Cikkek, tanulmányok Források Tananyagok, modultervek Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás

 A konzervativizmus

Óraterv a gimnáziumok 11. évfolyama számára 
Készítette: Bosnyákné Szűcs Erzsébet
 
Tartalmi célok:
  • a XIX. század elején kialakult ideológiák közül a konzervativizmus megismerése,
  • azoknak a történelmi körülményeknek felismerése, melyek a konzervativizmus jellemzőinek kialakulásában, eszmerendszerré válásában meghatározó szerepet játszottak.
Módszertani célok:
  • forrásközpontúság: a téma feldolgozása, megismerése elsődleges és másodlagos írott források segítségével,
  • a téma feldolgozása interaktív és reflektív technikákkal.
Tartalmi követelmények:
A tanulók a következő kérdésekre keressék a választ!
  • Melyek az alapértékei ezen eszmerendszernek?
  • Miként vélekedik az emberről?
  • Mit gondol az államhatalomról?
  • Miként ítéli meg a társadalmi, politikai változtatások lehetőségét?
  • Milyen politikai eszmékkel és történelmi eseményekkel szemben fogalmazza meg saját gondolatrendszerét?
Tanulási készségek fejlesztése:
  • minden tanuló aktívan vegyen részt a tanulási folyamatban,
  • a tanulók gyakorolják a források értelmezését, a lényegkiemelést írott forrásokból és azokból következtetések megfogalmazását,
  • legyenek képesek összefüggések felismerésére,
  • igényesen fogalmazzák meg gondolataikat.
 
Ráhangolódás (10 perc)
 
Tanári közlés / témamegjelölés:
Folytatjuk a XVIII. század végén, XIX. század elején kialakuló ideológiák megismerését. Ma a konzervativizmussal ismerkedünk.
1. Feladat: ismétlés páros munkában
Idézzétek fel a liberalizmusról tanultakat a pókhálóábrán megjelenített kérdésekre adott feleleteitekkel! Válaszaitokat rögzítsétek úgy, hogy alakítsátok át az ábrát fürtábrává vagy gondolkodástérképpé!
 
 
Tanári közlés:
A mai órán elsődleges és másodlagos szöveges források segítségével ismerhetitek meg konzervativizmus ideológiájának legfontosabb elemeit.
A források szerzői:
  • mindenekelőtt Edmund Burke, a konzervativizmus egyik legnagyobb hatású alakja,
  • néhány az ideológia előfutárainak tekinthető konzervatív gondolkodó,
  • továbbá a konzervativizmus sajátosságait elemző két neves 20. századi kutató: Robert Nisbet és Noel O’Sullivan, valamint Hahner Péter történész.
 
2. Feladat: Határozzátok meg a konzervativizmus kialakulásának idejét és legfontosabb körülményeit az alábbi szövegrészlet alapján! (egyéni munka)
„A konzervatív ideológia elemei tehát már ott rejtőztek a korábbi politikai gondolkodók írásaiban is. De az is igaz, hogy ezek az elemek csak a nagy francia forradalom kihívására álltak össze koherens egésszé. A múlt örökségét ugyanis sohasem vetették el olyan határozottan, mint a francia forradalom kirobbanásának évében, és sohasem hirdették meg oly sokan az emberi természet megváltoztatásának programját, mint ekkoriban. Minden hagyományt félresöpörve, az ész és a nép akaratának mindenhatóságára hivatkozva teljesen megújították egy ország társadalmi, politikai, vallási és kulturális szervezeteit, és sorra készültek az új alkotmányok: a forradalom évtizedében nem kevesebb, mint négy, amelyek közül hármat életbe is léptettek.
Ennek a nagy történelmi fordulatnak a hatására igen sok politikus gondolta át a múlt és a jelen, a hagyomány és az újítások problémáját. A legnagyobb hatású könyvet Edmund Burke (1729—1797) adta ki, egy ír ügyvéd, a brit parlament képviselője. […]
Az 1789-ben kirobbant francia forradalmat sok brit kortárs az 1688—89-es angol „dicsőséges forradalom” francia területen való megismétlésének tekintette, azt várva tőle, hogy itt is megszilárdítja a hatalom megosztását, s tartós belső békét teremt. Burke azonban kezdettől gyanakodva figyelte a történteket, s amikor 1790-ben az angol radikálisok a francia példa követésére ösztökélték honfitársaikat, megírta híres könyvét Reflections on the Revolution in France címmel. Hazánkban Töprengések a francia forradalomról címmel adták ki, kétszázegy évvel a megírása után” (Részlet Hahner Péter történész tanulmányából)
 
3. Feladat: Fogalmazzátok meg röviden a füzetetekbe, hogy szerintetek miként gondolkodik emberről, társadalomról, politikáról egy a konzervatív ideológiát valló ember! (egyéni munka)
 
Jelentésteremtés (35 perc)
1. Párokban dolgozzátok fel a forrásokat a megadott kérdések segítségével! Minden pár kap egy hosszabb vagy két rövidebb forrást kérdésekkel, egy tanári kalauzzal és egy az ismétlésnél használt, de most a konzervativizmushoz készült pókhálóábrával együtt.
 
I. páros
Tanári kalauz
A feladataitok a következők:
1. A forrás elolvasása után válaszoljátok meg a hozzá kapcsolódó kérdéseiteket!
2. Válaszaitok segítségével mutassátok be néhány mondatban a többiek számára a forrásotokat és azt, hogy milyen ismereteket szereztetek belőle a konzervativizmus sajátosságairól!
3. Egészítsétek ki az ábrát a szerzett ismereteitek alapján!
 
 „Láthatja, uram, hogy ebben a felvilágosult korban vagyok elég merész megvallani: általában csiszolatlan érzéseket tápláló emberek vagyunk; ahelyett, hogy sutba dobnánk minden régi előítéletünket, nagyon is becsben tartjuk őket, s hogy szégyenünk még nagyobb legyen, ezt éppen azért tesszük, mert előítéletek; s minél hosszabb ideje élnek, s minél inkább elterjedtek, annál inkább ragaszkodunk hozzájuk. Nem merjük hagyni, hogy az emberek pusztán saját egyéni szellemi állományukra hagyatkozva éljenek és tevékenykedjenek; mivel az a gyanúnk, hogy ez az állomány minden egyes emberben túlságosan csekély, s hogy az egyes ember jobban teszi, ha igénybe veszi a nemzetek és az idők általános tőkéjét és bankját. Számos gondolkodó elménk ahelyett, hogy megdöntené az általános előítéleteket, képességeit arra használja fel, hogy felfedje a bennük rejlő látens bölcsességet. Ha meglelik, ami után kutattak — márpedig ritkán vallanak kudarcot —, okosabbnak vélik fenntartani az értelmet is magába foglaló előítéletet, mint elhajítani az előítélet leplét, s nem hagyni egyebet, mint a csupasz értelmet; mert az előítéletben hajtóerő van, hogy a benne lakozó értelmet mozgásba lendítse.”
(Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról; Atlantisz Kiadó,1990. 179. o.)
 
Előítélet / itt jelentése: elterjedt, sokak által régóta használt vélekedés; a pszichológia ma azt mondja az ilyen vélekedésről, hogy séma, amely emberekről, tárgyakról, eseményekről, helyzetekről alkotott vélekedéseket és ismereteket foglal magába. A sémák leegyszerűsítenek, de segítik az információfeldolgozást, ugyanakkor épp a leegyszerűsítés miatt torzítanak is.
 
Kérdések:
  1. Kikkel vitatkozik Burke?
  2. A bírált csoport mely elveivel nem ért egyet? Miért?
  3. Milyen gondolatok mellett érvel?
 
 
II. páros
Tanári kalauz
A feladataitok a következők:
1. A forrás elolvasása után válaszoljátok meg a hozzá kapcsolódó kérdéseket!
2. Válaszaitok segítségével mutassátok be néhány mondatban a többiek számára a forrásotokat és azt, hogy milyen ismereteket szereztetek belőle a konzervativizmus sajátosságairól!
3. Egészítsétek ki az ábrát a szerzett ismereteitek alapján!
 
„Az Önök írói, politikusai, csakúgy, mint nálunk az egész felvilágosult klikk, alapvetően mások e tekintetben. Nincs bennük tisztelet mások bölcsessége iránt; de ezt kiegyenlítik a saját magukéba vetett tökéletes bizalommal. Számukra elégséges indíték a dolgok valamely régóta fennálló rendjének lerombolásához pusztán az, hogy e rend régi. Ami az újat illeti, nem aggályoskodnak azzal kapcsolatban, hogy vajon meddig fog állani egy sietve felhúzott épület; mert a hosszú fennállás nem cél azok számára, akik úgy gondolják, hogy az õ koruk előtt kevés, vagy éppen semmilyen eredményt sem értek el, s akik minden reményüket a felfedezésbe vetik. Igen következetesen úgy vélik, hogy minden, amiből folytonosság származik, ártalmas, ezért engesztelhetetlen háborút viselnek minden állami rend ellen. Azt gondolják, hogy a kormányokat úgy lehet váltogatni, mint a divat változásával a ruhákat, s ugyanolyan kevés hátrányos következménnyel. (…) Folyton úgy beszélnek, mintha véleményük szerint lenne egy különleges szerződés köztük és az elöljárók között, amely az elöljárókra nézve kötelező, de nincs benne semmi viszonosság, s a népfelségnek jogában áll minden ok nélkül, csupán saját akaratából felbontani. Országuk iránti vonzalmuk is csak addig terjed, ameddig összhangban van valamelyik mulandó ötletükkel; azzal a politikai berendezkedéssel kezdődik és végződik, amely megfelel pillanatnyi nézeteiknek.
Úgy látszik, ezek az elvek, vagy sokkal inkább érzelmek vezérlik az Önök új államférfijait. De ezek homlokegyenest eltérnek azoktól, amelyek alapján mi ebben az országban mindig is cselekedtünk.
Néha azt hallom, hogy Franciaországban megállapítják: ami Önöknél történik, az Anglia példájának a követése. Engedtessék meg, hogy leszögezzem: az Önöknél történtek közül aligha eredeztethető bármi is népünk gyakorlatából vagy uralkodó nézeteiből, akár az elkövetett tettek, akár azok szelleme tekintetében. Hadd tegyem hozzá, hogy éppen annyira kevéssé vagyunk hajlandóak elsajátítani Franciaországtól ezeket a leckéket, amennyire biztos, hogy mi sem tanítottuk ilyenekre soha szomszédainkat…” (Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról, Atlantisz Kiadó, 1990, 179-180. o.)
Kérdések:
  1. Kiket bírál Burke?
  2. Miért bírálja őket?
  3. Bírálata közben milyen értékeket véd?
 
 
III. páros
Tanári kalauz
A feladataitok a következők:
1. A forrás elolvasása után válaszoljátok meg a hozzá kapcsolódó kérdést!
2. Válaszotok segítségével mutassátok be néhány mondatban a többiek számára a forrásotokat és azt, hogy milyen ismereteket szereztetek belőle a konzervativizmus sajátosságairól!
3. Egészítsétek ki az ábrát a szerzett ismereteitek alapján!
 
 „Azzal hízelgek magamnak, hogy éppen úgy kedvelem a férfihoz illő, erkölcsös, szabályozott szabadságot, mint akármelyik úr abban a társaságban […] (Burke itt a londoni Forradalmi Társaság nevű klub tagjaira utal.) Mielőtt arra vállalkoznék, hogy nyilvánosan gratuláljak valakinek a szerencséjéhez, meglehetősen biztosnak kell lennem abban, hogy az illetőt valóban szerencse érte […] Ezért még halogatom szerencsekívánataimat Franciaország frissen kivívott szabadságához, míg tudomást nem szerzek arról, hogy e szabadság párosul-e kormányzással, közhatalommal, a hadseregek fegyelmezettségével és engedelmességével, a jövedelmek hatékony begyűjtésével és helyes elosztásával, erkölccsel és vallással, békével és renddel, illendő társadalmi szokásokkal. A maguk módján ezek szintén jó dolgok: nélkülük a szabadság sem üdvös, ameddig tart, s valószínűleg nem is tart sokáig.” (Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról, Atlantisz Kiadó, 1990, 89., 90. o.
Kérdés:
Miben különbözik Burke véleménye a szabadságról a liberalizmushoz képest?
 
IV. páros
Tanári kalauz
A feladataitok a következők:
1. A forrás elolvasása után válaszoljátok meg a hozzá kapcsolódó kérdéseket!
2. Válaszaitok segítségével mutassátok be néhány mondatban a többiek számára a forrásotokat és azt, hogy milyen ismereteket szereztetek belőle a konzervativizmus sajátosságairól!
3. Egészítsétek ki az ábrát a szerzett ismereteitek alapján!
 
 „Õsapáinktól származó örökségünkként birtokoljuk mindenünket, amint van. Ügyeltünk arra, hogy az örökség testébe ne oltsunk olyan csírát, amely az eredeti növény természetétől idegen. Valamennyi megújítás, amit ez ideig végrehajtottunk, a múlt iránti tisztelet elvén alapult, s remélem, sőt meggyőződésem, hogy mindazokat, amelyek a jövőben bekövetkezhetnek, gondosan a hasonló precedensre, az autoritásra (tekintély) és a történelmi példára fogják alapozni. […] Az újítás szelleme általában önzésből és szűklátókörűségből fakad. Nem törődnek utódaikkal azok, akik soha nem tekintenek vissza őseikre. Emellett Anglia népe jól tudja, hogy az örökség eszméje egyúttal a megtartás és az áthagyományozás biztos elvi alapjául szolgál; anélkül, hogy kizárná a fejlődés eszméjét. […] Ahol továbblépünk, ott soha nem hozunk teljesen újat; s ahol megtartunk, ott soha nem vagyunk teljesen elavultak.” (Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról, Atlantisz Kiadó, 1990, 115. o.; 117-118. o.)
Kérdések:
  1. Milyen értékekről szól Burke a fenti idézetben?
  2. Hogyan vélekedik a változtatásról, illetve annak módjáról?
 
 
V. páros
Tanári kalauz
A feladataitok a következők:
1. A források elolvasása után válaszoljátok meg a hozzájuk kapcsolódó kérdést!
2. Válaszotok segítségével mutassátok be néhány mondatban a többiek számára a forrásaitokat és azt, hogy milyen ismereteket szereztetek belőlük a konzervativizmus sajátosságairól!
3. Egészítsétek ki az ábrát a szerzett ismereteitek alapján!
 
„Tudjuk, s ami még jobb, belülről érezzük, hogy a polgári társadalom alapja, minden jó és minden vigasz forrása a vallás. […] Tudjuk, s büszkék vagyunk rá, hogy így van, hogy az ember alkatánál fogva vallásos lény; hogy az ateizmus nemcsak értelmünkkel, hanem ösztöneinkkel is ellenkezik; s hogy nem maradhat sokáig uralmon. […]
Először hadd beszéljek egyházi berendezkedésünkről […] Ugyanis jelenleg fennálló vallási rendszerünk talaján állva továbbra is az emberiség rég elsajátított, s általánosan követett szelleme szerint cselekszünk. Csakis ez a szellem építette, mint valami bölcs építész, az államok fenséges szerkezetét, ám mint valami körültekintő tulajdonos, hogy megvédje az épületet a meggyalázástól és pusztulástól, s hogy mint szent templom legyen megtisztítva a csalás, az erőszak, az igazságtalanság és a zsarnokság minden mocskától, ünnepélyesen s örök időkre megszentelve az államot és minden hivatalviselőjét. „ (Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról, Atlantisz Kiadó, 1990, 182-183-184. o.)
 
„Ha eltűnődünk a történelem igazolta tényeken, s ha belátjuk, hogy az emberi rendszerek láncolatában, a világkorszakos nagy intézményektől a legapróbb társadalmi szervezetekig, a birodalomtól egészen a konfraternitásig minden isteni alapon nyugszik, s az emberi hatalom, ha csak önmagára támaszkodhat, csak hamis, tünékeny létet tud biztosítani műveinek: mit gondolhatunk akkor az új francia építményről, s arról a hatalomról, amely létrehozta. Ami engem illet, sosem hittem a semmi termékenységében.”
(Joseph-Marie De Maistre: Gondolatok Franciaországról; Konzervativizmus. 1593—1872. Szerk. Kontler László. Bp. 2000, Osiris Kiadó, 265. o.)
Konfraterniás: egyházi vezetés által jóváhagyott laikus hívekből álló vallásos társulat.
Kérdés:
Miként vélekedik a két idézett gondolkodó a vallásról?
 
 
VI. páros
Tanári kalauz
A feladataitok a következők:
1. A források elolvasása után válaszoljátok meg a hozzájuk kapcsolódó kérdéseket!
2. Válaszaitok segítségével mutassátok be néhány mondatban a többiek számára a forrásaitokat és azt, hogy milyen ismereteket szereztetek belőlük a konzervativizmus sajátosságairól!
3. Egészítsétek ki az ábrát a szerzett ismereteitek alapján!
 
 „[…] pazar változatosság mutatkozik már az emberi nemhez tartozó különböző egyedek természetes testi és szellemi tulajdonságaiban is; […] Messze, nagyon messze jár tehát az igazságtól, hogy az emberek egymással természettől fogva egyenlők vagy egyenértékűek volnának, ami különféle testi és szellemi adottságaikat illeti. „ (Josiah Tucker: Értekezés a polgári kormányzatról; Konzervativizmus. 1593—1872. Szerk. Kontler László. Bp. 2000, Osiris Kiadó. 112. o.)
 
 „[…] miközben tiszteletben tartom az embereket olyan funkcióikban, amelyek megilletik őket, s mindent megtennék, ami embertől telhet, hogy megakadályozzam kizárásukat ezekből a funkciókból, nem tagadhatom meg a természetet azért, hogy hízelegjek nekik. Jó és hasznos szerepet játszhatnak egy összetétel részeiként; de feltétlenül ártalmasak, ha olyannyira túlsúlyba kerülnek, hogy szinte ők alkotják az egészet. Éppen az, ami saját funkciójukban az előnyük, távolról sem minősíti őket más feladatok ellátására. Nem kerülheti el figyelmünket, hogy amikor az emberek túlontúl bezárkóznak a hivatásuk, szakmájuk adta keretek közé, mintegy megrögzötten csak ama szűk kört művelik folyton-folyvást, akkor inkább alkalmatlanná, mint alkalmassá lesznek mindenre, amihez szükséges az emberiség alapos ismerete, a különféle ügyekben való jártasság, s az átfogó, sokoldalú rálátás azon változatos, bonyolult külső és belső érdekekre, amelyek az államnak nevezett sokarcú dolgot alkotják.”
(Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról, Atlantisz Kiadó, 1990, 130. o.)
Kérdések:
1. Hogyan ítéli meg Josiah Tucker az emberek egyenlőségének gondolatát?
2. Miként vélekedik Burke arról, hogy kik alkalmasak, illetve kik nem alkalmasak az állam irányításában, működtetésében részt venni?
 
 
VII. páros
Tanári kalauz
A feladataitok a következők:
1.. A forrás elolvasása után válaszoljátok meg a hozzá kapcsolódó kérdéseket!
2. Válaszaitok segítségével mutassátok be néhány mondatban a többiek számára a forrásotokat és azt, hogy milyen ismereteket szereztetek belőle a konzervativizmus sajátosságairól!
3. Egészítsétek ki az ábrát a szerzett ismereteitek alapján!
 
„Csakis a zsarnok (e szó kifejez mindent, ami az emberi természetet megmételyezheti és lealacsonyíthatja) gondolhat arra, hogy vád alá helyezés, kihallgatás, tárgyalás nélkül emberek egész rendjeinek, százainak és ezreinek a vagyonát kobozza el! […] E tulajdonjogok ellen elkövetett gaztettet kezdetben azzal takargatták, ami magatartásuk rendszerét tekintve a legmegdöbbentőbb ürügy: a nemzeti bizalomra való hivatkozással. […] Az emberi jogok professzorai oly buzgón oktatnak ki másokat, hogy közben nem marad idejük arra, hogy ők maguk bármit megtanuljanak; különben tudták volna, hogy a polgári társadalom elsősorban és eredetileg az állampolgár tulajdona […] iránt fogad hitet.” (Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról, Atlantisz Kiadó, 1990, 199., 201. o.)
Kérdések:
1. Milyen konkrét eseményeket bírál Burke?
2. A polgári társadalom mely alapértékét védelmezi?
 
 
VIII. páros
Tanári kalauz
A feladataitok a következők:
1.. A források elolvasása után válaszoljátok meg a hozzájuk kapcsolódó kérdéseiteket!
2. Válaszaitok segítségével mutassátok be néhány mondatban a többiek számára a forrásaitokat és azt, hogy milyen ismereteket szereztetek belőlük a konzervativizmus sajátosságairól!
3. Egészítsétek ki az ábrát a szerzett ismereteitek alapján!
 
„A szuverenitás (itt: hatalom), jelentette ki Boland, egyedül Istené. Ezt a szuverenitást ruházza át többé-kevésbé egyenlő mértékben a családra, az egyházra és a politikai kormányzatra. Az isteni eredetű tekintélyből mindegyikük része mindenek fölött való a maga területén. Ekképpen a család autoritása (tekintélye) – s vele szabadsága és autonómiája (önállósága, függetlensége) is – szent és sérthetetlen; sem az állam, sem az egyház nem csorbíthatja azokat az előjogokat, melyek a rokoni kapcsolatokhoz kötődnek. Ugyanez érvényes a kormányzatra és az egyházra is. A saját területén mindkettőnek megvan a maga autoritása.” (Robert Nisbet: Konzervativizmus: álom és valóság; Tanulmány Kiadó, Pécs, 1996. 54. o.)
 
„[…] léteznek csoportok, először is a család, aztán a szomszédság és az egyház, amelyek épp az effajta segítségnyújtásra (nélkülözés, betegség) hivatottak, […] Ezek a csoportok természetük szerint közvetítő szerepet játszanak; közelebb állnak ez egyénekhez és közösségi erejüknél fogva természetes szövetségeseik. A kormányzat rendeltetése mindenekelőtt az, hogy biztosítsa azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik e csoportok megerősödését, mivel a történeti fejlődés évszázadainak köszönhetően ezek a legalkalmasabbak egyén problémái túlnyomó részének kezelésére.” (Robert Nisbet: Konzervativizmus: álom és valóság; Tanulmány Kiadó, Pécs, 1996. 79. o.)
Kérdések:
1. Milyen fontos értékekről szólnak a forrásrészletek?
2. Az ember életében betöltött szerepük közül melyekről szólnak szövegek?
 
 
IX. páros
Tanári kalauz
A feladataitok a következők:
1.. A források elolvasása után válaszoljátok meg a hozzájuk kapcsolódó kérdéseteket!
2. Válaszotok segítségével mutassátok be néhány mondatban a többiek számára a forrásaitokat és azt, hogy milyen ismereteket szereztetek belőlük a konzervativizmus sajátosságairól!
3. Egészítsétek ki az ábrát a szerzett ismereteitek alapján!
 
„ A kormánynak nem áll hatalmában, hogy szűkölködés esetén gondoskodjon rólunk. Hiú elbizakodottság volna az államférfiak részéről azt képzelni, hogy ezt megtehetik. Õket tartja el a nép, nem ők a népet. A kormánynak hatalmában áll, hogy sok rosszat elhárítson, de igen kevés pozitív jót cselekedhet ezen s talán bármely más téren. […] az államnak arra kell szorítkoznia, ami az állammal, illetve az állam teremtményeivel kapcsolatos, nevezetesen vallásának, elöljárói hivatalainak, bevételeinek, tengeri és szárazföldi haderejének s azon testületeknek a szerkezetére, melyek létezésüket rendeleteinek köszönhetik;” ” (Edmund Burke: Gondolatok és töredékek a szűkölködésről; Konzervativizmus. 1593—1872. Szerk. Kontler László. Bp. 2000, Osiris Kiadó, 233., 246. o.)
 
Noel O’Sullivan, a Hulli Egyetem professzora a következőket írja: „A konzervatív gondolkodó […] úgy látja, hogy a rossz és a szenvedés elválaszthatatlan a létezéstől, s a bölcsesség ezért nem az eltörlésükre irányuló nagyszabású utópikus tervekben áll, hanem olyan szerény javaslatok kidolgozásában, amelyek a rossz és a szenvedés hatásának korlátozására és minimalizálására irányulnak. A politika ezért, az említett feszültségek természetéből fakadóan, korlátozott tevékenység.” (Politikai filozófiák enciklopédiája. Bp. 1995, Kossuth Könyvkiadó. 259. o.)
Kérdés:
Milyen lehetőségekkel rendelkezik a kormány arra az estre, ha polgárai nem képesek megbirkózni megélhetési problémáikkal?
 
2. Készítsünk közös fürtábrát a már ismert szempontok és az egyes párosok segítségével!
Az egyes párok röviden mutassák be forrásukat, majd mondják el, hogy a pókhálóábra fürtábrává alakításához milyen ismeretelemeket találtak!
 
Reflektálás (5 perc)
1. Kilépő kártya
Miben változtak ismereteid a konzervativizmusról?
2. Házi feladat:
Mennyire érzed sajátodnak a konzervatív gondolkodást? Mivel értesz egyet, mivel vitatkoznál? Érvelj! (Minimum: 1 oldal)
 
Lehetséges megoldások:

1. Ismétlés:
 
 
2. A konzervativizmus kialakulásának ideje:
A konzervatív gondolkodás bizonyos elemei már korábban is léteztek, de a francia forradalom hatására jött létre az emberi társadalomról, a történelmi változásokról, politikáról stb. való gondolkodás összefüggő rendszereként.

3. A párok lehetséges válaszai:
I. páros
A felvilágosodás híveivel vitatkozik. Nem ért egyet velük abban, hogy az emberek képesek lennénk önállóan, saját értelműkre támaszkodva helyesen értékelni, dönteni, cselekedni.
II. páros
Az ún. felvilágosult klikket (franciákat és angolokat egyaránt) bírálja, de főleg a francia forradalom szereplőit. Öncélú újítóként jellemzi őket, akik nem tartják fontosnak a rend (a rendezett élet) fenntartását, akik elfogadják, hogy a népnek csak jogai vannak, kötelezettségeik nincsenek. Közvetve az állam biztosította régi rend mellett érvel.
III. páros
A szabadságot csak akkor tartja értékesnek, ha az szilárd államhatalommal, erkölccsel, vallással, békével, renddel párosul.
IV. páros
A múlt, a hagyomány, a tekintély tiszteletének értékeiről szól a részlet. Ez nem jelenti a változás, változtatás teljes elvetését, inkább a tapasztalatok szerint működőképes dolgok megőrzését, az apró javításokat.
V. páros
A vallás a társadalom, az erkölcs alapja. Az ateizmust az értelemmel és ösztönökkel is ellentétesnek tartja.
VI. páros
Az első forrás azt hangsúlyozza, hogy az emberek testi és szellemi adottságaikban nem egyenlőek és nem egyenértékűek.
A második forrás fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy mindenki fontos és értékes a maga munkájában (legyen az bármilyen foglalkozás), de a politika alakításához ez nem elég, mivel az egyes szakmák gyakorlása bizonyos szűklátókörűséget is jelent, a politizáláshoz viszont széles látókör szükséges, az állam bonyolult működésének ismerete. Ebből az következik, hogy az a jó, a hasznos a társadalom számára, ha politikával csak azok foglalkoznak, akiknek megélhetésükhöz nem kell kenyérkereső foglalkozást űzniük
VII. páros
A részlet a francia forradalom azon eseményeire utal, amelyek során magántulajdonuktól fosztottak meg csoportokat és egyéneket (pl. egyház, a forradalom ellenségeinek nyilvánított személyek). A tulajdonjog megsértését a forradalom egyik legnagyobb gaztettének minősíti Burke, mivel a polgári társadalom alapértékének a tulajdont tekinti.
VIII. páros
A közösségek jelennek meg értékként a szövegekben. Ilyenek a család, az egyház, a szomszédság. Mindegyiknek feladata van, pl. az egyes egyének megsegítése nehéz helyzetükben csak ezektől a közösségektől várható. Az állam e közösségek önállóságát nem csorbíthatja, ugyanakkor feladata segíteni őket abban, hogy működhessenek, s szerepüket elláthassák.
IX. páros
A kormány (az állam) nem képes az egyes embereket nélkülözéseiben, nehézségeiben megsegíteni, nem is feladata. Az emberi létezéstől elválaszthatatlan szenvedést legfeljebb mérsékelni tudja. Az államhatalom nem mindenható, lehetőségei erősen korlátozottak.
 
4. Közösen összeállított fürtábra a konzervativizmusról:

 

<< vissza