az egyeduralkodó párton belüli justizmordokat érintette valamifajta devianciaként, kisiklásként. Az üzemszerű módszerességgel működtetett terrornak az volt a rendszer-specifikus jellemzője, hogy az alávetett társadalom minden rétegéből – és korábban nem ismert kiterjedtségű merítéssel – szedte áldozatait. Ennek képezte részét a kitelepítés számos variánsa, a tömeges rabmunkáltatás, a kulákságon túlmenően a parasztság sokkal szélesebb rétegeit fenyegető és fenyítő justizmordok legkülönbözőbb formaváltozata, s nemkülönben az ún. „klerikális reakciót” – ezen belül elsősorban a katolikus egyházat – érintő meghurcoltatások sokfélesége. Konklúzióként az adódik, hogy a szinte válogatás nélküli tömeges represszió egyre inkább azokat is szembefordította a regnáló uralommal, akiket a rendszer – hirdetett ideológiája szerint – saját bázisaként tartott számon. De itt sem érünk a felsorolás végére, mivel Rákosi önkényuralma az alávetettek szabadlábon hagyott többségét is egyvégtében megsarcolta. Sőt mi több, a háború utáni néhány évben javulást mutató megélhetési-regenerálódási trendet visszájára fordítva tartósította az ínséges életviszonyokat. 1952-53 fordulóján az átlagbér (valorizált értéke) nem érte el a háború előtti utolsó békeév (1938) kétharmadát, s 1956-ba elérkezve is csupán annak 90 százalékához közelített. Azaz, a háború utáni első évek újjáépítési lendületét is figyelembe véve a Rákosi-korszak évtizednyi megélhetési deficitet, regenerálódási moratóriumot erőltetett a társadalom túlnyomó többségére.
(Gyarmati György: A Rákosi-korszak – másképp szemlélésének – vázlata (1945-1956) www.arkadia.pte.hu
 
Kérdések: Kiket tekintett a diktatúra fő ellenségeinek? Miben látja a szerző az elnyomás sajátosságait? Milyen változatai voltak az áldozatok meghurcolásának? Milyen hatással volt a rendszer a társadalom többségére? A szöveg elolvasása után mivel egészítenéd ki az 1953-as kárlistát?
 
2.       feladat (csoportmunka, 3 fős csoportok) – 8 perc
Az alábbi szövegek alapján a csoport foglalja rendszerbe a korszak sajtójának jellegzetességeit a megadott szempontok szerint! A feladatot úgy oldjuk meg, hogy a csoport minden tagja más-más szövegrészletet vizsgál, majd a táblázatot közös megbeszélés alapján tölti ki.
 
Tanári felvezetés: A rendszer önimázsát megjelenítő forrás aRákosi-korszak esetében elsősorban a Szabad Nép. A tradicionálisan sokcsatornás társadalmi nyilvánosság szigorúan ellenőrzött, szűk keretek közé szorítása, s ezen belül a diktatúrát üzemben tartó párt legnagyobb példányszámú napilapjának megkülönböztetett fontossága más hasonló rendszerekben sem ismeretlen. (A Harmadik Birodalomban ilyen volt a Völkischer Beobachter, a Szovjetunióban a Pravda.) (Gyarmati György: A Rákosi-korszak – másképp szemlélésének – vázlata (1945-1956) www.arkadia.pte.hu
 
           
            A.
Magyarországon a Szabad Nép egyszerre volt az MDP vezetésének hivatalos szócsöve, irányt mutatni hivatott népnevelője, papír-agitátora; tananyag és tanítási vezérfonal; emellett – nem csupán a párt tagjai számára – a napi politikai tájékozódás elsődlegesnek szánt iránytűje, a rendszerbe szocializálás megkülönböztetett fontosságúnak tekintett eszköze; mindenhez értő szerepben tetszelgő termelési és termelés-szervezési útmutató; a rendszer hagiográfiai/démonológiai kalendáriuma: nyomatékkal ünnepelve a sajátjának tekintett jeles napokat, szekularizált szentjeinek születési (és halálozási) évfordulóit. (Gyarmati György: A Rákosi-korszak – másképp szemlélésének – vázlata (1945-1956) www.arkadia.pte.hu
 
B.
Egyúttal visszatérően dehonesztáló összefüggésben tűnnek fel lapjain a status quo „antikrisztusai”. Csak a legjellemzőbbeket sorolva: horthyfasizmus (sic!), (neo)nácizmus, klerikális reakció, imperializmus-lakájok, osztályárulók és osztályellenségek, illetve az utóbbin belül mindvégig megkülönböztetett Prügelknabe-réteg, a kulákok. (Gyarmati György: A Rákosi-korszak – másképp szemlélésének – vázlata (1945-1956) www.arkadia.pte.hu
 
C.
A társadalmi munkamegosztás tradicionális területei aktuális csatahelyszínekként említődnek, s cikkei – különösen a hidegháború jégkorszakának tartott periódusban, 1949-1953 között – harcászati tankönyvek nyelvezetét utánzó fronttudósítások. Kezdetben az ipari termelés, illetve a nagyberuházások „frontját” emlegették a leggyakrabban, ahol a párt úgy nyomult előre, mint kés a vajban. Ennél elkeseredettebb összecsapások sejlenek fel az „agrárfront” mellékhadszíntereiről (a begyűjtési, a szövetkezetesítési, illetve a kulákfrontról) közreadott híranyagokban, mivel e téren sokkal kevésbé volt sikeres a kommunista akaratérvényesítés. Egyedül a retirálás hadastyán szinonimája, a „rugalmas elszakadás” hiányzik az agrárfront szótárából, mivel a kudarcot – az állampárti téeszesítés stratégiai vereségét – még sejtetni sem volt szabad. Nemkülönben állandósuló harci terepként jelent meg a kultúrfront vagy – e tárgykörből csak példaként – a pedagógus-front. Az alapvető élelmiszerek beszerezhetősége tekintetében állandósuló hiánygazdaságot, a permanens nélkülözést, illetve a naponkénti többórás sorállást „a közellátás terén megvívandó harc”, illetve „a spekulánsok, árurejtegetők ellen folytatandó lankadatlan küzdelem” nemkülönben militáns nyelvi fordulatai dokumentálták.  (Gyarmati György: A Rákosi-korszak – másképp szemlélésének – vázlata (1945-1956) www.arkadia.pte.hu
 
 
A Szabad Nép funkciói, szerepe
A Szabad Népben megjelenő témák
A Szabad Népben megnevezett ellenségek
A Szabad Nép nyelvezete
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Megoldás:


A Szabad Nép funkciói, szerepe
A Szabad Népben megjelenő témák
A Szabad Népben megnevezett ellenségek
A Szabad Nép nyelvezete
a Párt politikájának magyarázója, közvetítője
nevelés,eligazítás, iránymutatás, szervezés, buzdítás, dicsőítés, ítélkezés, elmarasztalás, kategorizálás, osztályzás, fenyegetés
 
ipari beruházások,
„agrárfront”, szövetkezesítés, kulákok,
„kultúrfront”,
közellátás
 
horthyfasizmus, (neo)nácizmus, klerikális reakció, imperializmus-lakájok, osztályárulók és osztályellenségek,  kulákok, spekulánsok, árurejtegetők
harci, militarista
 
Az elkészült táblázat ellenőrzése szimultán módon: a tanár felszólítja az egyik csoport valamely tanulóját, hogy ossza meg a megoldás egy-egy elemét a többiekkel. A többi csoport figyel, kiegészítést tesz, ha szükséges.
 
3.       feladat (csoportok, 3 fő) – 10 perc
Forráselemzés. A csoport mindegyik tagja kap két forrásrészletet a korabeli Szabad Népből. Párosítsa az elemzett forrás témáit és jellegzetességeit a 2. feladat kategóriáinak megfelelően. Beszéljék meg csoportban a véleményeket. Írják az imént kitöltött táblázat megfelelő részei mellé a cikkek betűjelét! Ezt követően olvassuk fel hangosan mindegyik újságrészletet, majd 6-8 sorban mindenki rögzítse a füzetben benyomásait.
Pl.: Az újságcikkek olvasása olyan érzést keltett bennem, hogy… 
 
A.
Õrizetbe vették egy szabotáló kémbanda tagjait. 1949. november 23.
A Belügyminisztérium sajtóosztálya közli: Illegális határátlépés kísérlet közben elfogták Geiger Imre gépészmérnököt, a Standard Villamossági r.t. vezérigazgatóját, aki kihallgatása során bevallotta, hogy széleskörű kém- és szabotázstevékenységet folytatott. Geiger Imre vallomása és más bizonyítékok alapján az Államvédelmi Hatóság őrizetbe vette Vogeler Róbert amerikai és Sanders Edgar angol állampolgárokat, akik kihallgatásuk során szintén részletes beismerő vallomást tettek a Magyar Népköztársaság ellen régóta folytatott szabotázs-és kémtevékenységükről. Az említetteken kívül a kémszervezet más tagjait is őrizetbe vették.
 
B.
Izzó gyűlölettel szembe dicső Pártunk aljas árulóival! 1949. június 23.
Dolgozók levelei követelik a trockista kémbanda kíméletlen megbüntetését! A belügyminisztérium MDP pártszervezete önkritikát gyakorol Rákosi elvtárshoz írt levelében: „hű és féltő ragaszkodással pártunkhoz, munkásosztályunkhoz és hazánkhoz, izzó gyűlölettel fordulunk szembe az aljas árulókkal: Minden erőnkkel azon leszünk, hogy munkánkkal segítségére legyünk a Pártnak e trockista banda teljes felszámolásában. Pártszervezetünk vezetősége tanult a Rajk belügyminisztersége alatt általunk elkövetett hibákból, az éberség területén elkövetett súlyos mulasztásokból, a megalkuvó politikából, amikor a pártszervezet nem harcolt minden erővel (…) Pártunk hatalmas győzelme nyomán megfogadjuk Rákosi elvtársnak, hogy a belügyminisztériumot Kádár elvtárs közvetlen vezetésével a szocializmust építő dicső Pártunk és dolgozó népünk szilárd bástyájává tesszük!”
 
C.
Jelentés a kohó- és Martin-művek csütörtöki eredményeiről. 1952. május 24.
A diósgyőri nagyolvasztó-mű csütörtökön 126 százalékos kiváló eredményt ért el. A II-es kohó kollektívája 127 százalékos eredménnyel megelőzte a 125 százalékos eredményt elért I-es kohó brigádjait. A legjobb brigád címet Mislóczky Lajos brigádja nyerte el, amely 137,5 százalékra teljesítette a napi tervet.
 
D.
A magyar dolgozó parasztnők ezreit vonjuk be a traktoristák soraiba. 1951. január 10.
Ari Julianna elvtársnő, a túrkevei gépállomás munkaérdemrendes brigádvezetője felszólalásában elmondotta: annak ellenére, hogy a túrkevei gépállomás traktoristanői már 1950 őszén brigádot alakítottak, amely tervét 102 százalékra teljesítette, még mindig vannak, akik huszadrangú kérdésnek tekintik a női traktorosokkal való foglalkozást és új női munkaerők beszervezését. Emiatt többször úgy érezte, hogy elvesztette a kedvét, s le akart mondani a brigádvezetésről. Ekkor olvasta el Pása Angelina, a Szovjetunió legjobb traktorosnője könyvét, amelyből megtanulta: a mi nehézségeink sokkal kisebbek, feladataink sokkal könnyebbek, ezért azokat feltétlenül meg lehet és meg is kell valósítani.
 
E.
A reakció szabotázsa az építőiparban. 1950. március 19.
Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy a fejlődés érdeke megkívánja: a szakszervezeti funkcionáriusok és az építőipari dolgozók a jövőben nagyobb fokú politikai éberséget tanúsítsanak és elszántabb harcot folytassanak az építőiparban meghúzódó reakciós erők, népünk ellenségei ellen. A gyors növekedést kihasználva az építőiparba nem kis számmal szivárogtak be deklasszált burzsoá és reakciós elemek – különösen tisztviselői vonalon. Ha a dolgozók nem éberek – ezek a reakciós elemek bátorságra kapnak és széleskörű aktív szabotázst folytatnak. (…) Az éberség és az ellenséggel szemben folytatott harc a szocialista építés elengedhetetlen feltétele..
 
F.
1951. augusztus 7.
A Belügyminisztérium közli: A Magyar Népköztársaság belső rendjéért felelős hatóságok kitelepítettek Budapestről 21 horthysta minisztert, 25 volt államtitkárt, 190 horthysta tábornokot, 1012 horthysta törzstisztet, 274 régi rendőrtörzstisztet, 88 csendőrtisztet, 812 vezető horthysta államhivatalnokot, 176 gyárost, 157 bankárt, 391 nagykereskedőt, 292 nagybirtokost, 347 kapitalista vállalati igazgatót valamint hozzátartozóikat. A kitelepítettek között volt 9 herceg, 163 gróf, 121 báró, 8 lovag, 195 vitéz.
Ellenőrzés: Állapítsuk meg, hogy a konkrét újságcikkek alátámasztották-e az előző feladatban megfogalmazott általános megállapításokat! A táblázatba kigyűjtött jellemzőknek megfeleltek-e az olvasott cikkek? Néhány diák olvassa fel a füzetben rögzített benyomásait.
 
 
4.       feladat (frontális) – 5 perc
Projektor segítségével vetítsük ki Bán Béla Kónyi elvtárs, a Ganz Villamossági Gyár sztahanovistája (1950) c. alkotását.
Tanári felvezetés: Révai József népművelési miniszter 1949-ben, a szovjet képzőművészeti kiállításon tartott megnyitó beszédében megfogalmazta azokat az irányelveket, melyeket a magyar művészeknek követniük kell, melyek szerint ezek után „…ne Párizsra, hanem Moszkvára vessék vigyázó szemüket…”. Ettől kezdve a kultúrpolitika alapkoncepciója az volt, hogy a képzőművészetnek, illetve minden más művészeti ágnak elsődleges és legfontosabb feladata a politikai tézisek illusztrálása. A bemutatott tézisillusztrációt egy jó képességű, korábban expresszív stílusban dolgozó, az Európai Iskolához tartozó festő készítette. A zsánerképen a szobában az asztal körül beszélget a család. A büszke családjától övezett élmunkás, Kónyi elvtárs éppen felolvassa Szovjetunióban szerzett tapasztalatait, a mellette ülő két férfi, illetve a mögöttük állók, a fehér blúzos fiatal nő és a kék inges munkásfigura, illetve a családfő előtt álló kisgyerek figyelmesen hallgatják. A háttérben a kitárt ablakon keresztül épülő üzemcsarnokot látunk, ezen túl a kompozíció hangsúlyos attribútuma az asztalra helyezett Sztálin-kötet és a falra akasztott Sztálin-portré.
Leírás: C:\Users\user\Desktop\szocreal01.jpg
 
Kérdések: Melyek a kép fő attribútumai? (Sztálin kép, Sztálin könyv, épülő város) Ki van a kép középpontjában? (a kisgyermek, a jövő ígérete) Mi van a perspektíva középpontjában? (Sztálin képe a falon) Milyen hangulatot tükröz a kép? Milyen színek dominálnak?
 
Reflektálás: - 5 perc
1.       feladat (csoportban)
A csoport vegye elő a dupla óra elején készített fürtábráját! Egészítsék ki az összefoglaló óra új elemeivel!
 

 


<< vissza