Cikkek, tanulmányok Források Tananyagok, modultervek Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás

[A tananyaghoz tartozó tanulmány]                    [A tananyaghoz tartozó források]

 

A magyarországi németség történetének főbb csomópontjai

Modulterv a gimnáziumok 11. és 12. évfolyama számára
(tanítható egyben – pl. emelt szintű csoportban – vagy 1-1 tanórára bontva gimnáziumok 11. és 12. évfolyamai számára)
 
2 tanóra
 
Készítette: Rutsch Nóra
 
Tartalmi célok:
  • a németség több évszázados szerepének megismerése a magyar történelemben
  • a német betelepülés okainak megismerése
  • a betelepülés idejének és helyének megismerése
  • a magyarországi németek 20. századi történetének, szerveződéseinek megismerése
 
Módszertani célok:
  • különböző típusú forrásokból információk gyűjtése, feldolgozása
  • okok és következmények feltárása és megértése
  • kronológiai és térbeli tájékozódás fejlesztése
  • beleérzőképesség fejlesztése
  • íráskészség fejlesztése
 
 
1. tanóra
Németek betelepülése Magyarországra
(11. évfolyam)
 
Ráhangolódás: (5 perc)
Az 1. órát pókhálóábra készítésével kezdjük. Mindenki összegyűjti egyénileg vagy párban dolgozva a füzetébe azokat az információkat, fogalmakat, személyeket, eseményeket, ami eszébe jut a magyarországi németekről. Az asszociációk lehetőséget adnak a tanulóknak arra, hogy előzetes tudásukat felszínre hozzák. Az asszociációk feltárásával felkelthetjük a diákok érdeklődését és rádöbbenthetjük őket arra, hogy mennyi előzetes tudással rendelkeznek már az adott témáról.
Első lépésben nem kell az asszociációk közötti logikai kapcsolaton, alá-fölérendeltségi viszonyon gondolkozni.

 

(Például: svábok, Volksbund, Hitler, kitelepítés, parasztok, nyelvjárás, polka)

 
Az információk összegyűjtése után láthatjuk, hogy milyen előzetes információval rendelkeznek a diákok, mire építhetünk, majd bevezetőként egy-két összefüggést feltárunk azzal kapcsolatban, amiket a diákok összegyűjtöttek, illetve megkérhetjük őket, hogy fogalmazzanak meg kérdéseket az osztálytársaik által összegyűjtött információkkal kapcsolatban.
 
Jelentésteremtés:
1. feladat: (5 perc)
A mellékelt források és a Középiskolai Történelem Atlasz megfelelő térképei segítségével jelöld a középkori és a 18. századi betelepülés helyszíneit!
 
„A politikai hatalom és a gazdagság viszont nem a néptelen földterületek birtoklásától, hanem a földterület megmunkálásához szükséges munkaerőtől függött. Ez az alaptörvény az érett középkorban, és a koraújkorban sem vesztette el érvényét. Ezért vált a német hospesek/telepesek bejövetele a 12. század 2. felében II. Géza uralkodása alatt egyre intenzívebbé, és alakultak ki a 13. század elejéig a gyepű-rendszerből kiváló határmenti régiókban az erdélyi és a szepességi szászok településterületei.”
Gerhard Seewann: A magyarországi németség történetének főbb csomópontjai
 
„Eleinte inkább magánföldesurak által kezdeményezett, majd egyre inkább az állam (Kamara) által szervezett telepítési akciók keretében jött Magyarországra a 18. század folyamán mintegy 300-400 ezer német Németország nyugati és déli területeiről. Így alakultak ki az ország jellegzetes német (sváb) falusi településterületei a Bakony, Vértes és Pilis hegységben, Buda és Pest környékén, Szatmárban, Baranyában és Tolnában (Schwäbische Türkei), a Bácskában és a Temesközben (Bánság).
Katus László: A modern Magyarország születése. Magyarország története 1711-1914. PTKE, Pécs, 120. p.
 

 
2. feladat: (15 perc)
Olvasd el Gerhard Seewann: A magyarországi németség történetének főbb csomópontjai című tanulmány 1. sz. mellékletben idézett részletét! Gyűjtsd ki a szövegből, hogy milyen területen tapasztalható a német segítség? Csoportosítsd őket az alábbi szempontok szerint!
 
Politika – társadalom
Gazdaság
Kultúra - vallás
 
 
 
 
 
 
 
 
Megoldás:
Politika – társadalom
Gazdaság
Kultúra - vallás
-    királyi hatalom központosítása
-    közigazgatási rendszer kiépítése
-    városi jog elterjesztése – önkormányzatiság
 
-   mezőgazdasági technológiák, eszközök, új növények
-   gazdasági szerveződések: céhek
-   pénzkereskedelem
-   nemesfémbányászati technikák
-   Az ország kereszténnyé tétele: papok, szerzetesek
 
 
A kigyűjtött elemek segítségével feltárható, hogy Szent István korától kezdve a 18. századi betelepítésig a kormányzás, a gazdaság és a kultúra területén milyen fejlődés ment végbe.
 
3. feladat: (10 perc)
Az alábbi forrásrészletek és a 2. sz. melléklet segítségével tárjuk fel, hogy milyen jogokat kaptak a német telepesek!
 
1. forrás:
„I. A Szászföld – Terra Saxorum – pontos meghatározása.
II. a) A fentiekben meghatározott terület – a Szászföld – minden egyes lakója a szászok ispánjának – akit később szász grófnak neveztek – közvetlen fennhatósága alá tartozik. Ez alól a székely és a magyar települések sem képeznek kivételt.
b) A szászok nem a vármegye, hanem közvetlenül a király joghatósága alá tartoznak.
c) A szászok maguk közül választhatnak bírót.
d) A polgári bíráskodás a saját jogkörükbe tartozik.
e) A szászoknak joguk van saját pecsét és címer használatára.
f) A szászoknak joguk van az adókat maguk között beszedni, és közvetlenül továbbítani a királyi udvarba.
III. a) Meghatározza, hogy a szászoknak miként kell kül- és belföldön hadiszolgálatot teljesíteniük a királynak.
b) A mindenkori szász ispán – szász gróf – egyben a szász sereg vezére.
IV. a) A királynak nincs joga birtokot adományozni másnak, mint helybéli lakosnak.
V. a) A szászok maguk választják papjaikat.„
(Andreanum, 1224. – Kivonat II. András erdélyi szászoknak adott kiváltságleveléből.) http://www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=25105
 
2. forrás:
„Az országgyűlés az 1723. évi 103. törvénycikkben a betelepülő parasztoknak 6 évi, a kézműveseknek 15 évi adómentességet engedélyezett. A betelepülő sváb parasztok földesúri szolgáltatásait szerződések szabályozták, szabad költözési joggal rendelkeztek, s többnyire a robotot is megválthatták, birtokukat pedig az óhazából magukkal hozott törzsöröklési rendszer védte a felaprózódástól. (A dunántúli és a délvidéki németség körében szokásos öröklési rend, amely szerint a birtokot osztatlanul a leszármazók egyike, rendszerint a legidősebb fiú örökli, míg a többi örökös pénzbeli vagy terménybeli kielégítést kapott.)”
Katus László: A modern Magyarország születése. Magyarország története 1711-1914. PTKE, Pécs, 120.p.
 
Reflektálás: (10 perc)
A feldolgozott források és saját tudásod segítségével rendszerezd a középkori betelepülők és a 18. századi betelepülőkről szerzett ismereteidet!
 
Szempontok
Középkori hospesek
Újkori betelepülők
Betelepülés ideje
 
 
Betelepítést szervezők
 
 
Letelepedés helye
 
 
Betelepülők elnevezése
 
 
Betelepülők társadalmi hovatartozása
 
 
Kapott privilégiumok
 
 
 
A megbeszélésnél, ellenőrzésnél a tanár kiegészítheti a diákok tudását a betelepülést szervezők példáival.
 
Szempontok
Középkori hospesek
Újkori betelepülők
Betelepülés ideje
1150-1350
1686-1787
Betelepítést szervezők
Királyok (pl.II. Géza, IV. Béla)
Magánföldesurak (pl. Károlyi, Esterházy, Grassalkovits, Mercy, Zichy)
Királyok (III. Károly, Mária Terézia, II. József)
Egyház (Kalocsai érsek, pécsváradi apátság
Letelepedés helye
Erdély, Szepesség
Bánát, Bácska, Schwäbische Türkei, Szatmár, Budai- hegyvidék - Balaton-felvidék, Szlavónia - Szerémség
Betelepülők elnevezése
szászok
svábok
Betelepülők társadalmi hovatartozása
Városi lakosság - polgárság
Vidéki lakosság – parasztok, kézművesek
Kapott privilégiumok
Király joghatósága alá tartoznak; saját bíró és papválasztás; hadiszolgálat teljesítésének módozatai; egyösszegű adózás
Adómentesség (6 év a parasztoknak illetve 15 év a kézműveseknek); szabad költözés
 
Házi feladat:
A tanulók egy témában különböző szerepekben technikával bemutatkozást írnak magukról mint szász polgár vagy sváb telepes, írjanak a betelepülésük idejéről, módjáról, letelepedésük helyéről, a kezdeti nehézségekről és az életük alakulásáról. A jellemzés megírásához természetesen használhatnak az órán tanult információkon túl egyéb forrásokat (könyvtár, Internet) is.
Ezzel a feladattal összefoglaltatjuk az órán tanultakat, de emellett beleélési és szövegalkotási képességeiket is fejlesztjük.
 
 
2. tanóra
A magyarországi németek története a második világháborúig
(12. évfolyam)
 
Ráhangolódás: (10 perc)
Az előző órán tanultak felidézése: Néhány diák felolvassa E/1 személyben írt önjellemzését mint szász polgár vagy 18.századi sváb betelepülő.
A felolvasás után az osztállyal átbeszéljük, megvitatjuk a hallottakat. Emellett beszedhetjük vagy a faliújságon is elhelyezhetjük a munkájukat.
 
Ha két külön évfolyamon tartjuk meg az órát, akkor ráhangolódásként az alábbi feladatot oldhatják meg:
Melyik csoportra jellemzőek az alábbi meghatározások? Tégy X-et a megfelelő rovatba!
 
Megállapítás
szászok
svábok
mindkettő
a 12. században települtek Magyarországra
 
 
 
főleg a 18. században érkeztek Magyarországra
 
 
 
főleg földműveléssel, kézművességgel foglalkoztak
 
 
 
királyok hívták be őket
 
 
 
kollektív privilégiumokat kaptak
 
 
 
az európai agrárkonjunktúra ösztönözte a betelepítésüket
 
 
 
legtöbben földbirtokosok hívására érkeztek
 
 
 
szabad költözés jogával rendelkeztek
 
 
 
gyéren lakott területekre települtek
 
 
 
 
Megoldás:
Megállapítás
szászok
svábok
mindkettő
12. században települtek Magyarországra
x
 
 
főleg a 18. században érkeztek Magyarországra
 
x
 
főleg földművesek, kézművesek érkeztek
 
x
 
királyok hívták be őket
 
 
x
kollektív privilégiumokat kaptak
x
 
 
az európai agrárkonjunktúra ösztönözte a betelepítést
 
 
x
legtöbben földbirtokosok hívására érkeztek
 
x
 
szabad költözés jogával rendelkeztek
 
 
x
gyéren lakott területekre települtek
 
 
x
 
Jelentésteremtés:
1. feladat: (5 perc)
A 3. számú melléklet elolvasása után készíts időszalagot! Jelöld rajta azokat az eseményeket, amelyek a magyarországi németek történetével kapcsolatosak!
 
2. feladat: (20 perc)
A 3. számú melléklet,a mellékelt források és saját tudásod alapján tárd fel a fenti események bekövetkeztének (ill. az intézmények létrejöttének) okait és rendezd őket kettéosztott naplóba!
 
1.forrás:
„Az első világháború vége az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását jelentette és az ezt követő határkijelölések a svábok életében is döntő változásokat hoztak. […] Az összezsugorodott Magyarországon kb. 550.000 fős német lakosság maradt, amely lényegében három területre koncentrálódott: Dél-Magyarországra (Schwäbische Türkei), a magyarországi középhegységre (Ungarisches Mittelgebirge) és egy vékonyabb sávra az osztrák határ mentén. Országos aránya 10%-ról 5-6%-ra csökkent, miközben a magyar lakosságé a háború előtti 48%-ról 90%-ra nőtt. […] Sajnálatos módon az ígéretesnek mutatkozó nemzetiségpolitikai kezdeményezések elhaltak és a Trianon okozta sokkból magához térni nem tudó Magyarországon egyre inkább felerősödtek az egységes nemzetállam eszméjében gyökerező magyarosítási tendenciák. A magyarországi németség megosztott volt a helyzet megítélésében. Vezető köreiben ebben az időben két jelentős vonalat különböztethetünk meg. Rudolf Brandsch és köre egy markánsabb álláspontot fogalmazott meg: ’Bárhogy is alakuljanak a körülmények hazánkban, mi németek követeljük nemzeti kultúránk szabad fejlődését minden területen és minden vonatkozásban, követeljük anyanyelvünk szabad használatát a nyilvánosság legkülönbözőbb területein és olyan törvények meghozatalát és betartását, amelyek ezeket a jogokat mindenkor biztosítják.’ Jakob Bleyer ezzel szemben nemcsak a közös haza, hanem a magyar nemzet iránti lojalitásra is felszólította a magyarországi németséget. ’Népünk jogai szentek előttünk, de szentek azok az állami és érzelmi kötelékek is, amelyek évszázadok óta fűznek bennünket jóban-rosszban a magyar nemzethez.’ […] A hatékony fellépést természetesen ez a megosztottság akadályozta. [..] Ebben a helyzetben a reális cél csak az identitás megőrzése lehetett. Bleyer e cél megvalósítása érdekében 1924-ben megalapította a Magyarországi Német Népművelődési Egyesületet (Ungarländischer-Deutscher Volksbildungsverein) és [1921-ben]a Vasárnapi Lap (Sonntagsblatt) c. hetilapot.”
Manherz Károly (szerk): A magyarországi németek. Változó Világ 23. Útmutató Kiadó, Budapest, 1998. 32-33. p.
 
2. forrás:
„A magyarországi németek fejlődésére döntő befolyással bírt a magyar kormányok kisebbségi politikája. A magyar politika célja Trianon után a homogén nemzetállam megteremtése volt. Ugyanakkor a szomszédos államokban – az ún. ’utódállamokban’ – élő magyar kisebbségek védnökének is tekintette magát. […] Magyarország diplomáciai szinten mindig a magyar kisebbségek érdekeinek szószólójaként és védelmezőjeként lépett fel, saját kisebbségei számára azonban nem tette meg az ennek megfelelő engedményeket. Ez a kisebbségpolitika vezetett a Jakob Bleyer idején még igencsak mérsékelt igényekkel fellépő német kisebbség Népművelődési Egyesületének (Ungarländischer-Deutscher Volksbildungsverein) teljes kudarcához, és 1938-ban a Volksbund megalakulásához. […] melyet az etnikai öntudatra ébredő kisebbség politikai emancipáció és kulturális önérvényesítés igénye hívott életre. […] A Volksbund a Harmadik Birodalom európai térségpolitikájában érvényesülő adok-kapok taktika és a magyar revizionista politika együttes eredményeként született meg.
Norbert Spannenberger: A magyarországi Volksbund Berlin és Budapest között. Lucius Kiadó, Budapest, 2005. 381-382. p.
 
3. forrás:
„Újabb sikert tudhatott magáénak a határozott beavatkozási jogot követelő német népcsoport-politika a tengelyhatalmak második bécsi döntését - 1940. augusztus 30. - követően. Németország ugyanis a területi gyarapodás áraként, elfogadtatta a magyar államférfiakkal az ún. bécsi német népcsoport-egyezményt. Ezzel biztosította a Volksbundnak a magyarországi németség szervezésében a monopolisztikus helyzetet, elismerte a nemzetiszocializmus körükben való terjesztésének szabadságát, s megteremtette a népcsoport-autonómia elérésének lehetőségét.“
Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között. BKMÖL, Kecskemét, 1993. http://www.mtaki.hu/docs/cd1/tothagnes61/02a.htm
 
Esemény
Kiváltó ok
1921: Vasárnapi Lap / Sonntagsblatt létrejötte
 
1924: Magyarországi Németek Népművelődési Egyesülete megalakulása
 
1938: Volksbund megalakulása
 
1940: Népcsoportegyezmény létrejötte
 
 
Megoldás:
Esemény
Kiváltó ok
1921: Vasárnapi Lap / Sonntagsblatt
Identitás megőrzése
1924: Magyarországi Németek Népművelődési Egyesülete
Identitás megőrzése
1938: Volksbund
- Német kisebbség öntudatra ébredése
- Harmadik Birodalom európai térségpolitikájában érvényesülő adok-kapok taktika
- a magyar revizionista politika
1940: Népcsoportegyezmény
- 2. bécsi döntés: Észak-Erdély visszacsatolása
 
Az ellenőrzés fázisában a tanár kiegészítheti az információkat, további összefüggéseket tárhat fel. Ezután kibővített tanári előadásban feltárja a magyarországi németek két világháború közötti követeléseit.
 
Reflektálás: (10 perc)
Az óra reflektálási szakaszában felvázolja a tanár az 1930-40-es évek eseményeinek következményeit (pl. kitelepítések) a magyarországi németek életében. A tanár megkérdezheti tanítványait, hogy rokonaik vagy ismerőseik között vannak-e olyan személyek, akik szemtanúi, átélői voltak ezeknek. Itt felvetődhet a lehetőség, hogy az ilyen ismeretséggel rendelkező tanulók interjúkat készíthetnek a szemtanúkkal. Az osztállyal az óra végén kérdéseket gyűjthetünk az interjú elkészítéséhez.
 
 
1. számú melléklet
„A magyarországi németek történetéből (a kezdetektől napjainkig) az alábbi alapvető vonásokat kell kiemelnünk.
A németek az államalapítás óta jelen voltak és vannak Magyarországon. A középkorban és az újkorban is a nyugati kultúra közvetítői voltak, ezáltal hozzájárultak Magyarország európaizálódásához és a nyugati kultúrkörhöz való csatlakozáshoz. Az évszázadokon át tartó, békés és termékeny együttélés a németeket a magyar történelem részesévé tette.
Magyarországra történő betelepülésük a 10. század végétől bizonyított. I. Szent István felesége, Gizella bajor hercegnő német lovagokkal, papokkal és parasztokkal érkezett az országba. Az ország kereszténnyé tételében, a királyi hatalom központosításában, valamint a nyugati mintájú egyházi és világi közigazgatási rendszer, azaz az egyházmegyék és a vármegyék kiépítésében nagy mértékben részt vettek.
A magyar településhatár folyamatos bővülésével egyre nagyobb lakatlan gyepű-területek álltak rendelkezésre, amiket a hazai népesség már nem tudott benépesíteni. A politikai hatalom és a gazdagság viszont nem a néptelen földterületek birtoklásától, hanem a földterület megmunkálásához szükséges munkaerőtől függött. Ez az alaptörvény az érett középkorban, és a koraújkorban sem vesztette el érvényét. Ezért vált a német hospesek/telepesek bejövetele a 12. század második felében II. Géza uralkodása alatt egyre intenzívebbé, és alakultak ki a 13. század elejéig a gyepű-rendszerből kiváló határmenti régiókban az erdélyi és a szepességi szászok településterületei. A 13. század közepétől kezdve IV. Béla király és utódai a tatárjárás következményeként számos, fallal megerősített, német jogú várost alapítottak, többek között Budát és Pestet, továbbá az alsó- és felső-magyarországi bányavárosokat, melyek nemesfém- és rézbányászatuk által nagyban hozzájárultak az ország gazdasági felvirágzásához, sőt ezek távolsági kereskedelme hatással volt a cserekereskedelemről a pénzkereskedelemre való áttérésre is.
 
A kb. 1150-től 1350-ig tartó középkori és a törökök kiűzése utáni 1686 és 1787 közötti német betelepítések okai, illetve hatásai között számos hasonlóság fedezhető fel: a lakosság számának és a népsűrűségnek a növelése, az ország természetes tartalékainak kihasználása, a mezőgazdaság aktiválása, a határokon átnyúló kereskedelem és a bányászat. Valamint az újabb ismeretek és technológiák közvetítése, melyeket a német és más Nyugat- és Közép-Európából (Flandria, Franciaország, Itália) érkező betelepülők hoztak be az országba. A középkori technológiáknál mindenekelőtt a mezőgazdasági módszerekre és eszközökre, mint például a kerekes nehéz fordítóekére, a vasboronára és a kaszára kell gondolni. A pumpák és vízemelők segítségével a német bányászoknak sikerült a 14. század második felétől a régi, vízzel elárasztott bányákat újra megnyitni és modern bányákká fejleszteni. Az arany és ezüst ólommal történő szétválasztásának egy új módszerével, valamint a vastermelésben a hámorok és olvasztók új technikáival a 15. századi érc- és fémmegmunkálást döntően javították és Magyarországot Európa egyik leggazdagabb országává tették.
Hogy a technikai eredmények mennyire megváltoztatták és megkönnyítették a hétköznapokat, nagyon jól példázza a magasan fekvő budai várba vezető vízvezeték, amelyet 1416-ban a Nürnbergből származó Hartmann Rotschmid készített. A vízemelő-szerkezet falazata – az akkori idők egyik technikai csodája – még ma is felfedezhető a budai várdombon.
A magyar királyok által az országba hívott németek olyan ismereteket hoztak magukkal, melyekkel a középkori Magyarország gazdaságában és társadalmában teljesen új struktúrákat alakítottak ki, pl. a mezőgazdaságban a háromnyomásos gazdálkodást, mely az addig megszokott talajváltó gazdálkodást váltotta fel és látványosan megemelte a gabonahozamokat. Egy másik nagy hatású „importcikk” a német mintára meghonosított városi jogrendszer volt. Ennek köszönhetően terjedtek el az önkormányzatiság alkotmányos és jogi normái, és kezdődött meg a gazdasági tevékenységek szervezeti összefogása és szabályozása, vagyis a céhek kialakulása. A városok a feudális agrártársadalom mellett szabad teret biztosítottak, melyek a dél-német, sziléziai és észak-itáliai városokkal folytatott távolsági kereskedelemnek köszönhetően az ország gazdasági felvirágzásához vezettek.”
Gerhard Seewann: A magyarországi németség történetének főbb csomópontjai
 
2. számú melléklet
„Mind a középkori, mind az újkori országépítés nagy periódusa szoros összefüggésben áll a közép-európai gabonaár emelkedésével. A középkori és a 18. századi, viszonylag hosszan elnyúló agrárkonjunktúrák felélénkítették a németek betelepülését. Ez ugyanis a telepesek és az uralkodó, illetve a földbirtokosok között érdekazonosságot hozott létre. Mindkét fél, parasztok és földbirtokosok egyaránt törekedtek a gabonakonjunktúra kihasználására, növelni akarták a mezőgazdasági termelést (és ezáltal az adóbevételt). A betelepülők mindkét időszakban kedvezményeket kaptak, például néhány évnyi adómentességet, továbbörökíthető földbirtokot, alacsonyabb terheket, nagyobb szabadságot (egyházi és világi önkormányzat a középkorban, szabad költözés joga az újkorban). Európában ezek voltak a szokásos kezdeti segítség részei a telepeseknek számára. Míg a középkorban az addig lakatlan, megmunkálatlan, legtöbbször sűrű erdős területeket kellett fáradságos munkával termékeny területté változtatni, a 18. században a törökök örökségét kellett rendezni.”
Gerhard Seewann: A magyarországi németség történetének főbb csomópontjai
 
3. számú melléklet
„Amikor 1918-ban a Dunai Monarchia felbomlott és a német településterületeket, például a Schwäbische Türkei, a Bácska és a Bánát területeit az utódállamok határai szétvágták, az elszakítottságból létrejött egy új, régiókon átívelő, immár országos csoportidentitás, amely kezdetben az országhatárokhoz igazodott, néhány évvel később azonban már a minden határon átívelő német népközösséghez. Az 1914-ig meghatározó identitásforma, az állampatrióta hungarus-tudat, ami a faluközösségben öltött testet, a két világháború között megváltozott. Az új, népi német identitás szerint a magyarországi németség immár népcsoportként szerveződött meg. A két identitás-típus, a tradicionális és a radikalizálódott identitás konkurenciája az 1930-as évek folyamán családokat és falvakat, sőt az egész magyarországi németséget megosztotta és nagyon heves nemzetiségen belüli ellentéteket indított el. A népcsoport ötlete, ami Németországot és minden német településterületet egy biológiailag egységes népi egységbe foglal össze – akármilyen formában is kerül megvalósításra ez az ötlet – nem utolsó sorban Közép-Kelet-Európa államnemzeteinek (Bibó István által is érzékletesen ábrázolt) sovinizmusa és türelmetlensége elleni védelem volt. Ezek a nemzetek német kisebbségeiknek ugyanis sem önkormányzati jogokat, sem német iskolákat nem akartak biztosítani. Magyarország diszkrimináción és elnyomáson alapuló nemzetiségpolitikája a németség politikai radikalizálódásához vezetett. Horthy egyre autoriterebb rezsimjével egyre nehezebbnek tűnt a megegyezés. Bleyer Jakab, a magyarországi németek elismert vezetője, egy évtizeden keresztül próbálta elérni ezt egyrészt az 1921-ben általa létrehozott „Sonntagsblatt” című lap, másrészt az 1923-ban megalapított Magyarországi Németek Népművelődési Egyesülete segítségével – sikertelenül. A magyarországi németség ebből a teljesen megfeneklett helyzetből Németország, majd a Német Birodalom segítségével próbált kiutat találni. Fontos megjegyezni, hogy mindez nem hozható összefüggésbe a nemzetiszocializmussal, mivel a közeledési folyamat már Hitler hatalomra jutása előtt, 1932 nyarán megindult. A magyarországi német nemzetiségpolitika átorientálódását Berlin felé a magyar politika türelmetlensége és kompromisszumképtelensége okozta. Bleyer és utóda, Basch, emiatt kényszerültek arra, hogy a Német Birodalomtól kérjenek védelmet. Logikusan következett ez abból a szemléletből is, amit Budapest képviselt ekkor: a szomszédos országokban rekedt magyarság védelmezőjeként lépett fel.
1937-től azonban Berlin a német népcsoportokat eszközként kezdte használni. A Harmadik Birodalom hatalomkiterjesztő politikáját az általa kiépített, a népcsoportok autonómiáját biztosító rendszer segítségével (ami az 1940. augusztus 31-én, a 2. bécsi döntés kapcsán megkötött kétoldalú népcsoportegyezményeken alapult) érvényesítette. Ekkor már nem a háromszáz éves együttélésről és a hagyományok megőrzéséről volt szó. Sokkal inkább kimondottan szegregációról és disszimilációról, saját, népi alapon meghatározott „élettér” kialakításról szólt. Ez a szemlélet a kizárólagosság igényével lépett fel, a társadalmat szigorúan szabályozta (pl. a Nőegylet, az Ifjak Egylete vagy az SS-toborzás által), gazdaságilag és politikailag is Németország felé orientálódott. Képviselői és az általuk 1938-ban létrehozott Magyarországi Németek Népi Szövetsége („Volksbund der Deutschen in Ungarn“) a nemzetiszocialista hatalom mintájára, maguknak tartották fent az igényt, hogy eldöntsék, ki német és ki nem. A Harmadik Birodalom 1945-ös összeomlása után ez a politikai tévút meneküléshez és kiűzetéshez vezetett, kollektív, Kelet-Európa és Magyarország minden német lakosára kiterjedő, igazságtalan üldöztetésébe és diszkriminációba torkollott. Az évszázadok alatt létrehozott értékek jelentős része pusztult el ezek miatt.”
Gerhard Seewann: A magyarországi németség történetének főbb csomópontjai
 
 
 

 


<< vissza