Cikkek, tanulmányok Források Tananyagok, modultervek Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás

 

 Az athéni demokrácia kialakulása; az athéni demokrácia intézményei, működése

 

Modulterv a gimnáziumok 9. évfolyama számára (2 tanóra)
 
Készítette: Bosnyákné Szűcs Erzsébet
Tartalmi célok:
  • annak a folyamatnak a megismerése, melynek során az athéni demokrácia kialakult,
  • az athéni demokrácia politikai intézményeinek és működésüknek megismerése.
 
Módszertani célok:
  • forrásközpontúság: különböző típusú források (elsődleges és másodlagos; illetve szöveges, képi források, valamint ábrák, táblázatok) használata a tanulási folyamatban,
  • az egyéni, páros, csoportos és frontális munkaformák változatossága, melyek erősítik a tanulói aktivitást, felelősségvállalást, együttműködést, önbizalmat.
 
Tartalmi követelmények:
  • a tanulók értsék a kleiszthenészi „alkotmány” lényegét (a területi elv),
  • a tanulók ismerjék és értsék, hogy miként bővült a politikai jogok gyakorlására jogosult athéni polgárok köre; illetve, hogy miként bővültek, mélyültek jogaik,
  • ismerjék a legfontosabb politikai intézményeket (népgyűlés, ötszázak tanácsa, sztratégoszok, esküdtbíróság, cserépszavazás) és azok működését, feladatait,
  • ismerjenek meg korabeli véleményeket a demokráciáról, s ezek segítségével maguk is fogalmazzák meg saját véleményüket.
 
Tanulási készségek fejlesztése:
  • a tanulók aktív részvétele a tanulási folyamatban,
  • az együttműködés gyakorlása, erősítése a páros és a csoportmunkákban,
  • különböző típusú források értelmezése, információgyűjtés forrásokból, és azokból következtetések megfogalmazása,
  • a szerzett információk birtokában a történelmi események, történelmi személyek értékelése.
 
Ráhangolódás (5 perc)
1. feladat Ismételjük közösen a fürtábra segítségével Athén archaikus kori történelmének már megismert sajátosságait, eseményeit!
 
 
2. feladat
A mai órán az athéni demokrácia kialakulásával ismerkedünk meg. Előtte fogalmazzátok meg írásban, hogy mit tudtok a szó tartalmáról! Az összetett szó két eleme a démosz (köznép) és a kratosz(erő, hatalom).
 
Jelentésteremtés (35 perc)
1. feladat
A következőkben 4 fős csoportokban dolgoztok. Minden csoport azonos forrásokat és kérdéseket kap. A cél, hogy a források és kérdések segítségével megismerjétek, hogy miként alakult ki az athéni demokrácia, s hogyan működött. Munkátok eredményéről készítsetek gondolkodástérképet csomagoló papírra!
 
Tanári kalauz:
A következő munkaszakaszokban dolgozzatok!
1. A csoporton belül, egymás közt osszátok meg az I. és II. számú forrást, illetve forráscsoportot!
2. Ezután a 2-2 fő a kérdések segítségével dolgozza fel azt forrást, illetve forráscsoportot, amelynek a megosztás nyomán a felelőse lett! Kezdjétek meg a gondolkodástérkép elkészítését!
3. A párok mutassák be egymásnak a forrásokból szerzett ismereteiket!
4. A III. forráscsoportot közösen tanulmányozzátok, és közösen válaszoljátok meg a kérdéseket! Fejezzétek be a gondolkodástérképet!
 
I. Kleiszthenész új alapokra helyezi az athéni államszervezet működését
Az előkelő származású KleiszthenészKr.e. 508-ban, a türanniszmegszüntetése után, olyan helyzetbenkapott megbízást reformok kidolgozására, amikor különböző arisztokrata csoportok versengtek a hatalomért. Õ teljesen új alapokra helyezte az államszervezet működését, mellyel megteremtette a demokrácia alapjait. A származási, illetve vagyoni alapú társadalmi felosztást a területi jellegűvel egészítette ki, a területi felosztás elsőbbségével. Attikát három részre osztotta: Athén városára, a tengermellékre és a középső/ belső területre. Ezek mindegyikét további 10 részre osztotta, majd ebből a 30 részből 10 mesterségesen kialakított phülét hozott létre. Az új phülék mindegyikébe a városi, a belső és a tengermelléki részek egy-egy, egymással területileg nem érintkező részét kapcsolta össze. Az új típusú phülék politikai jelentősége a következőkben foglalható össze.  Egyrészt a korábbi származási, rokonsági kapcsolatokat a közügyek terén szétszakította, csökkentette a polisz-közösséghez tartozás vérségi feltételét a területhez tartozás feltételének javára. Másrészt az Attika belső területén élő nagybirtokosok és parasztok kisebbségbe kerültek a 7. századtól egyre vagyonosabb, erősebb kereskedőkkel és iparosokkal szemben.
A katonai és politikai szervezet alapja a 10 új, területi alapú phülé lett. Az egyes phülék által kiállított csapatok élére 1-1, azaz összesen 10 sztratégoszt választottak, ezzel viszont a katonai vezetést ellátó archón jelentősége csökkent. A phülék gondoskodtak háborúk esetén a sorozásokról, hajóépítésekről, a hajók felszereléséről és legénységgel való ellátásáról.
A 400-ak tanácsát felváltotta az 500-ak tanácsával, melyben minden phülét 50-50 polgár képviselt vagyoni osztálytól függetlenül. Megbízatásuk egy évre szólt, de a valóságban a hivatali év egy tizedében jelentett a tagság tényleges feladatot egy-egy phülé tagjai számára. Naponta választottak maguk közül elöljárót.
A 4 ősi, származáson alapuló phülé ezután csak vallási funkciókat töltött be. A vagyon szerinti osztályozás megmaradt, de ennek csak a legfontosabb tisztségekre (sztratégoszok, archónok, kincstárnokok) való választásnál volt jelentősége. Ezekre ugyanis csak az első osztályból lehetett jelöltet állítani.
 
  • Mi az új az államszervezet működésében Kleiszthenész reformjai után?
  • Az állam új típusú működése azt jelentette-e, hogy a működés régi elemei teljesen megszűntek? Vajon miért? Véleményeteket indokoljátok!
  • Az új phülék milyen szerepet játszottak az állam működésében?
  • Milyen céllal vezette be az újításokat Kleiszthenész?
 
II. A cserépszavazás
Az újfajta polisz-közösség a cserépszavazás(az osztrakiszmosz) bevezetésével kívánta megakadályozni, hogy megszerzett jogait bárki megszüntesse. Bevezetését egyes kutatók Kleiszthenészhez kötik, míg más kutatók szerint valószínűbb, hogy később, a Kr.e. 5. század elején vezetik csak be. Akkor alkalmazták, ha a népgyűlés többsége úgy látta, hogy reális veszélye van annak, hogy valaki türannisz létrehozására törekszik, azaz első lépésben évente arról döntött a népgyűlés, hogy szükség van-e cserépszavazásra.
 
„ A szavazás, hogy röviden összefoglaljuk, a következőképpen folyt le. Mindenki vett egy osztrakont (cserépdarabot), ráírta, kit akar a városból eltávolítani, és az agorán odavitte egy palánkkal körülkerített helyre. Az archónok először is megszámlálták a szavazatokat, mert ha kevesebben szavaztak hatezernél, az osztrakiszmos nem volt érvényes. Azután a szavazatokat nevek szerint külön-külön csomókba rakták, majd hírnök adta tudtul a népnek, hogy kire esett a legtöbb szavazat, s azt vagyonának meghagyásával tíz évre száműzték.”
(Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok)
 
„… őrültség babszem-sorsolással választani az állam vezetőit, amikor sem a kormányost, sem az ácsot, sem a fuvolást, sem más hasonló mesterembert nem akarna senki babszemekkel kiválasztani, noha az ilyenekben jóval kisebb kárt okoznak az elkövetett tévedések, mint az államügyekben.” (Szókratész)
 
Elgondolkodtató, hogy a régészeti kutatások során nagyszámú, azonos kézírásokkal készített, azaz minden bizonnyal előre gyártott cserepeket is találtak. Az eljárást közel egy évszázadig használták, kb. 13-14 alkalommal. Az Athénból így eltávolítottak ismert, komoly befolyással rendelkező politikusok voltak, akik azonban nem törekedtek türannisz létrehozására.
 
 
Fennmaradt osztrakonok (cserépdarabok) Athén híres politikusainak nevével
 
A sorsolásnál használt szerkezet maradványa.Az oldalsó csövön fekete és fehér golyókat (babszemeket) gurítottak le. A hasítékokban helyezték el a sorsoláson résztvevők azonosító lapját.
  • Milyen lépésekben folyt a cserépszavazás?
  • Mi a véleményetek a cserépszavazásról: az eljárás módjáról, a meghirdetett cél és a tényleges gyakorlat közti eltérés hátteréről?
  • Kik tarthattak főként alkalmazásától?
 
III. Az athéni állam működése Kleiszthenész reformjai után


A legfontosabb testületek 

Ekklészia / népgyűlés
Athén valamennyi felnőtt, 20. évét betöltött férfi polgára a tagja, azaz ők vehettek részt munkájában. Megvitatta és eldöntötte a közösség belső ügyeivel kapcsolatos ügyeket, a külpolitikai kérdéseket (háború és béke; szövetségkötés); választotta, illetve sorsolta, majd beszámoltatta a tisztségviselőket, hazaárulási ügyekben ítélkezett. Itt került sor az osztrakiszmoszra is. Évente kb. 40-szer ülésezett. A régészeti kutatások szerint az athéni népgyűlés színhelyén, a Pnüxön mindössze 6500 férőhely volt a Kr.e. 5. században, miközben a polgárok száma 30 – 40 000 körülüli volt.

Bulé / ötszázak tanácsa
Tagjai a 30. életévüket betöltő polgárok közül kerültek ki. A népgyűlés elé kerülő valamennyi javaslatot ez készítette elő. Továbbá ez ellenőrizte a tisztviselőket, az állami kiadásokat, felügyelte az állami ünnepeket, a hajózási ügyeket és a középítkezéseket, azaz irányította a mindennapi életet. Hazaárulási ügyekben a vádat képviselte a népgyűlés előtt.

Héliaia / esküdtbíróság
Kisebb testületei tárgyalták a legtöbb ügyet, kivéve hazaárulás és emberölés. A peres felek magukat képviselték.

Areioszpagosz
Tagjai a legtekintélyesebb, korábban archóni hivatalt viselő arisztokraták. A legfontosabb ügyekben hosszú ideig ez a testület látta el a bírói feladatot. Az esküdtbíráskodás bevezetése után az emberölési ügyekben bíráskodott. Kr.e. 462-től azonban az Areioszpagosz szerepét csökkentették, már csak családjogi viták tartoztak hatáskörébe.
 
A tisztségviselők
Választással kerültek hivatalukba mindvégig a sztratégoszok és a kincstárnokok (ők saját vagyonukkal feleltek az esetleges hivatali visszaéléseikért). A választók a polgárjoggal rendelkezők voltak. A választhatók körét a vagyoni cenzus kötöttsége határozta meg. A hosszú ideig legfőbb tisztségviselőknek számító archónokat Kr. e. 487-től már nem választották, hanem sorsolták, 457-től már a harmadik osztály tagjai közül is. A sorsolásnak is nagy volt a szerepe a tisztségviselők egyre nagyobb részének, illetve a testületek tagjainak kiválasztásában. A sorsolt tisztségek értéke, megbecsültsége gyorsan csökkent, viszont határozottan nőtt a választással betöltött hivatal becsülete. A legnagyobb tekintélye a sztratégoszoknak volt, mert ráadásul ezt a tisztséget többször (ahányszor csak megválasztották) is be lehetett tölteni, míg a többit egyszer, legfeljebb kétszer.
 
  • Milyen államhatalmi feladatot látnak el elsődlegesen a kék, a sárga és a zöld színnel jelölt testületek, illetve tisztségviselők?                                 
  • Vajon miért volt elegendő a népgyűlés helyszínén a kb. 6500 férőhely?
  • Miért alkalmazták egyre szélesebb körben a sorsolást? Nektek mi a véleményetek róla?
  • Vajon mi akadályozhatta a polgárokat, hogy a sorsolással elnyert tisztségeket valóban be is töltsék?
  • Vajon miért nem alkalmazzák a mai demokráciákban a közhivatalok sorsolással való betöltését?
 
2. Közzététel, megbeszélés
A csoportok mindegyike kihelyezi a csomagoló papírra készített munkáját. A megbeszélés módja többféle lehet. Pl. a gondolkodástérkép egy-egy részét egy-egy csoport (önkéntes jelentkezés vagy sorsolás, esetleg tanári felkérés alapján) mutatja be, a többiek kérdeznek, kiegészítenek.
 
Reflektálás (5 perc)
1. feladat: Az órán tanultak alapján egészítsd ki, amit az óra elején a demokrácia szó tartalmáról írtál! (Később fogjuk közösen megbeszélni.)
2. feladat: Írj ötsorost Kleiszthenészről vagy az általa kialakított államszervezetről!
 
 
A klasszikus athéni demokrácia a Kr.e. 5. században
2. óra (de nem az előzőt követi, mert közbeékelődik a görög-perzsa háborúk témája)
 
Ráhangolódás
Feladat: Beszéljük meg a (kivetített) fürtábra szempontjaihoz tartozó tartalmakat! (5 perc)
 
 
Jelentésteremtés
 
  1. feladat: Az ábra segítségével gyűjtsétek össze, hogy a demokrácia működésében milyen változások történtek a Kr.e. V. században! (egyéni munka, majd megbeszélés) (5 perc)
 
 

  • Mi változott a politikai rendszer működésében Kleiszthenész reformjai óta?
  • Mi a jelentősége ezeknek a változásoknak?
  • Lehet-e kapcsolat a változások és a perzsák ellen vívott háborúk között? Érvelj véleményed mellett?
 
2. feladat: Nézzük meg a napidíj bevezetését lehetővé tevő állami költségvetés bevételi és kiadási oldalait! (egyéni munka, majd megbeszélés) (5 perc)
 
Az athéni állam
bevételei
kiadásai
  • Vámok
  • Bírságok
  • Felszabadított rabszolgák adója
  • Metoikoszok adója
  • Bányák jövedelme
  • Déloszi szövetség kincstára
  • Leiturgia: a gazdagok kötelező hozzájárulása a közkiadásokhoz, pl. hadihajó felszerelése, színházi előadás költségeinek viselése
  • Napidíj az esküdtbíróságok és a tanács tagjainak (a népgyűlési részvételért csak Kr.e. 430 körültől)
  • Tisztviselőknek ún. étkezési hozzájárulás
  • Katonáknak fizetett zsold
  • Közmunkák munkadíja
  • Hadiárvák ellátása
  • Hadirokkantak ellátása
  • A színházlátogatásokért kifizetett díjak
 
  • Mi tette lehetővé a napidíj bevezetését?
  • Kik azok, akik nem fizettek adót? Miért nem?
  • Miért fizetett az állam a színházlátogatásért?
 
Tanári közlés, magyarázat 
A klasszikus athéni demokrácia a maga teljességében a Kr.e. V. század közepére alakult ki, s alig több mint fél évszázadig (Kr.e. 462-404) létezett, bár a demokratikus berendezkedés fő elemei még a 4. században is működtek. A Kr.e. 462 utáni évtizedeket Athén akkori legtekintélyesebb, legbefolyásosabb politikusa nyomán Periklész korának is nevezik.
 
3. feladat: A demokrácia fogalmának megbeszélése (5 perc)
Szó szerinti jelentés?
Tartalmi jelentés?
Tartalmi jelentésének meghatározásához a következő szempontokat vegyétek figyelembe!
  • Kik rendelkeztek politikai jogokkal (részvétel a döntéshozatalban, a döntések végrehajtásának ellenőrzésében)?
  • Hogyan tették lehetővé Athénban, hogy a politikai jogokkal rendelkezők élni is tudjanak jogaikkal?
  • A politikai jogokkal rendelkezők hogyan, milyen módon fejezhették ki szándékukat, akaratukat?
 
4. Korabeli vélemények Periklészről, és a demokráciáról (20 perc)
Ezután 3-4 fős csoportokban folytatódik a munka.
A csoportok fele Periklésszel kapcsolatos forrásokat dolgoz fel, másik fele a demokráciáról szóló ókori véleményeket.
 
I. A korszak neves történelmi személyisége: Periklész
Periklész (kb. Kr.e. 495-429) katonacsaládban nevelkedett, apja hadvezérként a perzsák legyőzője a Mükalé-hegyfoknál. Kr.e. 472-ben a nyertes drámai előadás, Aiszkhülosz A perzsák című darabjának védnöke volt. Komolyan politizálni egy évtized múlva kezdett, támogatta az Areioszpagosz hatalmának csökkentését. Õ vezette be a napidíjat. Népszerű politikus volt, 15-ször nyerte el a sztratégoszi tisztséget.  Komoly szerepet játszott Athén nagyhatalmi pozíciójának kiépítésében, a perzsákkal való békekötésben, Athén nagyszabású középítkezéseiben. Életét a peloponnészoszi háború (lásd később!) során a városban kitört járvány oltotta ki.
Az ókori Athénban nem léteztek politikai pártok. Látszólag mindenki magát képviselte a választásokon, valójában a politikai baráti körök propagandája és a közvélemény alakította az eredményeket. Ahhoz, hogy valaki a 30-40 000 athéni polgár között vezető szerepet játszhasson, bizonyos feltételnek kellett megfelelnie. Előkelő és gazdag családból kellett származnia, bőkezűségével meg kellett nyernie nemzetsége tagjait. Hasonlóan előkelő és gazdag családból kellett nősülnie, s meg kellett nyernie felesége rokonságának támogatását is. Be kellett lépnie valamelyik befolyásos politikai-baráti körbe, amelynek tagjai egymást támogatták mind a politikában, mind a hétköznapi életben. Ha valaki még szónoki képességgel is rendelkezett, számíthatott a politikai sikerre. A démosz rokonszenvének megnyerése sok pénzbe került. Periklész nem volt nagyon gazdag, ő viszont sokak támogatását megszerezte azzal, hogy keresztülvitte a napidíj bevezetését az esküdtbíróság és az ötszázak tanácsa tagjai számára, továbbá a színházi előadások látogatásáért.
Periklész neve összeforrt a perzsák lerombolta Athén újjáépítésével is. Ekkor épültek az Akropolisz ma is látható épületei.
 
„Thuküdidész […] a „kiválók és előkelők” közé tartozott, és hosszú időn keresztül Periklész politikai ellenfele volt. Arkhidamosz spártai király egyszer megkérdezte Thuküdidésztől, hogy ki a jobb birkózó kettőjük közül, ő-e vagy Periklész. Thuküdidész így válaszolt a kérdésre: „Ha birkózás közben földhöz vágom, akkor is ő marad felül. Bebizonyítja, hogy nem fektettem két vállra, és elhiteti azokkal is, akik a birkózást végignézték.”
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok – Periklész
Periklész melyik politikusi tulajdonságát szemlélteti a részlet?
 
„A Periklész által emelt templomok és középületek pompája önmagában is bizonyítja, hogy nem üres szóbeszéd Görögország egykori mesébe illő hatalma és gazdagsága: ez szerezte a legtöbb örömet az athéniaknak, ez ragadta meg leginkább a népeket, mégis ezt az intézkedését ócsárolták és rágalmazták a népgyűléseken a legjobban. Azt kiáltozták, hogy a nép rossz hírbe kerül, mert Déloszból elhozatta és saját céljaira használta fel a görögök közös kincsét. […] A görögökön súlyos sérelem esett – így szóltak -, és nyilván zsarnoki tettnek kell minősíteniük, amikor azt látják, hogy mi, athéniak, a tőlük háborús célokra kicsikart pénzeken, miként drágakövekkel teleaggatott hiú nőszemélyt, saját városunkat cicomázzuk és ékesítjük fel szobrokkal és sok ezer talentumba kerülő templomokkal.
Periklész felvilágosította a népet, hogy ezekkel a pénzekkel nem kell elszámolniuk a szövetségeseknek, hiszen ők harcolnak helyettük, és ők tartják távol a barbárokat. A szövetségesek egyetlen lovat, hajót vagy katonát sem adtak nekik, csak pénzt; a pénz pedig nem azé, aki adja, hanem aki kapja, feltéve, hogy elvégzi azt, amiért kapta. Minthogy pedig a város bőven el van látva a hadviseléshez szükséges dolgokkal, a felesleget olyasvalamire kell fordítani, amiből a városra örök dicsőség származik. A mostani nemzedék jólétben élhet, hiszen ezáltal mindenféle kereseti lehetőségek nyílnak számukra. A különféle szükségletek különböző mesterségeket hívnak életre, munkát adnak minden kézművesnek, és keresethez jut szinte az egész város, amely így nemcsak lakosait táplálja, hanem önmagát is szépíti.”
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok – Periklész
Miért érte kritika Periklészt az általa irányított athéni középítkezésekkel kapcsolatban?
Milyen érvekkel szerelte le a bírálatot? Neked mi a véleményed Periklész érveiről?
 
„Periklész tekintélyének titka elismert erkölcsi és szellemi fölényében rejlett, továbbá abban, hogy a legteljesebb mértékben megvesztegethetetlennek bizonyult, s bár a tömeget szabadsága korlátozása nélkül kormányozta, nem a tömeg irányította őt, s mivel hatalmát nem törvénytelen eszközökkel szerezte, szavaival sosem igyekezett a népnek hízelegni, hanem, mivel elég tekintélye volt, olykor indulatosan szembeszállt véleményével. […] Periklész idejében ugyan demokrácia jött létre, valójában azonban az első polgár uralma. Utódai azonban, akik tekintély dolgában közelebb álltak egymáshoz, s arra törekedtek, hogy megszerezzék az első helyet, kezdték a tömeg kedvét keresni, s az államügyeket ennek a tetszése szerint intézték.” (Thuküdidész: A peloponnészoszi háború)
Milyen különbséget lát a szerző Periklész és a halála után Athénban vezető szerepet játszó politikusok között? Mi a véleménye Thuküdidésznek a döntéseket hozó vagy azt szentesítő tömegről?
 
  • Az ismertető szöveg és az ókori források alapján gyűjtsétek össze, hogy mi mindennek köszönhette Periklész politikai tekintélyét, hatalmát!
  • Írjatok az szövegekből kigyűjtött információk segítségével egy kb. ½ oldalas esszét Ilyennek látjuk Periklészt, a politikust címmel!
  • Írjatok ötsoros verset Periklészről!
(Csomagoló papírra dolgozzatok!)
 
II. Kortárs vélemények a demokráciáról
 
„Olyan alkotmánnyal élünk, amely nem igazodik szomszédaink törvényei után. S inkább mi magunk szolgálunk például, mintsem, hogy utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre, hanem a többségre támaszkodik, demokrácia. Törvényeink szerint, a személyes ügyeket tekintve, mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság ér többet, és ha valaki olyasvalamire képes, ami a város javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadság szellemében intézzük közügyeinket […] azt azonban, amit az állam parancsol, elsősorban tiszteletből nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen az élen állnak, és a törvényeknek, különösképpen azoknak, amelyek az igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár íratlanok, megsértésüket gyalázatnak tekintik.
Ugyanígy, ami a nevelést illeti, ellenfeleink már ifjúkoruktól fáradságos gyakorlatokkal törekszenek a férfias keménységre, mi pedig, bár életmódunk szabadabb, semmivel sem vagyunk kevésbé eltökéltek, mikor ugyanolyan veszedelmekkel szembeszállunk. Bizonyítja ezt, hogy a spártaiak sohasem egyedül, hanem mindig valamilyen szövetségesükkel együtt vezetnek háborút a mi földünk ellen, mi viszont, ha valamelyik szomszédunk földjére támadunk, idegen területen és az otthonukat védelmezők felett csaknem mindig győzelmet aratunk […]
Szeretjük a szépet – mértékletességgel, és szeretjük a bölcsességet elpuhultság nélkül. A gazdagságot inkább idején való tettek végrehajtására, mint semmittevő nagyzolásra használjuk. A szegénység megvallását nem tartjuk szégyennek, sokkal szégyenletesebbnek azt, ha valaki nem igyekszik munkájával kikerülni belőle.”
Thuküdidész: A peloponnészoszi háború (Periklész beszéde a háborúban elesettek temetésén)
Gyűjtsd össze, hogy a demokrácia milyen értékeiről szól Periklész?
Miért választotta ezt a témát a halottak tiszteletére rendezett szertartáson?
Mi lehet a  magyarázata annak, hogy Periklész a demokráciáról mint tökéletes államberendezkedésről szól?
 
„Hogyan is tehetne jót az államnak az egyeduralom, ha az uralkodó azt csinál, amit akar, és senkinek nem tartozik felelősséggel? Ekkora hatalom a világ legkiválóbb emberét is eltorzítaná.[…] Ha viszont a nép uralkodik, annak már a neve is szép: jogegyenlőség. Aztán meg a nép sosem ragadtatja el magát annyira, mint egy egyeduralkodó. A hivatalokat sorsolással osztják el, viselésük felelősséggel jár, és minden ügyben a közösség dönt, együtt.”[…] „Amit Otanész az egyeduralom eltörléséről mondott, azt magam is helyeslem. De nem a legjobb tanácsot adta, amikor azt javasolta, hogy bízzuk a tömegre a hatalmat. Mert a hitvány néptömeg ostoba és felfuvalkodott. Márpedig tűrhetetlen volna, ha éppen csak megszabadulva az egyeduralkodó féktelenségétől, a tömeg féktelenségének esnénk áldozatul. Mert, ha a zsarnok tesz valamit, azt legalább megfontolja, a tömeg azonban nem képes fontolgatni. Hogyan is volna megfontolt, aki tanulatlan, aki nem tudja, mi a szép és mi az illő […] Válasszák a népuralmat azok, akik rosszat akarnak a perzsáknak, mi azonban válasszunk egy testületet a legkiválóbbakból, és azokra bízzuk rá a hatalmat. Bizonyára mi is köztük leszünk: a legkiválóbb embereknek a tanácsa is a legkiválóbb.” Így hangzott Megabüzosz indítványa. Harmadiknak Dareiosz mondta el a véleményét, a következő szavakkal.
„Én azt gondolom, hogy Megabüzosz jól beszélt a népről, de nem jól az oligarchiáról. Mert tegyük fel, hogy a három lehetőség, a népuralom, az oligarchia és a monarchia a maga legtökéletesebb formájában megvalósul. Szerintem ekkor az utóbbi jobb a másik kettőnél. Mert a legkiválóbb embernél semmi nem lehet jobb. Nagyszerű képességei segítségével hibátlanul uralkodna a néptömegeken […] Az oligarchiában viszont sokan használják a képességeiket a közjó érdekében, és heves viszályok támadhatnak köztük, mert mindegyik első akar lenni, és a maga elgondolását akarja megvalósítani. Így aztán ellenségeskedni kezdenek, ami pártoskodáshoz vezet, a pártoskodásból pedig előbb-utóbb vérontás lesz. A vérontás után aztán visszatérnek az egyeduralomhoz, amely, íme, a legjobb.”
(Hérodotosz: A görög-perzsa háború / hét perzsa előkelő vitája a választandó államberendezkedésről)
Milyen lehetséges államberendezkedésekről beszélgetnek a perzsa előkelők? Mivel érvelnek az egyes javaslattevők, s milyen érvekkel utasítják el a többiek javaslatát? Az egyes államberendezkedésekhez köthető érveket és ellenérveket foglaljátok táblázatba!
Nektek mi a véleményetek? Érveljetek a véleményetek mellett! Ha eltérő a véleményetek, azt is fogalmazzátok meg! (A táblázatot csomagolópapírra készítsétek el!)
 
A csoportmunkák eredményeinek közzététele, megbeszélése
 
Reflektálás (5 perc)
Az eddig tanultak és az alábbi adatok tükrében miért tekinthetjük a modern demokráciák ősének az athénit?
 
 
 
Házi feladatként adható források, melyek differenciálásra is lehetőséget adnak, mivel nehézségi fokuk eltérő:
 
„Szokás szerint azt a monarchiát, amely a közérdekre tekintettel van, királyságnak, azt a kormányzatot, amely keveseknek, de egynél többnek adja a hatalmat, arisztokráciának nevezzük (akár azért, mert itt legjobbak uralkodnak, akár mert benne minden úgy történik, amint a városállam és annak tagjai szempontjából a legjobb); végre mikor a nép gyakorolja az államhatalmat a közjó érdekében, azt valamennyi alkotmány közös nevével politeiának nevezzük. (S ez rendjén is van, mivel lehetséges, hogy egy vagy néhány ember erényeivel kitűnik; de ha számuk nagyobb, ez már nehéz annak, aki az erény szempontjából a tökéletességet akarja elérni, s még leginkább a harciasságtól várhatjuk ezt, mert hiszen ez szokott a tömegben megnyilvánulni; ezért az ilyen alkotmányban a legfőbb hatalmat a harcosok gyakorolják, s mindazok részesülnek benne, akiknek kezében fegyver van.) Az említett alkotmányok korcs alakjai pedig: a királyságé a türannisz (zsarnokság), az arisztokráciáé az oligarchia, és a politeiáé a demokrácia. A türannisz olyan monarchia, mely csak az egyeduralkodó érdekéért van, míg az oligarchia a vagyonosok, a demokrácia pedig a vagyontalanok érdekéért: a közösség érdekéhez egyikük sem igazodik.”
(Arisztotelész: Politika)
Milyen szempontok szerint csoportosítja Arisztotelész a poliszok különféle államszervezeti berendezkedését?  Rögzítsd táblázatba a csoportosítását vagy készíts róla fürtábrát!
 
„Egyik fajtája tehát a demokráciának a következő: a vezető tisztségek cenzushoz vannak kötve, ez azonban alacsony, s aki ezt megszerzi, az a kormányzásban részt vehet, aki elveszti, az nem vehet részt; egy másik formája a demokráciának, mikor mindenki, akinek polgársága nem vonható kétségbe, részt vesz az államügyek intézésében, de a hatalom a törvényé; megint más formája, az, mikor mindenki, aki polgár, jogosult a vezető tisztségekre, a hatalom azonban itt is a törvényé. Ismét más fajtájú demokrácia az, amely egyébként olyan, mint az előbbiek, de a hatalom birtokosa a nép, nem pedig a törvény. Más szóval ez az, mikor mindenben a népszavazás dönt, nem pedig a törvény. Ezt a helyzetet a demagógok* teremtik meg. Egy oly demokratikus államban, mely a törvényen nyugszik, nem támadhat népvezér, mert ott a polgárok legjelesebbjei foglalják el az első helyeket; ahol azonban nem a törvény az uralkodó, ott felbukkannak a népvezérek. Mintegy egyeduralkodóvá válik a köznép, sok egyes emberből tevődve össze, a tömeg nem egyenként, hanem együttesen gyakorolja a hatalmat. Az azonban nem egészen világos, hogy Homérosz milyen tömeguralomra gondol, amikor ezt károsnak nevezi: vajon ilyenre-e, vagy pedig arra, mikor többen kormányoznak, de mindenki a maga feje szerint. Az ilyen gondolkozású nép, mint afféle egyeduralkodó, kizárólagos hatalomra törekszik, mert nem áll a törvény alatt, despotává lesz, s így a hízelgők tesznek szert tekintélyre; olyan is ez a demokrácia, mint a monarchikus formák közt a türannisz. Ezért az erkölcse is ilyen: mindkettő zsarnokoskodik a jobbak felett; a népszavazás itt ugyanaz, mint amott a parancs, a népvezér és a hízelgő udvaronc is megfelel egymásnak. A legnagyobb hatalmuk ezeknek van, a hízelgő udvaroncnak a türannosz, a népvezérnek az ilyen néptömeg felett. Õk az okai annak, hogy mindenben a népszavazás az uralkodó és nem a törvény, mert mindent a nép elé terjesztenek, hatalmuk onnan ered, hogy a nép maga dönt mindenben, a nép véleményének pedig ők az irányítói, mivel a tömeg bízik bennük. Még akik a vezető tisztviselőket fogják perbe, azok is hangoztatják, hogy a nép dönt, ez meg szíves-örömest fogadja a hozzá való fellebbezést, s így minden vezető tisztség tekintélye elvész. Nagyon igaza lehet annak, aki az ilyenfajta demokráciát ócsárolja s nem is tartja igazi alkotmánynak: nem is alkotmány az, amelyben nem a törvény az úr. A törvénynek mindenen uralkodnia kell, az egyes esetekben aztán a vezetők döntenek: az én véleményem szerint ez az alkotmányos kormányzás. E szerint bár a demokrácia a lehetséges alkotmányok egyike, világos, hogy az, ahol mindent népszavazással döntenek el, tulajdonképpen nem is demokrácia, mert a népszavazás sohasem lehet általános érvényű.” (Arisztotelész: Politika)
A demokrácia milyen típusait különbözteti meg Arisztotelész?
Mi Arisztotelész véleménye a népvezérről, illetve a népvezér és a tömeg kapcsolatáról?
Mit tart alkotmányos kormányzásnak a szerző? Mi a véleménye a népszavazásról?
Arisztotelész szövege a demokrácia és minden más politikai / kormányzási rendszer megítélésének egy fontos feltételére világít rá. Mitől függ szerinte, hogy egy politikai rendszer jó vagy rossz?
Nézz utána, hogy mit jelent ma az alkotmány! Miben különbözik az alkotmány kifejezés arisztotelészi értelme, jelentése mai értelemben használt jelentéstől?
 
 
Az ötsoros készítésének szabályai:
 
A téma egyszavas leírása / általában főnév
-----------
Két melléknév
----------    ----------
Három ige vagy igenév
-----------    -----------    -----------
Négyszavas kifejtés a témával kapcsolatos érzésekről, gondolatokról
-----------    -----------     ------------    ----------
Az első sor egyszavas szinonimája / a lényeg kifejezése
------------
 

 


<< vissza