Cikkek, tanulmányok Források Tananyagok, modultervek Tananyagok, modultervek Ajánlók Korábbi számaink tartalma Elérhetőségeink

nyomtatás

 XX. századi szélsőjobboldali rendszerek ideológiája

Óraterv a gimnáziumok 12. évfolyama számára
2 (lehetőleg dupla) tanórára
Készítette: Priskinné Rizner Erika
 
Az óraterv a két világháború közötti egyetemes történelmi tananyag részeként, a fasizmus és a nácizmus témaköréhez kapcsolva dolgozható fel. Bővíti és rendszerbe foglalja a szélsőjobboldali eszmerendszerek tankönyvben hiányosan szereplő ideológiai gyökereit, a ráirányítja a figyelmet a fasiszta és a náci eszmék különbségeire.
 
Tartalmi célok:
  • a politikai eszmerendszer fogalmának értelmezése, fejlődéstörténetük főbb lépései,
  • az újkonzervativizmus jellemzőinek számba vétele,
  • a fasiszta jellegű rendszerek általános vonásainak feltárása,
  • az olasz fasizmus és a nácizmus ideológiája legfontosabb vonásainak megismerése.
 
Módszertani célok:
  • a téma aktív feldolgozása elsősorban kooperatív tanulási technikák segítségével, változatos módszerek alkalmazásával;
  • a szakszókincs használatának bővítése,
  • a rendszerszemléletben való gondolkodás igényének fejlesztése,
  • az írásbeli és szóbeli kifejezőképesség fejlesztése,
  • a kognitív képességek –magasabb szintű gondolkodási műveletek gyakoroltatása.
 
Tartalmi követelmények:
  • a tanuló legyen képes a szélsőjobboldali ideológiák megjelenésének térben és időben való elhelyezésére,
  • tudja az újkonzervativizmus megjelenésének okait számba venni,
  • a tanulmányrészletek alapján legyen képes a fasiszta jellegű rendszerek jellemzőit megnevezni,
  • ismerje fel a fasizmus és a nácizmus ideológiájának hasonló és eltérő vonásait, alkosson önálló, kritikus véleményt ezen politikai eszmerendszerekről.
 
Tanulási készségek fejlesztésének követelményei:
  • a tanuló aktívan vegyen részt a tanulási folyamatban,
  • a csoportmunka során az együttműködési készség, kölcsönös felelősség növekedjék,
  • a tanuló lényegkiemelő képessége, problémaérzékenysége, szövegértési és értelmezési képessége fejlődjék,
  • legyen képes ismeretei rendszerezésére, álláspontjának megvédésére, önálló, kritikai gondolkodásra.
 
Ráhangolódás

A tanulási folyamat előkészítése (2 perc):
  • A tanár ismerteti az óra tartalmi céljait: szélsőjobboldali ideológiai rendszerek tartalmával, értékrendjével fogunk foglalkozni, különös tekintettel a fasizmusra és a nácizmusra.
  • Megbeszélik tanulási folyamat munkamenetét (csoportmunka).
  • Megalakítják az együttműködő 4 fős, heterogén csoportokat.
 
Az előzetes tudás rendszerezése (15 perc)
Minden csoport ugyan olyan fogalomkártyákat és folyamatábrához szükséges jeleket (nyilak, ellentétet kifejező szembeállított nyíl) kap. A feladat a Vak kéz” technikájának alkalmazásával egy folyamatábra elkészítése a csoportban A „Vak kéz” egy olyan együttműködésen alapuló tanulási technika, melynek célja, hogy a diákok meg tudják állapítani a megismerési tartalmak helyes logikai sorrendjét. A fogalmakat tehát önállóan strukturálják, miközben mérlegelik társaik javaslatait és konszenzusos döntést hoznak.
 
Tanári kalauz a diákok számára:
Osszátok szét egymás között a kártyákat úgy, hogy lehetőleg mindenkinek ugyan annyi jusson! Készítsetek egy lehetséges folyamatábrát az alábbi fogalmak és jelölések felhasználásával, mely arra keresi a választ, hogy miért pont a XIX. századra jelennek meg a politikai eszmék, ideológiák? Milyen folyamatok eredményeként formálódnak ezek? Mutassátok be egymásnak kártyáitokat, majd mindenki tegyen javaslatot a sajátjai elhelyezésére! Az ábrát a csoport megegyezéses alapon készítse el, mindenki mondjon véleményt a helyes sorrendről! Rajzoljátok fel az ábrátokat a megadott csomagolópapírra (mindenki a saját kártyáin szereplő fogalmakat)!
 
GYORS GAZDASÁGI FEJLÕDÉS, IPARI FORRADALOM
SZÉLESEBB TÁRSADALMI RÉTEGEK BEKAPCSOLÓDÁSA A POLITIZÁLÁSBA
VÁLSÁGTUDAT
A SAJÁT SORS IRÁNYÍTÁSÁNAK KÉPESSÉGE
A KERESZTÉNY EGYHÁZ ÉS IDEOLÓGIA VISSZASZORULÁSA
GONDOLATSZABADSÁG
LASSABB TÁRSADALMI FEJLÕDÉS
RACIONALIZMUS
LIBERALIZMUS
KONZERVATIVIZMUS
ELSZEGÉNYEDÉS, EGÉSZSÉGÜGYI PROBLÉMÁK
FELVILÁGOSODÁS

 
Lehetséges megoldás:
 
 
 
 
A csoportok egyszerre felhelyezik elkészített plakátjaikat a táblára/ faliújságra, majd közös vizsgálat és rövid megbeszélés történik az esetleges eltérésekről. A csoportoknak adjunk lehetőséget megoldásuk indoklására.
 
Jelentésteremtés (45 perc)
A csoportok szakértői mozaik technikával fognak az új anyag elsajátításába.
 
Tanári kalauz a diákok számára a jelentésteremtéshez
Az alábbiakban 4 másodlagos forrásrészlettel ismerkedtek meg Vitári Zsolt: A 20. századi szélsőjobboldali rendszerek ideológiája című tanulmánya alapján. (www.arkadia.pte.hu) Számozzátok be magatokat- egytől- négyig és ennek megfelelően osszátok szét magatok között a szövegeket! A következő lépéseket kövessétek:
1.      Figyelmesen olvassátok el a tanulmányrészleteteket, húzzátok alá a legfontosabb elemeket!
2.      Készítsetek jegyzetet a megismert tartalomból! (10 perc)
3.      Most alakuljatok szakértői csoportokká (minden egyes csoporttag, minden csoport kettese, hármasa, négyese alkot csoportot, vagyis, akik ugyan azokat a részeket olvasták)
4.      Egyeztessétek mondandótokat, vegyétek végig a segítő kérdésekre adható válaszokat, hogy alapcsoportotokba visszatérve biztosak legyetek abban, hogy minden lényeges elemet megértettetek, bevettetek a vázlatotokba!(5-8 perc)
5.      Visszatérve alapcsoportotokba tanítsátok meg a többieknek saját részeteket a megfelelő sorrend betartásával (1-től 4-ig) (30 perc)
 
1.      számú tanuló szövege: az újkonzervativizmus
„Az újkonzervativizmus – mint neve is mutatja – újfajta, a régi konzervativizmus „hibáitól” megszabadított, a liberalizmusnak való behódolást elvető, szociálisan is érzékeny irányzatként jelent meg. Választ kívánt adni a tradicionális kötöttségekben megrekedt rétegek (arisztokrácia, parasztság, kisipar) szorongására, amely a prosperitás idején még csak lappangva jelentkezett, de a válságos időkben (pl. 1873-as válság) felszínre tört. A modernséget a hagyományos közösség teljes lerombolásával, az elidegenedéssel, az elgyökértelenedéssel, az eltömegesedéssel, az alávetettséggel, a kiszolgáltatottsággal és az erkölcsi romlottsággal azonosították;a válságban és annak romboló jellegében pedig még inkább a hagyományos alapelvek igazolását látták.
Az 1890-es évekre az újkonzervativizmus már igazodott az egyre jobban kivehető hatalmi harchoz (akár imperializmusnak is nevezhetjük). (…). A közösség már egyre inkább az egész nemzetet jelentette, amelyet most már a maga nagyságában akartak visszatéríteni az idilli és egyre inkább mitizált paraszti-nemesi tradicionalizmushoz.
Ez az új hullám agresszív dinamizmussal bírt, s akár a fegyveres megoldás irányába is hajlandó lett volna elmozdulni. A nemzetek közötti harc megvívása azonban nem kecsegtetett sok sikerrel, ha a nemzet egységét nem lehetett helyreállítani, ha a nemzeti önazonosság megrogyott. Az újkonzervatív modell fejlődése abban is megmutatkozott, hogy a tradicionális közösségek helyett egyre inkább a foglalkozási ágak és szakmák hierarchikusan megszervezett (korporációs) szervezeteire épült. Nem egyszerűen a premodern maradványokat védelmezte, hanem polgári alapokon állva nagytőkés követeléseket is kifejezésre juttatott.” (Vitári Zsolt: A XX. századi szélsőjobboldali rendszerek ideológiája)
 
Segítő kérdések:
  • Melyek az újkonzervativizmus régi és új vonásai?
  • Hogyan változott a közösség fogalma a 19-20. század fordulójára? Miért?
  • Miért léphetett a korporáció a hagyományos közösségek helyébe?
Idegen szavak magyarázata:
  • prosperitás: fellendülés, virágzás
  • tradicionális: hagyományos
  • agresszív dinamizmus: erőszakosan aktív, cselekvő
  • organikus: szerves
 
2.      számú tanuló szövege: a fasiszta jellegű rendszerek általános jellemzői
„Egyáltalán mi a fasiszta jelleg, ha maga a mintát adó fasizmus is változott? Az itt következő tulajdonságok számbavételével ugyan e rendszerek és eszmék hasonlóságának látszatát keltjük, de nem fogadjuk el, hogy a két világháború rendszereket fasisztának kellene nevezni. Az említett vezérkultusz mellett ide sorolhatjuk az új világ, az új rend- és ember eszményét, amelyek megvalósítása révén a történelemből mintegy kilépve olyan irányba fordult volna a történelem kereke, amely az addigi fejlődésből nem következett. Mindez pedig lehetővé tette annak kommunikálást is, hogy a fiatalos, már-már forradalmi dinamika jegyében valóban valami gyökeresen új megteremtésére tesznek kísérletet, ami gyakorlatilag soha nem sikerült, hiszen a gyakorlat már önmagában nagyfokú leegyszerűsödéshez vezetett. A komoly elittudattal rendelkező „fasiszta” mozgalmak a széles tömegek vezetésének igényével fellépve az új világ megteremtését az ifjúság előtérbe helyezésével, a hagyományok tiszteletével, megfelelő erőszak alkalmazásával és szélsőséges bolsevizmusellenességgel kívánták megvalósítani. Igazi tömegmozgalom azonban csak Olaszországban és Németországban jött létre. (…) Mindehhez újszerű politikai eszköztár társult, amelyben a tömegmozgalom szervezésére való törekvés, szociális demagógia, modern propagandatechnika, az utcai politizálás, vulgáris retorika, tettlegesség, később a fasizmusnak és a nemzetiszocializmusnak is javára váló szervezeti struktúrák(pártiskola, rohamosztag, pártlap stb.) egyaránt megtalálható volt.” (Vitári Zsolt: A XX. századi szélsőjobboldali rendszerek ideológiája)
 
Segítő kérdések:
  • Melyek a fasiszta jellegű ideológiák legfontosabb közös vonásai?
  • Miért helyezték előtérbe e rendszerek az ifjúság saját képükre formálását?
  • Milyen politikai eszköztár társult a radikalizmushoz? Miért volt ez sokkoló a polgári társadalmak számára?
Idegen szavak magyarázata:
  • radikális: alapos, gyökeres, mélyreható, szélsőséges
  • demagógia: hazug ígérgetés, népámítás, lázítás
 
3.      számú tanuló szövege: az olasz fasizmus ideológiai jellemzői
„Az elkötelezett olasz nagyság nacionalizmus és a szociális érzékenység mellett, megtette a döntő fordulatot a végletes bolsevik veszély hangoztatásában, miközben párhónappal korábban még azt vallotta, hogy a bolsevizmus nem reális veszély. A félkatonai szervezetekkel az elemi terrort is sajátjává tette, republikánus, antiklerikális és antikapitalista programot hirdetett. Mindezek viszont csak eszközként szolgáltak a Corradini által már „megénekelt” birodalmi hagyományok feltámasztása révén egy olyan nagy olasz nemzet létrehozására, amely valami teljesen újként kerülhetett be a történelembe, s amely az olasz államban nyerte el legfőbb kiformálódását. (…) A fasiszták számára az állam volt az akaratot, rendet és biztonságot megtestesítő forma, a nemzet pedig annak szellemi megtermékenyítője. Ebből fakadt az állam totalitásába, mindenhatóságába vetett hit is, amely elvitatta, hogy az egyén szabadsága abszolút lenne. (…)
Az 1921-ben végül Nemzeti Fasiszta Párttá szerveződött mozgalom összetettebb programot tett le az asztalra, de a nemzetiszocializmushoz hasonlóan a fasizmus is többnek szánta magát, mint egyszerű pártprogramnak, illetve politikai ideológiának. A fasizmus az olasz ember világnézete, minden cselekedetét meghatározó alapja akart lenni, s nem akarta magát csak a politikum világára korlátozni. Ez lett volna az az új embereszmény, amelyhez új rend is társult volna, s ez már egyértelművé tette, hogy a fasizmus mint világnézet és rendszer a teljes embert birtokba kívánta venni. A magasabb rendű szellemi értékek érdekében, a nemzetért, a hazáért, a családért, később a vallásért elvárható a térhez és időhöz kötött anyagi értékekről való lemondás. Nem véletlen, hogy legmagasztosabb példakép a hősi halott volt, aki hazájáért életét is hajlandó feláldozni. Így a magasabb értékekért folytatott harc sosem öncélú, s siker feltételen hitet, engedelmességet és küzdeni akarást követelt. A küzdelem természetesen az ellenségek ellen irányult.
 Mussolini mindenekelőtt a szabadkőműveseket és a kommunistákat tekintette ellenségnek, vagyis nem állított olyan univerzális ellenségképet, mint Hitler a zsidókkal. Így jöhetett létre az új nemzeti társadalom, amely organikus egységet képez, és a korporációk (hivatásrendek) révén megszünteti az osztály- és csoportérdekeket, már csak azért is mert az állam nem állhat ki a nemzet egyik és másik fele mellett, legalábbis formálisan. Az már a gyakorlathoz tartozott, hogy az egy hivatásrendbe terelt munkaadók és munkavállalók közül az előbbiek felül tudtak kerekedni, mert az állam a termelés érdekeitől nem függetleníthette magát.”  (Vitári Zsolt: A XX. századi szélsőjobboldali rendszerek ideológiája)
 
Segítő kérdések:
  • Melyek a fasiszta ideológia legmarkánsabb vonásai?
  • Milyen a fasiszta embereszmény?
  • Kikre irányult az ellenségkép és miért?
Idegen szavak magyarázata:
  • antiklerikális: keresztény egyház ellenes
  • szabadkőművesek: 18. században létrejött emberbaráti mozgalom. Céljuk a felvilágosodás eszméinek, a testvériségnek, toleranciának a terjesztése. A XX. századi diktatúrák azt a rágalmat terjesztették róluk, hogy a „nemzetközi zsidóság” eszközei, fedőszervei
 
4.      számú tanuló szövege: a nemzetiszocializmus
„Hitler maga is kortársa volt a 19. század végi és 20. század eleji radikalizálódó nézetvilágnak, s bár olvasottsága korlátozott volt, s úgy tűnik, hogy az első világháború végéig nem is kötelezte el magát egyik vagy másik irányzat mellett, s saját maga sem alakított ki ez előtt egységes nézetrendszert, de mindenképpen a töltekezés időszaka volt ez. Így nyilván kapcsolatba kerül a nagynémet gondolattal, a fajelmélettel, a geopolitikával, a szociáldarvinizmussal, az antiszemitizmussal, a tömeglélektannal, s a szélsőjobboldali radikalizmus olyan gyakorlati megnyilvánulásaival, mint a vezérelv, a zsidók gyakorlatban meglévő diszkriminálása, az antiklerikalizmus vagy akár a germánság ősi mítosza. S mindehhez társult a történelemnek egy sajátos, úgymond sérelmi alapon kezelt látásmódja. (…)
A nemzetiszocialista ideológia mindazonáltal két jól elkülöníthető, a tankönyvekben csak említés szintjén megjelenő, de egymással szorosan összefüggő pilléren nyugodott: az élettérelméleten és a fajelméleten, miközben utóbbi zsidógyűlölettel kötött ”házassága”, a faji antiszemitizmus szintén meghatározó volt. (…) A területek megszerzését Hitler úgy állította be, mintha az egyenlő lenne a német nép túlélésével. Vagyis a német nép fennmaradása egybeforrt a világhatalmisággal. A megszerzendő területek egy része, egész pontosan a Németországtól keletre, akár az Urálig elterülő terület a német nép természetes életterét is jelentette, amelynek megszerzéséhez a versailles-i békeszerződés revíziója csak az első, meglehetősen kicsiny lépést jelentette. (…)
Az élettér (Lebensraum) igényét Hitler az évi 900 ezres népszaporulatból vezette le, miután a születésszabályozást, a belső kolonizációt, a fokozott iparosítást és világpiaci orientációt elvetette. (…) Németország viszont csak akkor formálhatott jogot az élettér további kiterjesztésére, ha már minden németet magába foglal a birodalom. (…)
Hitler olvasatában három csoport létezett a kultúrateremtők (germánok, latin népek), a kultúrafenntartók (japánok) és a kultúrarombolók (minden más nép) csoportja. Kétség sem férhetett hozzá, hogy a németek az első, a kiszemelt területek népei viszont az utolsó kategóriába tartoztak, s tulajdonképpen mindent, amit addig már magukénak mondhattak csakis a német befolyás révén érték el, s államalkotásra önmagukban amúgy sem voltak képesek. Az emberi történelem egésze is felfogható volt a az emberiséget alkotó fajok (tulajdonképpen fajták) közötti harcnak, amelyben egy adott területet mint egy vándorserleget mindig az a faj érdemli ki, amelyik ebben az élethalál-harcban felülkerekedik vagyis erősebbnek bizonyul. (…) A faji ranglétra legalsó fokán az univerzális ellenség, a zsidóság állt. Hitler maga mondta, hogy ha a zsidóság nem lenne, fel kellene találni, hiszen látható ellenségre van szükség nem láthatatlanra. Hiszen éppen a zsidóság ellenségképként való univerzalizmusa, s a legfőbb ellenségek (bolsevikok, demokraták, liberálisok stb.) zsidóként, de legalább zsidóbérencként való megbélyegzése, és a németekre, germánokra, árjákra leselkedő legnagyobb veszélyként való beállításuk, ellenükben a legradikálisabb fellépést legitimálta. A germán rassz erkölcsével el kellett üldözni a zsidó-materialista szellemet a birodalom területéről. Mindennek a német birodalom újbóli felemelkedését kellett elősegítenie, de ez mindaddig nem volt elérhető, amíg – mint Alfred Rosenberg írja - azt „a bacilust nem teszik ártalmatlanná, amely a vérünket és a lelkünket megmérgezte, vagyis a zsidót és a belőle született zsidó szellemet és ennek híveit”. (Vitári Zsolt: A XX. századi szélsőjobboldali rendszerek ideológiája)
 
Segítő kérdések:
  • Mely forrásokból táplálkozott a náci ideológia?
  • Hogyan indokolja Hitler a németeknek az élettérhez való jogát?
  • Milyen módon szemléli a történelmet?
  • Miért szükséges egy diktatúrának ellenségképet alkotnia? Kik voltak ezek Hitler
számára?
Idegen szavak, kifejezések magyarázata:
  • szociáldarwinizmus: a történelmet az erős és a gyenge fajok állandó harcaként leíró irányzat
  • diszkriminálás: megkülönböztetés (itt: hátrányos)
 
Reflektálás (30 perc)
 
1.      Készítsünk összehasonlító táblázatot a totális rendszerek jellemzőiről előzetes tudásunk és a mai órán megtanultak alapján az alábbi szempontok szerint! ’(10 perc)
 
szempontok
fasizmus
nemzeti szocializmus
állam és párt
állam és a fasiszta párt mindenhatóságának fokozatos kialakítása 4-5 év (1922-26),
A parlament feloszlatása-1928 után rendeleti kormányzás
állampárt, nincs felette ellenőrzés, viszont mindenkit a nácik ellenőriznek, a hatalom korlátok nélküli birtoklása, fél év alatt (1933), felhatalmazási törvény
ellenségkép
szabadkőművesek és kommunisták
zsidók és zsidóbérencek
(kommunisták, liberálisok, demokraták)
az emberi jogok helyzete
emberi jogok korlátozása, de keresztény szervezetek működhetnek (lateráni paktum)
emberi jogok korlátozása, egyes fajok teljesmegsemmisítésére való törekvés
a hatalom birtoklásának eszközei
titkosrendőrség,
hírmonopólium, manipuláció,
az ember maradéktalan birtokba vétele
(ifjúsági szervezet, munkahely szabadidő)
titkosrendőrség,
hírmonopólium, propagandaminisztérium,
kizárólagosság igénye, az ember maradéktalan birtokba vétele (ifjúság-Hitlerjugend munkahely- Munkafront szabadidő)
egyén és tömeg viszonya
az egyén nem számít, csak a közösség
tulajdonságok nélküli, engedelmeskedő tömeg”
a vezér
Duce (a párt vezetője és miniszterelnök), a királyság formálisan fennmarad
Führer (pártvezér, államfő, kormányfő)
 
2.      Rendezzünk „akadémikus vitát”!
Tételmondat: Nehezebb szabadnak, mint rabnak lenni. Mert a szabad ember saját felelőssége, hogy mit olvas, és mit gondol, mit választ és mire költ. És ez nehéz. Nehéz, mert a legnagyobb probléma egy modern, demokratikus társadalomban nem az, hogy nagyon sok ember rosszat akar, hanem hogy nagyon sok ember nem is tudja, hogy mit akar.” John Lukacs
 
A vita menete:
1.A tanulók négyes csoportjukban dolgoznak tovább Minden csoportban 2 fő a támogató és kettő az ellenző.
2.Minden pár listát készít saját érveiről.
3. Más csoportokból a hasonló párokkal összevetik listájukat, kiegészítenek
4.Az eredeti négyes megvitatja a kérdést.
5. Zárónyilatkozatot készítenek a vita lezárásaként, melyben konszenzusos álláspontot alakítanak ki. ezt ismertethetik társaikkal, vagy kifüggeszthetik a faliújságra.
 
 
 
 
 Nyomtatható anyagok
 
Tanári kalauz a diákok számára a jelentésteremtéshez
Az alábbiakban 4 másodlagos forrásrészlettel ismerkedtek meg Vitári Zsolt: A 20. századi szélsőjobboldali rendszerek ideológiája című tanulmány alapján. Számozzátok be magatokat- egytől- négyig és ennek megfelelően osszátok szét magatok között a szövegeket! A következő lépéseket kövessétek:
1.      Figyelmesen olvassátok el a tanulmányrészleteteket, húzzátok alá a legfontosabb elemeket!
2.      Készítsetek jegyzetet a megismert tartalomból! (10 perc)
3.      Most alakuljatok szakértői csoportokká (minden egyes csoporttag, minden csoport kettese, hármasa, négyese alkot csoportot, vagyis, akik ugyan azokat a részeket olvasták)
4.      Egyeztessétek mondandótokat, vegyétek végig a segítő kérdésekre adható válaszokat, hogy alapcsoportotokba visszatérve biztosak legyetek abban, hogy minden lényeges elemet megértettetek, bevettetek a vázlatotokba!(5-8 perc)
5.      Visszatérve alapcsoportotokba tanítsátok meg a többieknek saját részeteket a megfelelő sorrend betartásával (1-től 4-ig) (30 perc)
 
 
 
1.      számú tanuló szövege: az újkonzervativizmus
„Az újkonzervativizmus – mint neve is mutatja – újfajta, a régi konzervativizmus „hibáitól” megszabadított, a liberalizmusnak való behódolást elvető, szociálisan is érzékeny irányzatként jelent meg. Választ kívánt adni a tradicionális kötöttségekben megrekedt rétegek (arisztokrácia, parasztság, kisipar) szorongására, amely a prosperitás idején még csak lappangva jelentkezett, de a válságos időkben (pl. 1873-as válság) felszínre tört. A modernséget a hagyományos közösség teljes lerombolásával, az elidegenedéssel, az elgyökértelenedéssel, az eltömegesedéssel, az alávetettséggel, a kiszolgáltatottsággal és az erkölcsi romlottsággal azonosították;a válságban és annak romboló jellegében pedig még inkább a hagyományos alapelvek igazolását látták.
Az 1890-es évekre az újkonzervativizmus már igazodott az egyre jobban kivehető hatalmi harchoz (akár imperializmusnak is nevezhetjük). (…). A közösség már egyre inkább az egész nemzetet jelentette, amelyet most már a maga nagyságában akartak visszatéríteni az idilli és egyre inkább mitizált paraszti-nemesi tradicionalizmushoz.
Ez az új hullám agresszív dinamizmussal bírt, s akár a fegyveres megoldás irányába is hajlandó lett volna elmozdulni. A nemzetek közötti harc megvívása azonban nem kecsegtetett sok sikerrel, ha a nemzet egységét nem lehetett helyreállítani, ha a nemzeti önazonosság megrogyott. Az újkonzervatív modell fejlődése abban is megmutatkozott, hogy a tradicionális közösségek helyett egyre inkább a foglalkozási ágak és szakmák hierarchikusan megszervezett (korporációs) szervezeteire épült. Nem egyszerűen a premodern maradványokat védelmezte, hanem polgári alapokon állva nagytőkés követeléseket is kifejezésre juttatott.” (Vitári Zsolt: A XX. századi szélsőjobboldali rendszerek ideológiája)
 
Segítő kérdések:
·         Melyek az újkonzervatívizmus régi és új vonásai?
·         Hogyan változott a közösség fogalma a 19-20. század fordulójára? Miért?
·         Miért léphetett a korporáció a hagyományos közösségek helyébe?
Idegen szavak magyarázata:
·         prosperitás: fellendülés, virágzás
·         tradicionális: hagyományos
·         agresszív dinamizmus: erőszakosan aktív, cselekvő
·         organikus: szerves
 
2.      számú tanuló szövege: a fasiszta jellegű rendszerek általános jellemzői
„Egyáltalán mi a fasiszta jelleg, ha maga a mintát adó fasizmus is változott? Az itt következő tulajdonságok számbavételével ugyan e rendszerek és eszmék hasonlóságának látszatát keltjük, de nem fogadjuk el, hogy a két világháború rendszereket fasisztának kellene nevezni. Az említett vezérkultusz mellett ide sorolhatjuk az új világ, az új rend- és ember eszményét, amelyek megvalósítása révén a történelemből mintegy kilépve olyan irányba fordult volna a történelem kereke, amely az addigi fejlődésből nem következett. Mindez pedig lehetővé tette annak kommunikálást is, hogy a fiatalos, már-már forradalmi dinamika jegyében valóban valami gyökeresen új megteremtésére tesznek kísérletet, ami gyakorlatilag soha nem sikerült, hiszen a gyakorlat már önmagában nagyfokú leegyszerűsödéshez vezetett. A komoly elittudattal rendelkező „fasiszta” mozgalmak a széles tömegek vezetésének igényével fellépve az új világ megteremtését az ifjúság előtérbe helyezésével, a hagyományok tiszteletével, megfelelő erőszak alkalmazásával és szélsőséges bolsevizmusellenességgel kívánták megvalósítani. Igazi tömegmozgalom azonban csak Olaszországban és Németországban jött létre. (…) Mindehhez újszerű politikai eszköztár társult, amelyben a tömegmozgalom szervezésére való törekvés, szociális demagógia, modern propagandatechnika, az utcai politizálás, vulgáris retorika, tettlegesség, később a fasizmusnak és a nemzetiszocializmusnak is javára váló szervezeti struktúrák(pártiskola, rohamosztag, pártlap stb.) egyaránt megtalálható volt.” (Vitári Zsolt: A XX. századi szélsőjobboldali rendszerek ideológiája)
 
Segítő kérdések:
·         Melyek a fasiszta jellegű ideológiák legfontosabb közös vonásai?
·         Miért helyezték előtérbe e rendszerek az ifjúság saját képükre formálását?
·         Milyen politikai eszköztár társult a radikalizmushoz? Miért volt ez sokkoló a polgári társadalmak számára?
Idegen szavak magyarázata:
·         radikális: alapos, gyökeres, mélyreható, szélsőséges
·         demagógia: hazug ígérgetés, népámítás, lázítás
 
3.      számú tanuló szövege: az olasz fasizmus ideológiai jellemzői
. „Az elkötelezett olasz nagyság nacionalizmus és a szociális érzékenység mellett, megtette a döntő fordulatot a végletes bolsevik veszély hangoztatásában, miközben párhónappal korábban még azt vallotta, hogy a bolsevizmus nem reális veszély. A félkatonai szervezetekkel az elemi terrort is sajátjává tette, republikánus, antiklerikális és antikapitalista programot hirdetett. Mindezek viszont csak eszközként szolgáltak a Corradini által már „megénekelt” birodalmi hagyományok feltámasztása révén egy olyan nagy olasz nemzet létrehozására, amely valami teljesen újként kerülhetett be a történelembe, s amely az olasz államban nyerte el legfőbb kiformálódását. (…) A fasiszták számára az állam volt az akaratot, rendet és biztonságot megtestesítő forma, a nemzet pedig annak szellemi megtermékenyítője. Ebből fakadt az állam totalitásába, mindenhatóságába vetett hit is, amely elvitatta, hogy az egyén szabadsága abszolút lenne. (…)
Az 1921-ben végül Nemzeti Fasiszta Párttá szerveződött mozgalom összetettebb programot tett le az asztalra, de a nemzetiszocializmushoz hasonlóan a fasizmus is többnek szánta magát, mint egyszerű pártprogramnak, illetve politikai ideológiának. A fasizmus az olasz ember világnézete, minden cselekedetét meghatározó alapja akart lenni, s nem akarta magát csak a politikum világára korlátozni. Ez lett volna az az új embereszmény, amelyhez új rend is társult volna, s ez már egyértelművé tette, hogy a fasizmus mint világnézet és rendszer a teljes embert birtokba kívánta venni. A magasabb rendű szellemi értékek érdekében, a nemzetért, a hazáért, a családért, később a vallásért elvárható a térhez és időhöz kötött anyagi értékekről való lemondás. Nem véletlen, hogy legmagasztosabb példakép a hősi halott volt, aki hazájáért életét is hajlandó feláldozni. Így a magasabb értékekért folytatott harc sosem öncélú, s siker feltételen hitet, engedelmességet és küzdeni akarást követelt. A küzdelem természetesen az ellenségek ellen irányult.
 Mussolini mindenekelőtt a szabadkőműveseket és a kommunistákat tekintette ellenségnek, vagyis nem állított olyan univerzális ellenségképet, mint Hitler a zsidókkal. Így jöhetett létre az új nemzeti társadalom, amely organikus egységet képez, és a korporációk (hivatásrendek) révén megszünteti az osztály- és csoportérdekeket, már csak azért is mert az állam nem állhat ki a nemzet egyik és másik fele mellett, legalábbis formálisan. Az már a gyakorlathoz tartozott, hogy az egy hivatásrendbe terelt munkaadók és munkavállalók közül az előbbiek felül tudtak kerekedni, mert az állam a termelés érdekeitől nem függetleníthette magát.”  (Vitári Zsolt: A XX. századi szélsőjobboldali rendszerek ideológiája)
 
Segítő kérdések:
·         Melyek a fasiszta ideológia legmarkánsabb vonásai?
·         Milyen a fasiszta embereszmény?
·         Kikre irányult az ellenségkép és miért?
Idegen szavak magyarázata:
·         antiklerikális: keresztény egyház ellenes
·         szabadkőművesek: 18. században létrejött emberbaráti mozgalom. Céljuk a felvilágosodás eszméinek, a testvériségnek, toleranciának a terjesztése. A XX. századi diktatúrák azt a rágalmat terjesztették róluk, hogy a nemzetközi zsidóság eszközei, fedőszervei
 
4.      számú tanuló szövege: a nemzetiszocializmus
„Hitler maga is kortársa volt a 19. század végi és 20. század eleji radikalizálódó nézetvilágnak, s bár olvasottsága korlátozott volt, s úgy tűnik, hogy az első világháború végéig nem is kötelezte el magát egyik vagy másik irányzat mellett, s saját maga sem alakított ki ez előtt egységes nézetrendszert, de mindenképpen a töltekezés időszaka volt ez. Így nyilván kapcsolatba kerül a nagynémet gondolattal, a fajelmélettel, a geopolitikával, a szociáldarvinizmussal, az antiszemitizmussal, a tömeglélektannal, s a szélsőjobboldali radikalizmus olyan gyakorlati megnyilvánulásaival, mint a vezérelv, a zsidók gyakorlatban meglévő diszkriminálása, az antiklerikalizmus vagy akár a germánság ősi mítosza. S mindehhez társult a történelemnek egy sajátos, úgymond sérelmi alapon kezelt látásmódja. (…)
A nemzetiszocialista ideológia mindazonáltal két jól elkülöníthető, a tankönyvekben csak említés szintjén megjelenő, de egymással szorosan összefüggő pilléren nyugodott: az élettérelméleten és a fajelméleten, miközben utóbbi zsidógyűlölettel kötött ”házassága”, a faji antiszemitizmus szintén meghatározó volt. (…) A területek megszerzését Hitler úgy állította be, mintha az egyenlő lenne a német nép túlélésével. Vagyis a német nép fennmaradása egybeforrt a világhatalmisággal. A megszerzendő területek egy része, egész pontosan a Németországtól keletre, akár az Urálig elterülő terület a német nép természetes életterét is jelentette, amelynek megszerzéséhez a versailles-i békeszerződés revíziója csak az első, meglehetősen kicsiny lépést jelentette. (…)
Az élettér (Lebensraum) igényét Hitler az évi 900 ezres népszaporulatból vezette le, miután a születésszabályozást, a belső kolonizációt, a fokozott iparosítást és világpiaci orientációt elvetette. (…) Németország viszont csak akkor formálhatott jogot az élettér további kiterjesztésére, ha már minden németet magába foglal a birodalom. (…)
Hitler olvasatában három csoport létezett a kultúrateremtők (germánok, latin népek), a kultúrafenntartók (japánok) és a kultúrarombolók (minden más nép) csoportja. Kétség sem férhetett hozzá, hogy a németek az első, a kiszemelt területek népei viszont az utolsó kategóriába tartoztak, s tulajdonképpen mindent, amit addig már magukénak mondhattak csakis a német befolyás révén érték el, s államalkotásra önmagukban amúgy sem voltak képesek. Az emberi történelem egésze is felfogható volt a az emberiséget alkotó fajok (tulajdonképpen fajták) közötti harcnak, amelyben egy adott területet mint egy vándorserleget mindig az a faj érdemli ki, amelyik ebben az élethalál-harcban felülkerekedik vagyis erősebbnek bizonyul. (…) A faji ranglétra legalsó fokán az univerzális ellenség, a zsidóság állt. Hitler maga mondta, hogy ha a zsidóság nem lenne, fel kellene találni, hiszen látható ellenségre van szükség nem láthatatlanra. Hiszen éppen a zsidóság ellenségképként való univerzalizmusa, s a legfőbb ellenségek (bolsevikok, demokraták, liberálisok stb.) zsidóként, de legalább zsidóbérencként való megbélyegzése, és a németekre, germánokra, árjákra leselkedő legnagyobb veszélyként való beállításuk, ellenükben a legradikálisabb fellépést legitimálta. A germán rassz erkölcsével el kellett üldözni a zsidó-materialista szellemet a birodalom területéről. Mindennek a német birodalom újbóli felemelkedését kellett elősegítenie, de ez mindaddig nem volt elérhető, amíg – mint Alfred Rosenberg írja - azt „a bacilust nem teszik ártalmatlanná, amely a vérünket és a lelkünket megmérgezte, vagyis a zsidót és a belőle született zsidó szellemet és ennek híveit”. (Vitári Zsolt: A XX. századi szélsőjobboldali rendszerek ideológiája)
 
Segítő kérdések:
·         Mely forrásokból táplálkozott a náci ideológia?
·         Hogyan indokolja Hitler a németeknek az élettérhez való jogát?
·         Milyen módon szemléli a történelmet?
·         Miért szükséges egy diktatúrának ellenségképet alkotnia? Kik voltak ezek Hitler
számára?
Idegen szavak, kifejezések magyarázata:
·         szociáldarwinizmus: a történelmet az erős és a gyenge fajok állandó harcaként leíró irányzat
·         diszkriminálás: megkülönböztetés (itt: hátrányos)
 

<< vissza